Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

Az országgyűlés képviselőházÓMak i mutatkoznak; a munkásságot ma már egyes ol­dalakról kezdik bujtogatni a birtokos-paraszt­ság ellen és azt mondják nekik, hogy ti szem­benálltok a gazdákkal és érdekeiteknek az érvé­nyesülését keressétek egészen külön utakon. De bujtogatják a gazdákat is, mondván azt, hogy íme, ennek a nagy rétegnek a terheit és öreg­ségi nyugdíját tiveletek akarják megfizettetni­Nekem meg kell állapítanom azt, hogy olyanok akarják a maguk önző, kicsinyes és hitvány ha­talmi aspirációiknak szekerébe belefogni a ma­gyar nép szenvedését és nyomorúságát, akiknek sem a múltban, sem ia jelenben semmi közük nem volt ennek a népnek a szenvedéseihez (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és akiknek egyetlen szavuk sem volt akkor, amikor ez a munkásság sorsának legsötétebb mélysé­geiben élt. (Ügy van! balfelől. — Dulin Jenő: Hol voltak akkor?) Meg kell állapítanom itt a nemzet közvéleménye előtt, hogy játék folyik bizonyos tekintetben a magyar nép szenvedései­vel, (Ügy van! balfelől.) olyanok is folytatják ezt az agitációt, akiknek a maguk nagybirtokán módjuk volna példát szolgáltatni. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalovi és a középen. — Dulin Jenő: Frivol komiszság! — Horváth Zol­tán: Hol van Festetics? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Dulin képviselő urat rendreutasítom! Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Nekem meg kell állapítanom, hogy bűn a nemzet ellen poli­tikai feszítőerőként használni fel egyes rétegek­nek nyomorúságát. Azok felé mondom, akik ezt az agitációt folytatják az országban és azok felé, t. képviselőtársaim, akik esetleg szívesen látják ezt az agitációt: ne méltóztassanak meg­feledkezni arról, hogy ha ez az agitáció ered­ményeket érne el, ennek az ökle be fog zörgetni az önök birtokára, vagy palotájába vagy há­zába. (Drozdy Győző: Ott kezdik majd!) Mél­tóztassék emlékezni arra, hogy az ilyen agitá­ciónak gátat nem vethet az, ha valaki moso­lyogva vagy rokon érzéssel figyeli és bizonyos alibit próbál mutatni az ilyen agitáció felé. T. Képviselőház, mi csak egyet izenhetünk ennek az agitációnak azon az alapon, amelyet beszé­dem bevezetésében kifejtettem, a felelősségnek alapján; azt, hogy el a kezekkel a szent ma­gyar szenvedéstől, el a kezekkel azoktól a pro­blémáktól, amelyekhez ennek az agitációnak lé­lekben semmi köze sincs, amelyeknek megoldá­sát őszintén nem akarta és nem akarja, ame­lyek megoldásának útjában állott a múltban és ha győzne, útjában állna a jövendőben is- (Ügy van! balfelől.) T. Ház, üzennünk ikell ennek az agitációnak és hőseinek azt, hogy ti nem szen­vedést akartok meggyógyítani, hanem a szen­vedés erőivel és szelével magatoknak akartok előnyöket, hatalmi pozíciót ebben az országban, önző céljaitokat akarjátok elérni. A kormánynak iszerintem ezzel kapcsolat­ban két irányban van köteessége. Az egyik az, hogy gondoskodik arról, hogy ezt a törvény­javaslatot részleteiben szándékaiban megismer­hesse az a réteg, melyhez szól. (Helyeslés bal­felől. — Bródy Ernő: Népszerű alakban!) Gon­doskodni kell a törvény életbeléptetése után arról, hogy ne csak bő kiadványok jelenjenek meg, amelyeket a nép nem ér rá elolvasni és meg sem ért, hanem történjék gondoskodás arról is, hogy közérthető módon (Bródy Ernő: Nagyon helyes!) minden egyes mezőgazda­sági munkás