Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

Az országgyűlés képviselőházának 26 30-án 4520/M. E. szám alatt, a 33-as országos bizottság véleményének meghallgatása után kiadott rendeletben a kormány már megtette. Ez a rendelet a magánalkalmazottak külön adóját folyó évi július 1-től kezdődőleg a havi 600 pengőt meg nem haladó fizetési kategó­riákban lényiegesen csökkentette. A. csökkentés mérve a havi 120—300 pengő fizetési kategóriában 3 /s rész, ami azt jelenti, hogy ezek laz alkalmazottak; a kereseti adó egy­szerlesének megfelelő külön adót fizetik, tehát ugyanazt az összeget, mint -a közszolgálati al­kalmazottak; a havi 301—500 pengő fizetési kategóriásain a csökkentés */« rész; ,a havi 501—600 pengő fizetési kategóriában pedig V« rész. A csökentés mérve különösen a legalacso­nyabb fizetésű tisztviselőknél igen jelentős, s minthogy ezek a kisfizetésű tisztviselek jelen­tik a tömeget, a külön adó mérséklése széles körök adóterhét enyhítette. Budapest, 1937. évi december ihó 18-án. Dr. Fahinyi Tihamér ». k. m. kir. pénzügymkrijszter.« Elnök: Kertész Miklós képviselő urat a viszonválasz joga illeti meg. Kertész Miklós: T. Ház! (Halljuk! a szélső­baloldalon.) A pénzügyminiszter úr válaszát, annak tartalmi korrektsége ellenére, igen ko­moly és nyomós okokból sajnálatomra nincs módomban tudomásul venni. Nincs módomban tudomásul venni azért, mert ezzel a múlt év július Inén; a 4320/M. E. számú rendelet kapcsán életbeléptetett intézkedéssel a magánalkalma­zottak egészen rendkívüli mértékű túladózta­tásának a kérdése nem nyert elintézést. A miniszteri válasz azt mondja, hogy ezek a csökkentések jelentős mértékűek. Legyen szabad ezt a jelentős mértéket néhány szám­adattal illusztrálnom. (Halljuk! Halljuk!) Az a magánalkalmazott, akinek havi 240 pengő fizetése van, a csökkentés folytán 3 pengő 60 fillérrel fizet kevesebbet egy hónapban, az a magánalkalmazott, akinek 400 pengős fizetése van, 8 pengő 70 fillérrel kevesebb adót ró le és az, akinek 540 pengős jövedelme van ha­vonta, 5 pengővel fizet kevesebb adót a 4320. M. E. rendelet életbelépése után, vagyis a •múlt év július 1-étől, mint addig fizetett. Fennmarad azonban a magánalkalmazotti társadalmi réteg rendkívül súlyos túladózta­tása, mert ez a társadalmi réteg fizet min­denekelőtt alkalmazotti kereseti adót, fizet kü­lönadót és jövedelmi adót, ha szolgálati illet­ményei a 300 pengőt meghaladják. (Rupert Rezső: Ezt a köztisztviselők nem fizetik!) Ép­pen erre akarok kitérni. A magánalkalmazott fizeti ezenkívül még a jövedelmi adó után ki­rótt rendkívül súlyos pótlékot is, a rend­kívül pótlék«-ot, amely azonban már 1931 óta van érvényben és nem kevesebb, mint 60%, fizeti az ínségadó címén kirótt pótlékot, amely 20% és fizeti rokkantadó címén külön a jöve­delmi adójának pótlékát. A miniszter úr válasza egy tekintetben összehasonlítást tartalmaz a magánalkalma­zotti és köztisztviselői adózás tekintetében. Ez az összehasonlítás addig a határig, ameddig ebben az iratban foglaltatik, korrekt és helyt­álló, csak elhallgat, illetőleg nem említ meg bizonyos igen lényegbevágó és fontos ténye­ket. A különadónál a helyzet az, hogy 120-tól 300 P-ig terjedő magiámalkalmazotti fizetés után 100%-os pótlékot kell fizetni, az ezzel azo­nos közalkalmazotti fizetés után ugyancsak 100%-ot. De már a 300 és 500 pengő közötti ma­gánalkalmazotti fizetés után 150%-os pótlékot 0. