Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-268

416 Az országgyűlés képviselőházának fogyasztása is. A falvakban és a tanyákon csak ünnepnapon, ha hozzájutnak a szegény emberek a cukorhoz. De ez nemcsak a szegény emberekre vonatkozik, amint bátor leszek a Magyar Szemle 1935-ös adatai alapján, Boros Margit 700 családra vonatkozó adatgyűjtése kapcsán, a következőkben elmondani. Ez teljes mértékben igazolja azt, hogy nemcsak a szegény falusi lakosságnak, hanem még a módosabbnak tartott kisbirtokosoknak is milyen alacsony a cukor évi fejadagja. Boros Margit adatai szerint a földnélküli mezőgazdasági munkáscsaládoknál évenként és fejenként 1'25 kilogramm a cukorfogyasztás, a gazdasági cselédeknél még alacsonyabb, 114 kilogramm, az 5 katasztrális holdig terjedő birtokú törpebirtokosoknál 1'32, az 5—10 holdas kisbirtokosoknál 2 99, a 10—21) holdasoknál 3 69 és a 30— 50 holdasoknál 3*72 kilogramm évenként és fejenként a cukorfogyasztás, a megvizsgált 700 családnál pedig 2 27 kilogramm ez az átlag. Megdöbbentő számok ezek és bárkinek, aki körülnéz a falusi boltokban és megkérdezi, hogy mennyi cukrot adnak el, bizony valónak kell elfogadnia ezeket az adatokat. Különbéin a mezőgazdasági munkásságot illetőleg, ugyanerre az eredményre jutott Kerék Mihály i&, aki két különböző, egymástól meglehetősen távol eső községben vizsp'á'ta meg egy alkalommal két mezőgazdasági munkáscsalád szociális viszonyait. Az ő pontosan felvett adatai szerint is 2 kilogramm volt ezeknél a mezőgazdasági munkáscsaládoknál az évenkénti cukorfogyasztás. Pedig az egyik családnak 820 47 pengő volt a bevétele a^ pontos feljegyzések szerint, a másiké pedig 700-91 pengő, tehát nem olyan mezőgazdasági munkáscsaládokról van szó, akik nagyon rossz körülmények között élnek, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági munkáscsaládoknak átlagosan nem ez az évi bevételük, hanem ennél jóval alacsonyabb összeg. Igaz az, amit egy református lelkész a napok; ban mondott el nekem, hogy a mezőgazdasági munkásanyák csak ünnepnapon adnak ajándékképpen a gyerekeiknek egy-egy kockacukrot. Ez a lelkész egy konkrét esetre hivatkozott, amikor az egyik szegény hódmezővásárhelyi asszony elmondotta neki, — amikor meglátogatta a lakásán — hogy Mikulás napján az ő ajándéka öt gyermeke számára fejenként egy-egy kockacukor volt. Amikor ilyen viszonyok vannak, amikor ezt általánosítani lehet, akkor nem tudom, milyen szempontból kellett a magyar kormánynak ebben a cukoregyezményben résztvennie. A magyar fejadaggal szemben azt látjuk, hogy a fejadag Dániában 55'9, Angliában 50 4 Svédországban 44-9, Norvégiában 32-4, 'Franciaországban 261, Csehszlovákiában 24'9, Spanyolországban 12-4, Németországban 23-3, Görögországban 10 3, Portugáliában pedig 10 kilogramm és Magyarország után csak Olaszország, Litvánia, Albánia, Jugoszlávia, Bulgária, na meg azután Törökország következik. Ezekben az országokban — még Olaszországban is — az az oka az alacsony fogyasztásnak, hogy a cukor ára magas. Valamennyi országban, ahol alacsony a fogyasztás, magasak a cukorárak, ahol pedig magasabb a fogyasztás, ott a cukorárak alacsonyabbak. Németországban is és Ausztriában is olcsóbb a cukor, mint Magyaroszágon, nem is szólva Dániáról, ahol a mi pénzünk szerint 45 fillér egy kilogramm cukor. Ez a magyarázata ezekben az országokban a magas fejadagoknak. 