Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-269
434 Az országgyűlés képviselőházának Élénk derültség. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Festetics csak tudja!) Elnök: Csendet kérek! Tildy Zoltán: A németországi munkásexport bizonyos konzekvenciáival mégis tisztában kell lennünk. Az oda kivitt munkások egészen más mezőgazdasági termelési viszonyok közé kerülnek, mint amelyek nálunk vannak. Természetesen többet is kerestek pénzben, mint amennyit nálunk kereshettek volna. Téves az a megállapítás is, hogy ha búzára számítjuk át a keresetüket, akkor körülbelül ugyanaz jön ki, mert hiszen ezek a munkások nem búzát, hanem pénzt hoztak haza. De azzal a konzekvenciával is tisztában kell lenni, hogy az a munkásréteg, amely kint járt és hazajött, egy dologban feltétlenül meg fogja változtatni az itthoni mezőgazdasági munkásság hangulatát, tudniillik hozzá fog járulni ahhoz, hogy emelkedjenek a muníkásság igényei a munkáltatás és a munkabér tekintetében (Ügy van! Úgy van! balfelől. — Farkas István: Ezt akadályozzák meg évszázadok óta Magyarországon!) Egy másiik fontos gazdaságpolitikai kérdés, melynek rendezése ennek a javaslatnak az előnyeit emelheti, a munkabér rendezés kérdése. A harmadik fontos kérdés — engedelmet kérek;, hogy lássam már csak a címszavaikat vágyóik kénytelen mondani, de az idő előrehaladt -— a földszerzés lehető megkönnyítésének kérdése. (Helyeslés. — Farkas István: Ez a legfontosabb probléma!) T. Képviselőház! Ennek a szociálpolitikai biztosításinak a terhei könnyebbedni fognak, ha lehetővé tesszük a könnyebb átlépést a mezőgazdasági munkásságból a hiirtofcososztályba, ha minél több 'kisgazdát teremtünk ebben az országban (Ügy van! Ügy van! a balés szélsőbaloldalon), akik nyugodt öregségük biztosítékait a maguk munkájával meg tudják szerezni. T. Ház! A következő fontos kérdés az, hogy mit jelent ez a javaslat a szociális nyugalom és a belső béke szempontjából. Ezt a szempontot a miniszterelnök úr és a földművelésügyi államtitkár úr is nagyon fontosnak tartják, mert a mezőgazdasági szociálpolitikai bizottság előbb említett alakuló gyűlésem a miniszterelnök úr a következőket (mondotta (olvassa): »Ennek a javaslatnak nemcsak abból a szempontból van igen nagy hordereje, hogy segít a leginkább elesett társadalmi rétegen, hanem abból a szeimpomtból is, hogy alkalmas annak a szolidarításmak az emelésére, amelynek >a nemzet minden fiát át kell hatnia. Ez az igazi nemzeti és keresztény politika.« Marschall államtitkár úr megállapításaiból a következő szavakat idézem (olvassa): »A mezőgazdasági munkásság szociális életének intézményes gondozásával nemcsak a termelés békéjét, hanem az ország békéjét is ápoljuk.« T. Ház! Ennél a kérdésnél csak két gátló momentum merülhet fel. Az egyik az, ha a mezőgazdasági munkásság túlságosan csalódnék a meghozott intézkedésekben. En akkor, amikor a javaslat bizottsági vitája lezárult, egy körlevélben ismertettem! ennek a javaslatnak lényegét a mezőgazdasági mumkáskörök és szervezeteink vezetői közül azokkal, akiknek községében nagyobb számban élnek mezőgazdasági munkások. Nagyon érdekesek azok a válaszok, amelyeket erre kaptam 269. ülése 1088 február 16-án, szerdán. és mutatják egyrészt azt az elesettséget, amelyben ez a mezőgazdasági munkásság él, másrészt azt a nemes és bölcs türelmet, amellyel ez a réteg hordozza sorsát. Csak egy-két mondatot olvasok fel ezekből a levelekből, annak bizonyítására, hogy milyen fogadtatásban részesült ott kint ez a törvényjava slat. A gyomiai miunkáskör elnöke többek között a következőket írja, miután nagyon sok módosítást javasol a törvényjavaslatom (olvassa): »Először is kalapot emelünk érte a törvényhozóknak, hogy megkímélnek bennünket ezzel a törvénnyel öreg napjainkra attól a szomorú sorstól, hogy jóemberek vagy a szintem nyomorral küzdő családunk vagy községünk kegyelemkenyerét kolduljuk.« Egy másik levélből, amelyet Bihar megyéből kaptam (olvassa): »Mint első lépést, a legnagyobb örömmel üdvözöljük ezt a javaslatot, csak anra kérjük a képviselő urakat, hogy a javaslat igazságtalanságait tegyék szóvá a törvényhozásban.« Egy harmadik levélből néhány szó (olvassa): »A miniszterelnök úrnak igaza van, első lépésnek ez is jó, csak attól félek, hogy ha ezer évnél többet kellett várnunk, hogy ebben az irányban egyet lépjünk, nehogy a második lépés megtételéig megint ezer év teljen el.« (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Parasztember írta, aki ismeri a magyar történelmet: ezer év után egy lépés.) T. Képviselőiház! Ameddig egy társadalmi réteg a reménység állapotában van, addig az elmber tudja tartani a türelem frontját; de ha megtörténnek az intézkedések, akkor bekövetkezhetik a csalódás, ha ezek az intézkedések netán nem elégítenék ki legalább azokat a minimális igényeket, amielyeket ez a társadalmi réteg elvár a törvényhozástól és a kormányzattól. Be ebben a tekintetíben, t. Ház, rá kell mutatnom itt a törvényhozás előtt ogy másik akadályozó tényezőre. Valóban mérhetetlenül fontos, hogy a szociális béke és az ország belső békéje fenntartass ék, de ebiben a tekintetíben könnyen paralizálhatja lenn a vidéken a komoly intézkedések következmémyeit is az, ha lelkiisimeretlen és felelőtlem agitáeó eibben az országban minden intézkedést úgy állít be,, hogy az semmi, hogy az szinte becstelenség azzal a réteggel szelőiben, amelynek éppen a javára történik az az intézkedés. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) T. Képviselőház! En több, mint száz levelet kaptam és meg tudoni állapítani ezekből a levelekből azt, hogy hol, az ország melyik területén járt végig ez az agitáció, mert egyes munkásemberek leveleiből ráismerek a szólamokra, amelyeket nem ők találtak ki, amelyeket csak intelligens ember dobhatott bele abba a munkásrétegbe. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen. — Horváth Zoltán: Hol van Festeti es? — Farkas István: Festetics intelligens?) Mi lesz ebből az országból, ha megindul egy komoly kezdeményező lépés, egy becsületes szándék, amelyet ml is, de maga a kormányelmök úr is első lépésnek tekintünk és ha megjelenik a vidéken ez a felelőtlen és: hitvány agitáció. (Ügy van! a baloldalon és a középen.) amely mindent lebecsül, mindent beszennyez és mindemnek a hátamiögé odaállítja a rossz szándék gondolatát, a jószándék helyett? (Dulin Jenő: Komisz hazafiatlanság! — Zaj.) Ennek az agitációnak a jelei igen is meg-