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 439 kell fizetni, a közalkalmazott azonban itt is csak 100%-ot fizet. S amíg a magánalkalma­zottnál ez a pótlék tovább emelkedik 200— 250%-ig, a közalkalmazottnál megmarad a 100%-os nívón. A válasznak az a kitétele tehát, hogy a pótlék azonos fokon áll, csak a 120—300 pengő közötti fizetésekre vonatkozik, de 300 pengőn felül már az egyik kategória az emel­kedés alól mentesítve van és a másik kategó­ria erősen növekvő adóteherrel van megróva­Bár a miniszter úr nincs jelen, — remélem a naplót figyelemmel fogja kísérni — nem hallgathatom el, hogy a magánalkalmazotti réteg a legsúlyosabb mértékben nehezményezi a túladóztatást azért, mert jövedelmi adót is rónak ki rá a 300 pengős fizetésektől kezdődő­leg, ezt több mint 80% erejéig pótlékolják ugyanakkor, amikor a közszolgálatból eredő jövedelem ezeket az adóterheket nem viseli. Ha valakinek van 450 pengős osztályveze­tői állása, ez semmivel sem több, mintha va­lakinek miniszteri osztálytanácsosi állása van. A közteherviselés, az egyenlő jog, és egyenlő kötelesség úgy hozza magával, hogy azonos jövedelmű, azonos fixkeresetű rétegek, azonos mértékű és súlyú adókat viseljenek és ebben a tekintetben az elégedetlenség, az igazságta­lanság, a túladóztatottság érzése mindaddig nem fog csökkenni a magánalkalmazottak több, mint 100.000 főnyi rétegében, amíg azt látják, hogy kétféle mérték érvényesül (Ru­pert Rezső: Amellett nyugdíjuk sincs!) ugyanazon összegű fizetés, illetőleg jövedelem megadóztatásánál. Mi szociáldemokraták, igazán nem va­gyunk íazok, akik adócsökkentéseket iminden áron és minden körülmények között reklamá­lunk. Mi helyeslünk egy igazságos, erőteljes progressziója adóztatást. (Rupert Rezső: Az­zal meg is lehetne oldani mindent!) Fájdal­masnak tartjuk azonban, hogy az úgynevezett fixkeresetű alkalmazottakra azért kell túlzott terheket zúdítani, mert egyrészt mások fix keresetét túlzott kímélet illeti meg, másrészt a nem fix keresetből adódó, sokszor horribilis jövedelmek az igazságos adózás alól kibújnak. Míg ezek az igazságtalanságok és aránytalan­ságok fennállanak, addig az érdekelt magán­alkalmazotti réteg nem tudja megnyugvással fogadni a 3—5—8 pengős csökkentéseket és ezért sajnálatomra a választ nem vehetem tu­domásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügy­miniszter úrnak az interpellációra adott vála­szát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Méltóz­tassanak azok felállani, akik elfogadják a pénzügyminiszter úr válaszát, (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat .megszámlálni. (Farkas István: Hol van az egyenlő teherviselés? Negyvennyolcban azért küzdöttek! Nincs meg ma sem!) Esztergályos János jegyző (megszámlálja az igen-nel szavazó képviselőket): 25! (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem, méltóztassanak azok fel­állani, akik nem fogadják el. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat megszámlálni. Esztergályos János jegyző (megszámlálja a nememéi szavazó képviselőket)'. 34! Elnök: A többség elfogadta a pénzügymir niszter úr válaszát. (Farkas István: De mégis nekünk van igazunk és nem önöknek! — Fel­kiáltások jobbfelől: Nem biztos!) Farkas kép­viselő urat rendreutasítom!

Next

/
Thumbnails
Contents