Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

Az országgyűlés képviselőházának ségék mutatkoznak. A panaszok már 1922-ben elkezdődtek, amikor a Marcalvölgyi Társulat utasítást kapott a földmívelésügyi minisztériumtól, hogy átfogó tervet készítsen, amelynek alapján a Marcal völgyének szabályozása lehetségessé válik. 1925-ben el is készült ez a nagy tervezet. Evvel párhuzamosan azonban megindultak a Marcalba folyó patakoknak szabályozási munkálatai is. Megindult elsősorban a Tornának, azután a Gerencének, a Hajagosnak és a többi pataknak szabályozása és sok oldalról most panaszul róják fel, hogy ezeket a munkákat nem kellett volna megcsinálni, mert akkor a Marcal völgyében nem lenne ilyen nagy baj. T. Ház! Én ezzel szemben megállapítom, hogy a földmívelésügyi kormány nagyon helyesen tette, hagy már annakidején keresztülvitte ezeknek a patakoknak szabályozását, nagyrészt állami segítséggel, mert három járás területét öntötte el évente kétszer ez a Bakonyból lerohanó ár, a zöld ár és az őszi ár, úgyhogy ott már nemcsak a termés forgott veszélyben, hanem a falvak, az épületek tömegei, az emberek is veszedelemben, forogtak. Természetesen a hiba csak az volt, hogy nem kezdődött el már akkor ezzel párhuzamosan a Marcal- és mint Fricke t. képviselőtársunk említette, a Rába-szakaszon is a megfelelő szabályozási munkálat. Ezeknek a patakoknak szabályozása természetesen azzal az eredmén nyel járt, hogy mivel a Marcal-völgy ben nem kezdődött meg a munka, a Torna és B. többi patak vízárja gyorsabban folyik le és így a Marcal, amely mai csatornáiban, mai medrében a rendes vízár alig egyhatod- egyhetedrészét tudja befogadni, most már nemcsak a tavaszi zöld ár >és az őszi esőzési időszak árvize folytán válik tengerré egy körülbelül tízezer katasztrális holdnyi területen, hanem évente többször, a múlt esztendőben ötízben volt a Marcal völgyében 40 község határában olyan árvíz, amilyent a régebbi időkben ott nem isinertek. T. Ház! A Marcal völgyi Társulat a földmívelésügyi (minisztérium által adott utasítás alapján a tervezetet — alapos, szép munkatervet — elkészítette ós 1925-ben megindult az engedélyezési eljárás^ Neon lakarok rátéirni arra, hogy az engedélyezésii eljárás során hány fórumot kellett ennek a tervnek bejárnia. Tény, hogy 1936-ban nyerte, el a Marcalvölgyi Társulat az engedélyt a munkálatok keresztülvitelére. Ez alatt a tíz esztendő alatt természetesen a körülmények méginkább rosszabbodtak és a helyzet annyira rosszabbodott, ihogy most kénytelenek vagyunk a parlament elé jönni és a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni, hogy most már a legsürgősebben meg kell kezdeni a munkálatokat. (Gyömörey Sándor: Ügy van! Halaszthatatlan!) A rendelet, amely a Maroalvölgyi Társulat munkálatait jóváhagyta, az engedélyt megadta, összeköti a munkálatok megkezdését azzal, hogy a Rábaszabályozási Társulat munkálatalival egyidőben lehet csak megkezdeni ezeket a munkálatokat. A Rábaszabályozó Társulatnál előállott helyzetre Fricke Valér t. képviselőtársam, rámutátott. En mindenben aláírom az ő szavait, de úgy tudom, bogy a Rábaszabályozó Társulat autonómiája keretébein is — legalább is a hangulat így változott — meg fog oldódná a kérdés, mert azt hiszem, hogy a legközelebbi közgyűlés már megszavazza a munkálatok költségeit. Ilyenformán úgy gondolom, hogy az autonómia 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 461 | felfüggesztéséire: nem lesz szükség. Mindenesetre a földmívelésügyi miniszter úr erélyes beavatkozását kell kérnünk abban a tekintetbein, hogy a további eljárás hosszú ideig ne tartson, mert a lakosság türelmetlen ós .méltán, mivel egyre romlanak a gazdasági lehetőségek és más károk is mutatkoznak. T. Ház! A karácsonyi ünnepek alatt méltóztattak látni a napilapokban is képeiket arról, hogy a Marcal völgyében milyen hatalmas tenger volt, amikor, azt hiszem, körülbelül két hétig, 5—6000 hold területen olyan víz volt, amely még a közlekedést is megakadályozta, elönt vén az országutakat is. A múlt esztendei két árvíz kapcsán meg kell emlékezni arról is, hogy amikor nagy felhőszakadás volt, a Somló keleti vidékén, amely kissé távol van már Marcaltól, három-négy napig kétméteres víz állt' a határban, mert a Marcal nem tudta befogadni a hatalmas vízmennyiséget. Itt már a gabonatermés is és sok más gazdasági érték tönkrement, úgyhogy a Somló vidékére is kiterjedt azután a gazdasági katasztrófa. T. Ház! Mint említettem, Veszprém, Zala és Vas vármegyéinek nem kevesebb, mint 38 községéről van szó, 11.000 katasztrális hold területről és a gazdasági szakértők szerint a kár katasztrális holdankint 100—150 pengőre becsülhető csak egy esztendőben, úgyhogy a közvetlen, kár évenkint 1 milió pengőt meghalad. Ha már most nem a közvetlen, hanem a közvetett károkat nézzük,..amelyek ebből erednek, akkor, sajnos, számolnunk kell azzal, bogy ennek ^ az állattenyésztésében virágzó vidéknek az állatállománya visszafejlődik, mert a Marcal a legelőkről a szóntaremést évek óta mindig elviszi s a legelők mételykórosak lettek, úgyhogy itt az állatáJloimány egészségiileg is visszafejlődik. Talán nem kell beszélnem arról, hogy amikor a községek határait évente ötször hetekig elönti a víz, ez az emberi egészségre is mennyire kihat, (Ügy van! a jobboldalon.) mert a miazmás betegségek mindinkább elterjednek. Nagyon szomorú lenne, ha ennek a 38 községnek a virágzó állatállománya továbbra is visszaesnék, annál is inkább, mert a 38 község lakóinak legnagyobb része kisgazda ós^ ezek a kisgazdák a maguk erejéből nagyon szép színvonalra emelték az állattenyésztést. Ezért megérdemlik a figyelmet és megérdemlik, hogy a további katasztrófáknak elejét vegyük. Míg az utóbbi esztendőben kétségtelenül megállapítható országszerte, főleg az állatárak emelkedése következtében, hogy állattenyésztő kisgazdáink gazdasági helyzete javulóban van. addig ezzel szemben ezekben a községekben, amelyeket még a rossz gabonatermés is sújtott, sajnos, az elszegényedési folyamat még inkább előrehaladt, amit sürgős, hathatós intézkedésekkel meg kell állítanunk. Ezért földmívelésügyi miniszter úr segítségét kérjük. Rámutatok arra, hogy az 1931. évi XV. te., amely az állami szpibálynzás alá nem^eső vizek kártételeinek megakadályozásáról szól, lehetőséget nyújt arra, hogy a földmívelésügyi kormány a legközelebbi költségvetésbe már megfelelő összeget vegyen fel, amennyiben pediír ez talán az előrehaladott budgetmunkálatok folytán nem volna már lehetséges, azt kérjük a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy a hasznos beruházási javaslat keretében mindenesetre gondoskodjék arról, hogy úgy a Rába,