Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-268

Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 1938 február 15-én, kedden. 411 tartalmazza. Ezek között szerepelnek azok a rendelkezések, amelyek az eljárást szabályozzák panasz esetéiben,, valamint az egyezmény megerősítésére és életbelépésére vonatKozó rendelkezésieket tartalmiazzia ez a fejezet. Ezek szerint ' a 'szerződés 1937. évi szeptembeír hó 1-én lép életbe, feltéve, Jiogy addig valamennyi szerződő kormány ratifikálta. Erre vonatkozólag különben a. jegyzőkönyv ta.Halmaz még kiegészítő irendelkezéseket. Az egyezmény tártaimat ez a fejezet öt évben állapítja meg. Hat hónappal az egyezmény lejá.rata előtt a szerződő államok döntenek az egyezmény megihoszszabbítása tekintetében. Az egyezményt pontosan meghatározott esetekben annak lejárta előtt, közben is fel lehet mondani. Az egyezményhez csatolt jegyzőkönyv az átmeneti intézkedéseket tartalmazza. A jegyzőkönyv gondoskodik arról az esetről, ha a ratifikáció szeptember hó l-ig nem történik meg: ebben az esetben ideiglenesen egy kötelező nyilatkozat adandó az illető kormány részéről. Ez a kötelező nyilatkozat ;a magyar kormány részéről megadatott. A pénzügyminiszter úr úgy látta -helyesnek, hogy a szerződést csak akkor terjeszti a törvényhozás elé, ha elegendő biztosítéka, van arra nézve, hogy az egyezményt az összes aláíró államok meg fogják •erősíteni, és nem kell attól tartani, hogy egyes állani ok kilépése folytán az egyezmény hatályát veszti. Miután az egyezményt Anglia ós Amerika, a, konvenció két pillére, továbbá Németország és Csehszlovákia már kodifikálták és minden jel arra vall, hogy márciusig az összes aláíró államok ratifikálni fogják, elérkezett nálunk is az egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának ideje. Mindezek elmondása után már csak arra a kérdésre kell felelnünk, vájjon az egyezmény hatása be fogja-e váltani a hozzá fűzött reményeket, (Farkas István: Megdrágította, nálunk is a cukrot!) alkalmas lesz-e airra, hogy a cukor világpiaci helyzetét, a termelés és a fogyasztás, a kereslet és a kínálat egyensúlyát biztosítsa, továbbá mind a termelőkre, mind a fogyasztókra nézve méltányos árszínvonalat tartson fenn. A válasz megnyugtatóbb volna, ha az egyezmény megkötésében az összes kiviteli és behozatali államok résztvettek volna. Nem vettek részt a londoni egyezményben Olaszország, Ausztria és az északi államok: Dánia, Finnország, Litvánia, vaLamint Románia és Törökország. A törvényjavaslat tárgyalásánál különösen Dániának az egyezményből való kimaradását hangsúlyozták. Az időközben beérkezett statisztika • szerint az 1937/38. termelési évadban Dánia^ úgyszólván a kétszeresére fokozta termelését, mivel önellátásra törekszik; az egyezményből való kimaradásának tehát ez a magyarázata. Hogy azonban az egyezményre mennyire szükség van, azt éppen a legutóbbi statisztika mutatja, amely szerint a világ cukortermelése az 1937/38. évadban ismét 10%-kal emelkedett és ebben Németország 17%-kal, Oroszország pedig 25%-kal szerepel. Az egyezmény megkötésére tehát az ismertetett statisztika jelzése szerint még fokozottabb mértékben van szükségAz, hogy ezek az említett országok az egyezményből kimaradtak, mégsem bír különös jelentőséggel, mert hiszen ezek — mint már jeleztem — mindinkább saját cukortermelésük fejlesztésére törekszenek, másrészt oedig számszerűleg kevésbé jelentős súlyuk folytán nem veszélyeztetik az egyezmény várható eredményét Természetesen előnyösebb lett volna, ha a világtermelés egyeteme csatlakozik az egyezményhez és így teljesen ki volna zárva az oldaltámadás lehetősége is. Bár a cukorkonferenciára Japán is csak megfigyelőt küldőti, tény, hogy a londoni egyezmény a világ cukortermelésének körülbelül 85—90%-át szervezi meg. E körülmény folytán alaiposnak látszik feltevés, hogy a londoni egyezmény ötévi hatálya alatt annak célkitűzései — különösen a világpiaci árnak állandósulása — be fognak következni. Az előadottakra való tekintettel tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadni. Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni? (Kéthly Anna szólásra jelentkezik.) Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az előadó úr nagyon érdekesen vázolta azokat a külsőségeket, amelyek az egyezmény létrehozatalát megelőzték, érdekesen támasztotta alá a szöveget azokkal a statisztikai adatokkal, amelyek ennek létrehozatalát szerinte indokolják, de a törvényjavaslatot már nem helyezte olyan történelmi távlatba, amilyennel előbb megvilágította a biztosítási intézményről szóló előadását, pedig én úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat és ennek tárgya, a cukor, még sokkal érdekesebb, mint a biztosítási anyag, (Úgy van! a szélsőbaloldalon, — Andaházi-Kasnya Béla: Illenék előre közölni a lapokban, hogy mit fogunk tárgyalni! Ne itt tudja meg az ember a legfontosabb kérdéseket! — Elnök csenget-) mert ennél a tápszernél, ennél a produktumnál, a kapitalista gazdálkodásnak igen íplontős tárgyánál talán a legélesebben mutatkozik meg az a fe.ilődési vonal, amelyet a kapitalizmus a legutóbbi 150 év alatt megfutott, és a legélesebben mutatkozik meg a kapitalizmus mai szerepe és súlya a világgazdaságban. (Ügy van! balfelől.) Egészen bizonyos, hogy a világtörténelemnek és a világgazdaságnak, amely végeredményben ugyanaz, (Farkara István: A legélesebb nemzetközi kartell!) rendkívüli eseménye volt, illetőleg azzá vált a cukorrépa kitermelése, hiszen a nádcukor nem lehetett néptáplálék az előállítási hely távolsága és az idehozatal körülményessége miatt, ami drágává, a töroeorpk szamára fdév^>etetienné tette a nádcukrot; egy rendkívüli történelmi eseménynek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a répacukor néptáplálékká válhassak, illetőleg a nép élelmezésében olyan szerepet foglaljon el, amilyet a mai viszonyok között elfoglal. Ez a rendkívüli esemény a napóleoni kikötőzárlat volt, amely elrekesztette Európa elől a nádcukor behozatalát és a kapitalista termelés számára új gvárák felállításának az előnyét mutatta ki. Ezeknek az új gyáraknak a felállítása, ez az előny azután magával hozta a szükséglet kiszélesítésének a lehetőségét, amelyet részben árpolitikával, részben nagyszabású fogyasztási propagandával véltek elérni. Amikor nézzük a mai statisztikákat és például a magyar fogyasztást, a 9 kilogrammos hazai fejadagot keveseljük. nagyon könnyen azt vetik ellenünk, hogy a 9 kilogrammos fogyasztás a 100—150' év előttihez képest igen jelentős gyarapodás; azok azonban, akik ezt az ellenvetést használják, elfelejtik, hogy éppen ennek a propagandának a hatása alatt, amely-