tájékoztatáshoz jusson és necsak a törvény intézkedéseivel legyen tisztában, >9. ülése 1038 február 16-án, szerdán.: 435 hanem azzal a szándékkal is, amellyel a kor­mányzat ezt a törvényjavaslatot ide beterjesz­tette (Helyeslés.) Engedelmet kérek érte, ha én itt tanácsokat, adok a kormányzatnak ellenzéki oldalról (He­lyeslés.) szinte magunk ellen, elütve a lehetősé­gét annak, hogy ellenzéki vonatkozásban ezt a javaslatot kihasználjuk (Egy hang a középen: Nagyon objektív beszéd!), de most, amikor a nemzet ilyen súlyos órákat él, csak egyet kívá­nok: a kibontakozás útját lehetővé tevő komo'y rend fenntartását, azt, hogy maradjon lehetőség ebben a hazában evolúciós úton előre menni minden forradalmi kísérlet kiküszöbölésével. Itt legyen szabad még egy másik dolgot megmondanom, ami talán nem is egészen illik ellenzéki oldalról. Szeretném látni azt, hogy a kormány sajtója vagy mondjuk így: a kor­mányzathoz közelálló sajtó (Hováth Zoltán: A szubvencionált sajtó!) több gondot fordítana ezeknek a kérdéseiknek propagálására, tehát a szociális béke megteremtésére, mint bizonyos gazdasági {nyugtalanság felkeltésére olyan cik­keknek közlésével, amelyek helytelen látszato­kat keltenek még a kormánnyal szemben is. Hely bőségesen van. csak ki kell küszöbölni azokat az írásokat, amelyek megítéjésem és minden józan magyar ember megítélése^szerint nem a békét, nem a nyugalmat, hanem éppen a nyus-talanságot szolgálják. T. Ház! Az intézkedéseknek másik cso­portja az, hogy végre egyszer legalább is gaz­dasági és szociális téren, ha már politikai téren ez nem megy, kemény kézzel véget kell vetni minden bujtogatásnak és agitációnak, ímert ez a javaslat megítélésünk szerint is komoly eredményeket jelent a. munkásság szem­pontjából. De méltóztassék nekem ^ meg­mondani azt, hogy ha ez az agitáció fel­borítja a helyzetet ott kinn, ha az elégedetlen­ség szitásával paralizáljuk mindazt, amit ez a javaslat tényleg tárgyi vonatkozásban ad, el­értünk-e valamit a szociális nyugalom és a béke megteremtése érdekében? T. Képviselőház! De mi magunk is szüksé­gesnek tartjuk azt, hogy komoly figyelmeztető szóval forduljunk elsősorban a földmunkásság felé innen a törvényhozás házából és figyel­meztessük őket arra, hogy ha mi tárgyilagosan meg is bíráljuk ezt a javaslatot, ha megmond­juk hiányait, ha megmondjuk, hogy hol r kel­lene bővíteni ezen a javaslaton, ez egészen más, mintha azt mondanók, hogy ez a javaslat semmi, hogy ennek a javaslatnak nincsen ér­téke a földmívesmunkásság számára, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A föld­munkásság ne üljön fel azoknak a prófétáknak, akik a »mindent vagy semmit« prédikálják, mert ha a földmunkásság visszanéz a maga sokszázados múltjára, ha visszanéz történelmi küzdelmeire, önönmaga megítélheti, hogy az a hazárd politika mit jelentett nemcsak a nem­zet, hanem saját sorsa szempontjából is. S a gazdákat is figyelmeztetnünk kell, t. Ház, hogy minden ellenkező agitáció félrevetésével vállalják szívesen és örömmel azt • a terhet, amely e javaslat következtében reájuk esik, gyengébb testvéreik érdekében, akik ugyan­azon a földön és ugyanaz alatt az ég alatt ugyanazt a munkát végzik, amelyet ők is vé­geznek. És mind a két réteget figyelmeztetnünk kell arra, hogy tartsanak össze. Ez az agrár­front csak számban nagy, erőiben gyenge, sok helyen könnyen átüthető, és ha egyszer Ma­67*

Next

/
Thumbnails
Contents