Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

Az országgyűlés képviselőházának 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 433 és felmerülhet 'abban a vonatkozásban most ezzel a javaslattal kapcsolatban, hogy vájjon nem kellett volna-e előbb megoldanunk az öregségi biztosításinál ennek a társadalmi rétegnek a biológiai gondozását, (Farkas István: Már régen kellett volna!) nem kellett volna-e : előbb a betegség esetére iszóló ellátás, a szülőanyák és csecsemők gondozása és más hasonló kérdések elintézésével jönni, amelyek ebbe a problémakörbe tartoznak, de én ennél a kérdésnél helyeslem a kormányzati politikát, amely elsősorban az öregségi biztosításra helyezte a súlyt. Helyesiem azért is, mert a betegségi gondozás: tekintetében a mezőgazdasági munkásság és a gazdasági cselédség egyes részei már bizonyos biztosításiban benne vannak; helyeslem azért Is, mert a magyar társadalom részéről éppen az elmúlt napokban egy jelentős gesztust láttunk albban ia tekintetben, hogy a falu egészségügyére egy jelentékeny Összeg mozgósíttatik éppen ezekben a napokban. És ha állítom is a betegség esetéire való gondoskodás, általában a biológiai gondozás mérhetetlen fontosságát, ha a sorrend kérdésében megkérdeznek, r mégis ezt a javaslatot tartom a magam részéről is előbbre valónak. T. Ház! A következő kérdés, amely a javaslattal kapcsolatban felmerül, az, hogy hoz-e ez a javaslat megoldást a mezőgazdasági munkásság helyzetében. Természetes,, hogy teljes megoldást nem hoz, de hiszen ez a javaslat nem is lép fel ezzel az igénnyel. A bizottságban elhangzott egy kijelentés, amelyet a miniszterelnök úr maga is helyeselt, s amely a bizottság jelentésiében is benne foglaltatik, tudniillik az, hogy lényegében a legjobb szociálpolitika mindig a jó gazdaságpolitüka. (Ügy van! Ügy van!) Ha most már én azt nézem, hogy ez a szociálpolitikai javaslat milyen gazdaságpolitikát involvál a kormányzat részéről, hogy maga ez a javaslat, ha életbe lép, kellő súllyal ér vény esühessen a mezőgazdasági lakosság életében, mik azok a gazdaságpolitikai feltételek, amelyek feltétlenül megnövelnék ennek a javaslatnak a jelentőségét, akkor azt látom, hogy ehhez elsősorban a munkaalkalmak teremtése szükséges ama réteg számára, amely nincs leszerződve uradalmakban gazdasági cselédként, mert ez a réteg ennek a javaslatnak az előnyeit akkor fogja igazán felhasználni tudni a maga javára, ha kellő munkaalkalomról gondoskodunk részére, mert hiszen nagy mértékben függ a járadékszolgáltatás attól, hogy ki hány hetet tudott kidolgozni egy esztendőben és a munkanélküliség, illetve a kevés foglalkoztatottság a büntetés jellegével bír azokra a rétegekre, amelyek önhibájukon kívül nem tudtak munkát vállalni. Ha tehát jó gazdaságpolitikáról beszélünk, akkor a kormányzatnak, a törvényhozásnak gondoskodnia kell arról, hogy az a földmunkás réteg tényleg odaállíthassa a maga erejét és munkabírását a nemzeti termelés

> szolgálatába s hogy ne menjen füstbe, ne menjen veszendőbe a nemzet értékei közül az a nagy munkaerő, amely ma kihasználatlan, vagy legalábbis az elmúlt esztendők során bizony kihasználatlanul hevert a nemzeti termelés mezején. T. Képviselőház! Ha már munkaalkalmakról van szó én itt ismételten hangsúlyozom azt a munkaalkalmat amelyet én az Alföldön, ahol a legszegényebb munkásrétegek laknak, mindenféle szempontból nagyon jelentősnek, sőt a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI, legfontosabbnak tartok. Ez pedig szikes földjeink megjavítása, még pedig azzal a módszerrel, amely az Alföldön már egy évszázada folyik, tudniillik a digózással, amely lényegében csak munkaerő hozzáadását jelenti a megjavítandó földhöz. (Helyeslés.) Ez a módszer semmi mást nem vesz igénybe, mint pusztán emberi munkát. Bizonyítottan jó és eredményes ez a munka; a kifogás, amelyet vele szemben hallottam, mindössze annyi, hogy túlságosan drága, hogy nem fizetődik ki, hogy nem emeli a föld értékét olyan mértékben, mint amennyibe ez a munka kerül. (Ellenmondások.) Itt csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy ez az állítás merőben téves. Bár, ha egy hold ilyen föld megjavítására 200 pengőt fordítanak, a földérték valóban nem is emelkedik azzal a 200 pengővel, de hiszen a föld értékemelkedése nem tisztán attól függ, hogy milyen a mezőgazdasági termelés állapota. Más tényezők is beleszólnak a föld értékemelkedésébe: a spekuláció, például a pénz menekülése valamely biztosabb alapok felé. Ha azonban valaki megszámolja azt, hogy ennek a 200 pengőnek a befektetése következtében az a föld menyi terméstöbbletet ad, rögtön ki fog derülni, hogy ez igenis rentábilis befektetés. Én tehát a kormányzat figyelmét mély tisztelettel felhívom ennek a kérdésnek a fontosságára, (Helyeslés.) mert az alföldi munkanélküliséget eredményes és komoly módon lehetne megoldani, ha a kormányzat a jövő évi költségvetésben gondoskodnék ennek a munkának valamilyen fedezetéről és dotálásáról. T. Ház! Rövid kitéréssel megemlékezem arról, ha már a munkaalkalmak teireonitiéséről beszélünk, hogy az elmúlt hetek sorám nagyon sok vitát involvált a németországi munkásexport^ és nagyon sok — szerintem helytelen — megítélés is hangzott el v^le szemben. Olvastam egyes megnyilatkozásokat, amelyek a nagybirtokosok részéről történtek az OMGEban, amelyek közül egyik, vagy másik máris úgy állította be a helyzetet, mintha ennek a 6—8000 főnyi mumkáscsoportnak a kivitele az ő birtokukon munkáshiányt idézne elő. En innen a Házból ajánlkozom bármelyik nagybirtokos úr részére munkaközvetítőník és ha valakinél ilyen munkáshiány fordulna elő a németországi imunkásexport következtében, éri magam kész vagyok lebonyolítani a .' magam vidékéről egy ilyen t munkásáthelyezést (Helyeslés és taps.) és bármikor gondoskodóim arról, hogy az illető nagybirtokos urak valamiképpen munkáshiányban ne szenvedjenek. Én azonban mégis csupán szükségintézkedésnek tekintem a németországi munkásexportot, mert nagyon szeretném, ha ez a magyar munlkásnóp itthon, a hazában találná meg a maga munkalehetőségét. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) De objektíven meg kell állapítanom azt is, hogy tévesek voltak azok a híradások, mintha Németországban ezek között a munkások között politikai agitáció folyt volna. (Felkiáltások: Ügy van! Ügy van! Ez a helyes!) Én a magam vidékéről való, . Németországból hazatért munkásokkal beszélgettem és megállapítottam, hogy ilyen politikai agitáció már csak azért sem történhetett, mert ezek a munkások bizony egy árva szót meg nem tanultak ott kint németül, (Derültség.), legfeljebb egy-két olyan kifejezést, melyekkel évődni tudtak. (Gr. Festetics Sándor: Már akkor is nyilasok voltak, mikor kimentek! — 67