268. ülése 1938 február 15-én, kedden. Már említettem, hogy 1930-ig a magyar cukortermelés évi kétmillió métermázsa körül volt, a gazdasági válság éveiben azután a termelés visszaesett, majd 1935-ben újra emelkedett és az 1936 '37. gazdasági évben 1322.897 métermázsa volt a magyar cukotermelés. Ebből a belső fogyasztás felvett 9000 vagont és a fennmaradó 4000 vágón cukor kivitelére nyújtana esetleg lehetőséget ez az egyezmény, amely most itt fekszik a képviselőház előtt. De kérdezem, t. Képviselőház, mi értelme van a cukorexportnak? A bizottsági ülésen Kaob Sándor igen t. képviselőtársam elismerte, hogy volt idő. amikor 10 fillérnél is alacsonyabb kilogrammonkinti árért vitték ki a cukrot Magyarországról, Dr. Szabados Mihály »A földmunkáskérdés« című könyvében azt írja, hogy 1933-ban 10 5 fillért, 1934-ben pedig 93 fillért kaptunk kilogranrmonkint az exportált cukorért Ugyancsak Szabados írja ebben a könyvében, hogy 1933-ban 2-3 millió pengő volt a bevételünk az exportált cukorból, 1934-ben pedis: 37 millió nengő volt a cukorkivitelből eredő bevétel. Mi értelme van tehát annak. t. Kéüviselőház. hogy ilyen árakért és ilven jelentéktelen bevételek mellett kivigyék Magyarországról a cukrot? Az Orszáe-os Mezőgazdasági Kamara egyik 1937. ámrilisi felteriesztésében, — amelyben azt kéri, hogy a kormány szállítsa le a cvkoraiakat. — a köve+kezőket íria (Hall^'k! Halljuk! a szélsőbaloldalon: — Olvassa): »Köztudomású, hoey a hazánkban termelt cukorrépából hazai firváraVban készített cukrot az itthoni á^nak körülbelül egv tizedrészéért visszük ki külföldre .. •« •— tehát mée" tavaly is az volt a helyzet, hog^ 10, va°"v- 11 fillérért vittük ki a cukrot...« Ugyanakkor, — mondja tovább az Országos Mezőgazdasági Kamara — amikor a magyar anvák gvermekeidnek a fejlőH£«ük legkritikusabb éveiben a feilődésükhöz feltétlenül szükséges legminimálisabb cukormenynyiséeret megszerezni képtelenek, annak magas ára miatt.« T. Képviselőház! Kéthly Anna képviselőtársam is hivatkozott már a Külkereskedelmi Hivatal elnökének kijelentésére; az Országos Mezőgazdasági Kamara m azt mondja hivatalos felterjesztésében, hogy rendkívül alacsony árért exportálják a magyar cukrot és — megint csak az . Országos Mezőgazdasági Kamiaíra mondja — a magyar anyák elvonják gyermekeiktől a cukrot, ha tehát a ^kormányon kívül minden fontos tényező akként állítja be ezt a kérdést Magyarországon, hogy bűn a cukor kivitele, akkor miért tartjuk mi fenn ezeket az állapotolkat? Szembe kell nézni ezekkel a tényekkel; hiszen nem valamá jelentékeny mennyiségről van szó. Ha az egész mai cukortermést Magyarországon fogyasztanák el, akikor is csak 14'5 kilogramm lenne a fejadag ós a fejadagnak ilyen mérvű emelésére. éppen a falusi lakosság érdekében, feltétlenül szükség volna. A házi gyümölcskonzerválás szempontjából is nagy jelentősége volna a cukorárak leszállításának. Hiába áll rendelkezésire a falvakon vagy a magyar tanyáikon gyümölcs, hiába termelnelk gyümölcsöt és hiába olcsó sokszor az ország egyes vidékein a gyümölcs, — nem tekintve a, fővárost, ahol nem tudom, milyen okból, néha tényleg túlságosan magas a gyümölcs ára —- (Farkas István: Kaírtellközi az is!) bár egyes vidékeken egyes gyümölcsfajták meglehetősen olcsók szoktak lenni, mégis.