Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

34 Az országgyűlés képviselőházának 25 nyugati országokban teszi — szükség esetén diplomájával is elmenjen megfogni az eüe szarvát és ott egy magasabb kultúrájú mezőgazdasági termelést vezessen be, ame y azután mintául szolgál. (Farkas István; Lásd Dániát!) Ehhez a társadalmi feliogás megváltozása is szükséges, de szükséges az állam jóakaratú segítsége is. A zöldségtermelésben, a gyümölcstermelésben és általában az egész termelés jövedelmezőbbé tételében óriási lehetősége^ vannak. Ennek a nagy gondolatnak megvalósításához — elismerem — évi kétmillió pengő nem elég. Sokkal nagyébb összegekre, évi 40—50 millió pengőre volna szükség. Ha erre a célra évi 40—50 millió pengőt, tíz év alatt tehát 400—500 millió^ pengőt fordítunk, soha jövedelmezőbb adósságot nem csinált még kormányzat, mint ez! Ebben az irányban szerettem volna a részleteket hallani a kormány szándékairól. Nekem nem célom az, hogy az egyes részletkérdésekre a magam részéről rámutassak, csak utalni akartam ezekre a lehetőségekre. Remélem, hogy a kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel és a jövőben azt a maga részéről is felkarolja és megvalósítja. A miniszter úr válaszának a diplomások kérdésének kultúrvonatkozását illető részét köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a vaFásés közoktatásügyi miniszter úrnak a képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásu venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kövekeznék Kertész Miklós képviselő úr interpellációja, ő azonban a Háztól interpellációja elmondására halasztást kér. Méltóztatnak a kért halasztást* megadni*? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következük Esztergályos János képviselő úr interpellációja. Kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz a drágaság tárgyában. Van-e tudomása az összkormánynak arról, hogy az utóbbi időben a közszükségleti cikkek ára állandóan emelkedik? Mit hajlandó az összkormány tenni a drágaság megszüntetésére ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! A legutóbbi költségvetés tárgya'ása alkalmával a pénzügyminiszter úr többek között azt a kijelentést tette, hogy gazdasági fellendülésben élünk, bár igaz, hogy ennek a gazdasági fellendülésnek a hatását a társadalomnak nem minden rétege érzi még. Méltóztassék nekem megengedni, méVen t. Képviselőház, hogy én teljes tisztelettel figyelmeztessem a pénzügyi kormányzatot és figyelmeztessem az egész kormányt, hogy ennek a gazdasági fellendülésnek a hatását az ország lakosságának nagy része ezidőszerint még mindig nem érzi, még mindig nem érzi azt a gazdasági fellendülést, amelyről március havában az igen t. pénzügyminiszter úr beszélt. (Farkas István: Nem érzi ezt még a polgárság sem, nemhogy a munkásság! — Vázsonyi János: Egy-két konjunkturista, más senki!) De van a társadalomnak bizonyos rétege, egy vékony rétege, amely rétegnél tényleg már régen érezhető a gazdasági fellendülés, (Vá. ülése 1937 november 17-én, szerdán. zsonyi János: Vékony réteg, vastag kereset. — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez a réteg azonban az ország lakosságának egy nagyon kis rétege. (Farkas István: A^ kartelvezérek keresnek!) Ezeknél van gazdasági konjunktúra, van gazdasági fellendülés. Ez a 'kis réteg, a társadalomnak ez a nagyon vékony kis rétege az élet napos oldalán él, gond nélkül éli világát, (Gr. Festetics Domonkos: A nagyipar!) öve minden, ami ebben az országban jólét és szépség, ami megvásárolható, az mind ezé a vékony rétegé. (Gr. Festetics Domonkos: A nagyiparé!) övé a Belváros fényes kirakatai, öve a Nagykörúton a kirakatokban elhelyezett drágaságok minden szépsége és élvezete. (Gr. Festetics Domonkos: Ezért 'Szivárognak annyian ide Galíciából!) Ez azonban — véleményem szerint — nem ok arra, igen t. Képviselőház, hogy az igen t. 'kormáoay ölhetett kezekkel nézze az élet folyását. (Gr. Festetics Domonkos: Ki mondja azt? Nem volt elég a razzia?) Mert az ország lakosságának nagy része, a dolgozó emberek társadalma, sajnos, nem jut ahhoz, hogy az élet napos oldaláról bármily kevés jó jusson neki, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon!) T. Képviselőház! Ha figyelembe veszem a nyomorgó közalkalmazottak nagy részét, ha „i^yeieniDe ves^eiu a niunitássag, a tisztviselői 'kar nagy részét, nagy tömegét, akkor azt atom, nogy ez a tömeg az, amely nap-nap után ,ivja a maga szörnyű^ küzdelmét az élettel. Ezé a másik részé, a társadalom e másik ré szóé minden gond, minden nyomor, minden koplalás és meztelenség az életben. Ez a nagyobbik rész, akiknek érdekében .a pénzügyminiszter úrnak és az igen t. kormánynak elsősorban kei:.ene gondolkodnia arról, hogy emberhez méltó életet élhessenek. (Helyeslés a s~élsőbaloldalon.) Az igen t. pénzügyminiszter úr abban a legutóbbi beszédében többek között azt is moni^i-ta, nogy ő nenie^ak a gazdagok, hanem a szegények minisztere is. (Farkas István: Elfogadja a pénzüket!) Sajnos, bárhová tekintünk, ennek a. nyomát sehol sem látjuk. A pénzügyminiszter úr legutóbbi jelentése nyilvánosságra hozza, hogy az összes adónemek jevétele -ényegesen emelkedett, csupán a fogyasztási adók csökkentek. E szerint a pénzügyminiszteri kimutatás szerint 1936 júliusszeptember havában fogyasztási adókból 29 millió 883.000 pengő folyt be. Egy évvel később ugyanebben az időszakban fogyasztási adókból már o iák 28,736 000 pengő folyt be az áLamkasszába, (Farkas István: Az egészet el kellene törölni!) tehát 1,097.000 pengővel kevesebb. Mit mond ez a szám? Nem többet és nem ke veseibibet, miint hogy a tömegek fogyasztóképessége nagy mértékben csökiiíent és most -a él küszöbén az ország dolgozó népének nagy rétege kétségbeesve nézi azt a szörnyű nyomorúságot és pusztulást, amelyet a téli hónapok je:entenek majd részére, ha a kormány nem gondoskodik arról, hogy a fogyasztóképesség emp'á n i.o.hofő-pp váljék. T. Képviselőház! A Központi Statisztikai Hivatal indexszámai szerint egy öttagú munkáscsalád heti szükséglete 63 pengő 90 fillér. Kérdezem, hol vannak ezek a munkások, menynyi azoknak a munkásoknak és közalkalmazottaknak, tisztviselőknek a száma, akik hetenként 63—64 pengőt kérésnek? Keresnek a textilgyári munkások és munkásnők nagy, ezres tö-