Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-268
422 Az országgyűlés képviselőházának természetes cukrot esznek!) Portugáliában a cukorfogyasztás évi 89 kg-ot tesz ki fejenkint. A minket környező országok közül, amelyeknek gazdasági struktúrája és helyzete sokban hasonló a mienkhez, Jugoszláviában a cukorfogyasztás 5'4 kg-ot, (Tauffer Gábor: Ott szilvát esznek!) Romániában 5'4 kg-ot (Tauffer Gábor: Ott is szilvát esznek!) és Bulgáriában 4 kg-ot ér el. Ha ezekhez a számokhoz hozzávesszük azt, amire nagyon helyesen méltóztatnak hivatkozni a közbeszólásokban, ami más országokban érvényesül, de ami Magyarországra nézve is nagymértékben áll, hogy tudniillik gyümölcsben, mézben a mi népünk tekintélyes cukormennyiséghez jut, (Úgy van! jobbfelől.), akkor nem lehet a dolgot úgy odaállítani, hogy az a fejkvóta, ami Magyarországon létezik, lenne a világon, vagy Európában a legalacsonyabb. Ezt az igazság nevében alá kell húznom, (Rakovszky Tibor: Szent István nyugatra mutatott!) T. Ház! Ha nézzük azt, hogy másutt olcsóbb cukorárak vannak-e, kétségtelen, hogy minél nyugatabbra megyünk, annál alacsonyabbak a cukorárak, (Horváth Zoltán: Magyar cukrot esznek!) de ha megnézzük a minüet környező államokat, azt látjuk, hogy például Ausztriában 128 schilling a cukor ára, tehát nem kevesebb, mint Magyarországon és amennyire informálva vagyok, Csehországban is csak 5—6 fillérrel alacsonyabb a cukor ára, mint Magyarországon, holott Csehország tipikusan cukortermelő, a legerősebb cukoriparok egyikével rendelkező ország. Az igazsághoz ez is hozzátartozik. Ezt csak azért mondom, mert netalán olyan egyoldalú beállítás is elhangozhatnék, mintha más ország nem volna, ahol hasonló, vagy megközelitő nívón mozogna a cukorár, mint nálunk. (Tauffer Gábor: Ausztriában négy schilling a cukorrépa ára!) Több helyről, különösen Matolcsy t. képviselőtársamtól hallottunk egy elmefuttatást arról, hogy két táborban vannak Magyarországon a nézetek: az egyik az ő tábora, amely azt állítja, hogy összefüggés van a cukor ára és a fogyasztás mennyisége között (Matolcsy Mátyás:' Ez a tudomány álláspontja!) és van egy másik tábor, amely ezt tagadja. En ilyen másik tábort nem ismerek, de azt hiszem, nem is lehet azt állítani, hogy a cukorár ós a fogyasztás között semmiféle összefüggés sem volna. Van, csak nem olyan, amilyent a képviselő úr gondol. (Matolcsy Mátyás: Hát milyen van?) Erről fogok rögtön nyilatkozni. (Andaházi-Kasnya Béla: Knob Sándor meg tudná ezt mondani! Ez nem tudományos kérdés, ez erőhelyzet kérdése!) Tisztán tudományos kérdés! (Andaházi-Kasnya Béla: A gyakorlat mást bizonyít! — Rakovszky Tibor: Akkor hibás a tudomány! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky képviselő urat kérem, maradjon nyugodtan. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: En igen örülök, ha a vádlottak padján egy ilyen nagyon előkelő társsal ülök, amennyiben a tudományt is méltóztatik velem együtt hibáztatni. (Tauffer Gábor: Az mindig fejlődik! — Derültség. — Halljuk! Halljuk!) Az összefüggés tényleg megvan, mert természetszerű az, hogy ha az ár változik, ez a fogyasztást is befolyásolja és stimulálja. A kérdés azonban az, hogy milyen mértékben. Ha a statisztikát figyelemre méltatjuk^ azt látjuk, hogy