Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

456 Az országgyűlés képviselőházának A 2700/1936. M. E. számú rendelet -mentesítette a házadó alól az egyszobás munkásházakat. Ezzel egyidejűleg a pénzügyimániszter úr szélesebb keretekben tette lehetővé a behajthatatlan adótartozások törlését. Ezek a rendel" kezesek az állami és községi adókra vonatkozólag végre is hajtattak, ami az érdekelt polgárság körében nagy megnyugvást keltett. Tekintettel azonban arra, hogy a különféle egyházi terhekre ez a rendelkezés nem terjed ki, viszont az egyházi terhek is, mint párbér, egyházi adó, beleszámítva az iskolafenntartási adót is,

f stt)., szintén közadók módjára •hajtatnak be: előállott az a helyzet, hogy a legszegényebb néposztály mentesült az állami és járulékos adóktól, ellenben semmiféle kedvezményt nem nyert az egyházi terhek alól. Ennek következtében az a különös helyzet állott elő, hogy amikor az állami és járulékos adók behajtása ezen rétegnél szünetel vagy a legnagyobb kímélettel folyik, az egyházi terhek behajtása végett igen szigorú foglalások, sőt ingóárverések történnek. Kérdezem a miniszter urakat, nem volna-e mód arra, hogy az egyházi terhek behajtása enyhíttessék, illetőleg az egyházak részére az állam által nyújtandó méltányos kártalanítás mellett az egyházak részéről is az államéhoz hasonló adótörlés eszközöltessék.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! Kövid leszek. A pénzügyminiszter úr rendelkezést adott ki, amely szerint az egyszoba-konyhás munkásházak adó ját elengedtük és a hátralékot is töröltük. A pénzügyminiszteri rendelet természetesen csak az állami és az ehhez kapcsolódó pótadókra vonatkozik, nem vnoatkozik az egyházi szolgálmányokra, mint amilyen a párbér m az egyházi adó. Már most előállott az a lehetetlen helyzet, hogy amikor az állam behajthatatlanság vagy adómentesség címén elengedte az ő adókövetelését, ugyanakkor megjelennek annál a szegény és tehetetlen embernél az egyházak végrehajtói és egyházi adó fejében elviszik a malacát vagy szegényes kis bútorát és pedig azért, mert az egyházak adóköveteléseire az állami adóelengedés nem terjed ki. Ezáltal a falusi lakosság, általában a szegény nép körében olyan ellenérzés váltódik ki az egyház és a vallás iránt, amely társadalmi ós vallási szempontból nem tartható fenn s amely alapjául szolgál annak, hogy különféle szekták és mindenféle hóbortos dolgok keletkeznek az országban, az emberek ki akarnak lépni egyházaikból, mert molesztálják, zaklatják őket az egyházi terhekért. Belátom, hogy az egyházaknak a kivetett szolgáltatásokra feltétlenül szükségük van, mert hiszen a papot, kántort, tanítót, harangozót fizetni kell. Itt tehát olyan megoldás volna talán lehetséges, hogy az állam az így elengedendő egyházi adókért kárpótolja az egyházakat, a költségvetés keretében juttathatna az illető egyházaknak, katholikusnak, reformátusnak és a többinek annyit, amennyivel a szegény emberek részéről fizetendő egyházi adókat kipótolják. Ezt a kérdést már a költségvetési vita ?orán is többször felvetettem. Ujabban azt kell látnom, hogy a külöm.féle mezőgazdasági kamaráik és egyéb érdekképviseletek is foglalkozinak, azzal, ho>2rv az e^vhá/i adó kérdése valamiképpen rendeztessék. Ez is mutatja, hogy ez rendkívül fontos probléma, különösen 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. vidéken, mert a falusi lakosság nem igen tudja elválasztani az egyháznak fizetendő szolgáltatásokat a hitbeli dolgoktól s az adóterhek és fizetési kötelezettségek visszaütnek a hitbeli dolgokra, ami által súlyos ellentét keletkezik a falu hivatott vezetői, a papok, tanítók és a hívek között. Azért hoztam ide ezt a kérdést interpelláció formájában, hogy megkérjem a pénzügyminiszter és a kultuszminiszter urat, tegyék gondoskodásuk tárgyává az egyházi adó kérdésének országos, generális rendezését, amire azt hiszem megvan a lehetőség, mert fel kell tételeznem, hogy ha az egyházak vezetői, a főpapok összeülnének az állam vezetőivel, a kormánytényezőkkel, megtalálnák ennek a kérdésnek egységes és igazságos rendezését olyképpen, hogy a szegény ember kevesebbet, a gazdag ember többet fizessen, de az egyes egyházak adóztatása arányos legyen. Mindenki tartozik valamelyik egyházhoz, rendkívül fontos tehát, hogy az egyházi adóztatásban éppen olyan rendszer és méltányosság legyen, mint az állami adóztatásban. Kérem a pénzügyminiszter és kultuszminiszter urakat, hogy lehetőleg már a folyó évi költségvetés^ összeállításánál gondoljanak annak a kérdésnek a rendezésére, hogy a különféle egyházak adóterhei közötti különbségek kiegyenlítessenek. Elnök: Az interpelláció fciadatik v

a pénzügy-, valamint a vallás!- és közoktatásügyi miniszter uraknak. Következik Csoór Lajos képviselő úr második interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a földreform útján kiosztott földek örökösödési illetéke tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »A földreform útján kiosztott földek vételára a legtöbb esetben még nincsen kiegyenlítve, ezért állapította meg a 2000/1937. számú rendelet az újabb 47 éves törlesztést. Minthogy pedig a juttatottak között egyre gyakoribb az elhalálozás és ennek folytán öröklés alá kerül a juttatott, de még ki nem fizetett föld is. A pénzügyi hatóságok ezen juttatott, de még ki nem fizetett földeket a teljes vételár figyelembevételével veszik fe] örökösödési illetékek alá. Minthogy ez az eljárás méltánytalan, mert a még ki nem fizetett föld utóbb nem fizetés miatt másik juttatott kezére kerülhet, kérdezem a pénzügyminiszter urat, hajlandó-e olyanképpen intézkedni, hogy a juttatott földek örökösödési illetéke csak akkor rovassék ki, na a juttatott föld már teljes értékében kifizettetett. Csoór Lajos s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! A földreform eljárás során több mint 400.000 ember jutott földhöz. Ezek között 20 óv elmultával igen nagy az elhalálozás. A földek ára azonban még ma sincs kifizetve, hiszen most állapított meg a pénzügyminiszter úr 47 éves törlesztést. Az elhalálozás után bekövetkezett örökösödési eljárás során ezeket a még ki nem fizetett földeket is Örökösödési illetékekkel rójják meg. Az ia szegény ember tehát nem vagyont, hanem terhet örököl, örökli a 47 évig fizetendő ingatlant és ez után ugyanúgy fizeti az örökösödési illetéket, mintha tehermentes ingatlant örökölt volna. Ha a szegény kifizeti az Örökösödési illetéket és a következő esztendőben nem tudja fizetni a járadékot, elveszti a földjét,