Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

4:3$' Az országgyűlés képviselőházának lamiháztartás adott helyzetében az interpelláció tárgyává tett ügyben lehetségesek voltak, a folyó évi június hó 30-án 4320/M. E. szám alatt — a 33-as Országos. Bizottság véleményének meghallgatása után — kiadott rendeletébén a kormány már megtette. Ez a rendelet a magánalkalmazottak külön adóját folyó évi július hó 1-től kezdődőleg a havi600 pengőt meg nem haladó fizetési kategóriákban lényegesen csökkentette. A csökkenés mérve a havi 120—300 P fizetési kategóriában háromötöd rész* ami azt jelenti, hogy ezek az alkalmazottak a kereseti adó egyszeresének megfelelő külön adót fizetik, tehát ugyanazt az összeget, amit a közszolgálati alkalmazottak; a havi 301—500 pengős fizetési kategóriában a csökkentés, kétötöd rész; a havi 501—600 pengős fizetési kategóriában pedig egyötöd rész. A csökkentés mérve a legkisebb jövedelmű tisztviselőknél igen jelentős s minthogy ezek a kisfizetésű tisztviselők jelentik a tömeget, a külön adó mérséklése az érdekeltek széles körériek szóban levő adóterhét enyhítette. Budapest, 1937. évi december hó 18-án. Fabinyi s. k, m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván élni a viszonválasz jogával, Rupert Rezső: T. Képviselőház! Bár ezt az interpellációt még 1936 december 9-én terjesztettem elő, (Csoór Lajos: Szakállunk nőtt azóta!) mégis köszönöm iá késői válaszlt is, mert nem csodálnám, ha ennyi idő után a pénzügyminiszter úr megfeledkezett volna a válaszról. (Farkas István; Sokáig megfeledkezett róla!) Az, hogy nem feledkezett meg róla, némi vigaszul szolgál, r mert mutatja, hogy még ma is törődik a kérdéssel. Egyébként sajnálattal kell megállapítanom, hogy, válasza nem egészen kielégítő. Interpelációm lényege ugyanis az volt, hogy hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a magánalkalmazottak külön adóját, ezt az igen káros és igazságtalanul súlyos adót egészen eltörölni. (Bródy Ernő: Ügy van! Helyes! — Farkas István: Semmilyen adót sem akar eltörölni!) Ezzel szemben a pénzügyminiszter úr csak arra a cselekedetéire mutait rá, hogy 1937 június 30-án a 4320/M. E- számú rendelet jelentékenyen mérsékelte ezt az adót. Nevezetesen 60%-kai a havi 120—300 pengős fizetési kategóriában, 40%-kai a havi 301—500 pengős kategóriában és 20%-kai az 501—600 pengős fizetési kategóriában. Mindenesetre derék cselekedet ez is, de ha azt vesszük, hogy az 1930: XLVII. te. ennek az adónemnek teljes eltörlését ígérte — mégpedig rövid időn belül — és átmenetinek tekintette ezt az adónemet addig az ideig, amíg az államháztartás egyensúlya helyre nem áll és ha azt vesszük, hogy az 1930: XLVU. tc.-et követő években a havi 250 pengőig terjedő fizetési kategóriában fiz adóemelés 433%-tól 444%-ig terjedt, akkor meg kell állapítanunk, hegy halbár ilyen jeieütős csökkentés történt, ez rendkívül kevés. (Bródy Ernő: Ügy van! El kell törölni!) A kielégítő válasz természetesen csak az lehetne, ha a miniszter úr azt mondaná, hogy ezt az adónemet eltörli. (Bródy Ernő: Ügy van!) Ez piaci érdek is volna, mertihiszen ez a fixfizetésbői. munkabérből, szolgálati illetményből élő kategóriáik fogyasztóképességét emelné. Könnyű voina eltörölni ezt az adónemet, mert ehhez nem kellene más, csak az, hogy igazságosabban kellene berendeznünk adórend269. ülése 1938 február 76-án, szerdán. szerünket. Egymilliárd pengő körüli költségvetéssel dolgozunk és e mellett az egymilliárd pengő körüli költségvetés mellett egy. kis igyekezettel könnyen meg tudnánk takarítani 30—40 millió pengőt. De nem áll fenn már az az eredeti indok sem, hogy az államháztartás egyensúlyát kell biztosítani — ebiből a célból kérték a köztisztviselőktől és a magántisztviselőktől ezt a rendkívüli nagy áldozatot — mert hiszen ma már a pénzügyminiszteri beszámolók hónapról-hónapra arról tanúskodnak, hogy sokkal több az adóbevétel, mint az előirányzat. (Rali ovszky Tibor: 170 millió van a Nemzeti Bankinál!) Igen, 170 .millió van a Nemzeti Banknál — nagyon helyesen mondja Rakovszky t. képviselőtársaim, (vitéz Várady László: Jó kis tartalék!) Éppen ezért, mivel elestek az eredeti indokok, elesett annak a szükségessége, hogy fenntartsák ezt a rendkívül igazságtalan adónemet, amely igazságtalan azért is, mert ezek a szegény magántisztviselők, egyáltalában a munkából élők nem tudják másra áthárítani az adót. Ezt az adót el kell törölni. Könnyű volna eltörölni, még az adórendszer változtatása nélkül is, ha helyesebb gazdálkodási irányzatot vezetnénk be, ha az vezetné a t, kormányt, — s ez természetesen jogrendileg a társadalom nyugalmát is biztosítaná —hogy ne nagyobb adó, hanem több kereset, több kenyér legyen, mert ha a kenyér több lenne, akkor az adó is több lenne. Ha a t. kormány egyszer nyugalmat teremtene, ha megszüntetné a monopolisztikus gazdálkodási rendszert, ba áttérne az egykézrendiszer helyett arra a rendszerre, amely mellett sok kereset és sok kenyér van, akkor magától is meggyógyulna a kérdés és magától következnék be állapot, hogy sem a magántisztviselőnek, sem a köztisztviselőnek a különadójára, erre az igazán véradóra nem lenne szüksége az államnak. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ezekből a szempontokból bírálva a választ, azt mondhatom, hogy nem kielégítő. Minthogy azonban a pénzügyminiszter úr cselekedetében máris olyan vigasztaló momentumot, jóakaratot és jóindulatot látok, amelyből azt következtetem, hogy a megkezdett úton tovább fog haladni, a választ ebben a reményben tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Méltóztatnak a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Kertész Miklós képviselő úr interpellációjára. Kérem annak felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Válasz Kertész Miklós országyűlési képviselő úrnak a magánitisztviselők leromlott gazdasági helyzetéről, rendezetlen munkaidejéről 'és súlyos adóterheiről előterjesztett interpellációjára. A fi. képviselő úr interpellációjára a választ az iparügyi tárcát^ .érintő részében az iparügyi miniszter úr már megadta. A vezetésem alatt álló pénzügyi tárcát a magántisztviselők adóterheinek kérdése óriniti, amely utóbbi kérdésre a választ az aláíbibikban van szerencsém megadni: Azokat az intézkedéseket, amelyiek az államháztartás adatt helyzetében a magántisztviselők adóterheinek könnyítése (

teikinte< ében lehetségesek voltak, ,a folyó év június hó