a cukorár nem befolyásolja olyan nagy mértékben 268. ülése 1938 február 15-én, kedden. a fogyasztást, mint amilyen hasonlíthatatlanul nagyobb mértékben befolyásolják azt az általános gazdasági viszonyok, a jólét és az abból eredő vásárlóerő. Méltóztassék megengedni, hogy ezt példázzam. (Halljuk!) A krízis előtti időben a belföldi fogyasztás 10.500 vagonig emelkedett. (Matolcsy Mátyás: Most 9000!) Ez később leesett 7800 vagonra. Amikor körülbelül két és fél évvel ezelőtt megindult a gazdasági javulás, akkor azonos cukorárak mellett, több mint 10—12% -os cukorfogyasztása emelkedés állt be a belföldön. Kérdezem, hogy miért 1 ? Itt ki volt kapcsolva az ár befolyása, mert az konstans maradt, (Felkiáltások a baloldalon: Meg tudták venni!) ellenben a vásárlóerő jelentkezett a gazdasági viszonyok javulása folytán- (Horváth Zoltán: Mert meg tudták fizetni! Ez nem ellentmondás. — Zaj a baloldalon.) — Elnök csenget.) En nem cáfolom a anási'k állítást, csak folytatom logikai eszmemenetem láncolatát. (Horváth Zoltán: Ugyanaz makkban!) Kérem, itt cukorról van szó. (Derültség.) Ebből a tényből az következik, t. Képviselőház, hogy a cukorfogyasztás emelkedése az általános gazdasági jólétnek és a vásárlóerőnek sokkal nagyobb mórtékben függvénye, mint egy kisebb árleszállításnak, tehát ha igaz az, hoigy ha az árat nagyon lényegesen le tudnók szállítani, akkor ezzel lényegesebben befolyásolni, emelni tudnók a fogyasztást, iákkor áll tételem ás, amit mindig vallok, hogy egy kisebb mértékű, mondjuk 10, 20 vagy 25 filléres cukorárles zállítás nem érintené lényegesen a cukorfogyasztást. (Felkiáltások a baloldalon; Ez igaz!) Ebben tehát egyetértünk. (Horváth Zoltán: Egyetértünk. — Mozgás a baloldalon.) Ezért (most rátérek arra, hogy viszont miért lehetetlen az adott helyzetben lényegesen leszállítanom a cukorárakat. Azért nem tudom a cukor árát leszállítani, mert a cukor árának minden fillérrel való leszállítása 800.000—900.000 pengő jövedelem kiesését jelentené az államnak. Ha tehát megtenném azt, amit Matolcsy t. képviselőtársam, kíván, ha az 50 filléres állami részesedésről — amelyről szégyenkezve kell bevallanom, hogy ez az állami részesedés több, mert 62'5 fillér — le kellene mennem 10 vagy 15 fillér körüli összegre, iákkor az egy 40 millió pengőt meghaladó kiesést jelentene az államnak. Erre felelős helyen levő pénzügyminiszter, sem 'én, sem más, nem vállalkozhatik, (Meizler Károly: Majd a másik kormány vállalkozik!) nem vállalkozhatik azért sem, mert az a panacea, amelyet a másik oldalon méltóztatik ajánlani, hogy ennek (megfelelően munkáljuk ki a jövedelmi adót, nem áll rendelkezésre; (Matolcsy Mátyás: Miiérti) mert hiszen Matolosy igen t. képviselőtársaim tudja, hogy körülbelül mennyi az évi jövedelemadó-bevétel. A jövedelmi adóbevétel (kisebb ennél az öszszegnél. (Matolcsy Mátyás: Háromszorosára kellene emelni!) Ezt tehát a kétszeresére emelni rendkívül nagy és nehéz feladat volna, (Matolcsy Mátyás: A háromszorosára! Százmillióra!) amit ha, lehetséges volna is elérni — amiről én most nem vitatkozom, de ha egy pillanatra feltéve, de meg nem engedve, azt mondanám, hogy rendkívül szigorú és drasztikus rendszabályokkal, mondjuk, lényegesen fel lehetne emelni — sajnos, az ország mai tör-
