Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-268

Az országgyűlés képviselőházának felsoroltam. Ezzel most nem akarom a t. Ház türelmét újból igénybevenni. Én minden viszszaélésnek üldözője vagyok és a tisztaságot nemcsak hirdetem, hanem praktice keresztül is viszem, a biztosítási díjtartalékok értékállóan való elhelyezése azonban egyike a legnehezebb problémáknak. Amikor a Phönix kérdéséiről beszélteim a Házban, bátor voltam felhozni egy példáit és talán szabad lesz azt most megismételnem. Ha valaki azzal a kéréssel jön hozzám, vagy bármelyikünkhöz, vagy a legki valóbbnak elismert közgazdasági szakférfiúhoz, hogy itt van százezer pengő, ezt, mint gyermekeimnek az atyja, vagy mint gyám, vagy mint gondnok értékállóan akarom elhelyezni, adjál tanácsot, hogy •biztosan, nagyon hosszú időre mibe fektessem be, azt hiszem, lelkiismeretesen és biztos eredménnyel jó tanácsot adni nem tudunk. Ez a helyzet a díjtartalékok elhelyezésénél isHogy milyen téveszmék vannak forgalomban, r azt Csoióir t. kép viselőtársam jóhiszemű felszólalása mutatja. Ö ugyanis azt mondja, hogy vétek ingatlanba, földbe, vagy házba fektetni a pénzt, hanem bele kell fektetni jelzáloghitelbe, amelyet másnak adunk, annak: a házára, vagy ingatlanára. A jelzáloghitel, —- sajnos, ez a kölcsönök sorsa, csak a giazdaadósságokra mutatok rá, —a hitelezőre nézve valami százpercentes biztonságot nem jelent. (Csoör Lajos: Az első hitelezők megkapták az egészet!) Éppen a képviselő úr írja a lapjában állandóan az ellenkezőjét, hogy tudnillik nem kapták meg. De ő csak a kiosi hitelezőkre érti, a nagyobbaknak elengedi. En nem akarok itt vitába bocsátkozni, de hát az nyilvánvalóan lehetetlen, amit kívánni méltóztatott. (Csoór Lajos: Németországban miért lehet?) A mélyen t. képviselő úr, aki olyan szakértő, hogy hosszú felszólalásában kioktat engem és másokat, mint aikik kevósbbé értünk ehhez a dologhoz, arról, hogyan kell elhelyezni a díjtartalékokat, ilyen tanácsokait ad, én azonban a felügyelő hatóságot nem tudom büntetendő^ cselekménnyel vádolni azért, mert a nagy világválság során a biztosító intézetek nem tudták értékállóan elhelyezni díjtartalékaikat. Ez nem azt jelenti, hogy helyeslem azt, amii helytelenül történt, de azt is meg kell gondolnunk, hogy ez csak egy kicsiny szektora a problémának, s rá alkarok mutatni arra, hogy az élet sokkal komplexebb, semhogy egyszerű receptekkel elintézhetnénk ezeket a rendkívül nehéz problémákat. A Phönix-válság idején meg kellett akadályozni azt, hogy a Magyarországon levő Phönix-vagyon bármikép is érintessék. Ez külön rendelettel meg is történt. Akkor átmeneti állapotot kellett teremteni, amit a vállalat belföldi vagyonának lefoglalása útján meg is tettünk és meg kellett állapítani a hiányokat. Amint méltózitatik tudni, a hiányokat akkor nem lehetett még pontosan megállapítani, csak "azt tudtuk, hogy a hiány legalább is 15 és fél millió. Ennek a hiánynak a pótlásáról gondoskodni kellett. Ez úgy történt, amint méltóztatik tudni, hogy hat milliót fizetnek húsz éven át az öszszes magyarországi biztosító intézetek, azután hat millió bárul a felekre, részben lineáris csökkentéssel, részben a túl alacsony díjak korrekciója révén. Végeredményben a felek vesztesége talán a legcsekélyebb volt az összes veszteségek között, amelyeket a Phönixnek számtalan országban történt összeomlása következtében a feleknek el kellett szenvedniök. Nem áll tehát KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. 268. ülése 1938 február 15-én, keddien. 407 az, hogy a rendezés a felekre méltánytalan volt. Ezt most már maguk a felek is látják és elismerik. A még hiányzó 3 és félmilliót vételárral fedeztük, amelyet az Unitas részvénytársaság fizet. Ezt a részvénytársaságot 12 magyar biztosítótársaság alapította a Phönix átvételére. Jeleztem akkor, hogy a hiány valószínűleg emelkedni fog. Ezt azonban nem lehetett rövidesen megállapítani, mert ez körülbelül 36.000 kötvénynek egyenkénti átvizsgálását, vagyis sok hónapi munkát jelentett. Sajnos, igazam volt, mert a hiány 5—6 millió között mozgó összeggel növekedett. Ezt azért húzom alá, nehogy azt méltóztassék 'mondani, hogy a Phönix-ügy olyan jól alakult anyagilag, hogy kár volt a felek igényét bármilyen csekély mértékben is csökken* teni. Ebben a helyzetben a kormány rendeletet bocsátott ki és ebben Életbiztosítási rendezési alapot kreált. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy ez az Életbiztosítási rendezési alap a legnagyobb re* form, amelyet a magyar biztosítási ügy terén a legutóbbi évtizedben végrehajtottak. (Helyeslés.) Ez fontosabb mindannál, amit a felügyelőhatóságról méltóztatik mondani, mert itt nem felügyelésről, hanem rendcsinálásról volt szó, ez nem szólam, hanem pénz volt. Ez az Életbiztosítási rendezési alap részben abból a hatmillióból táplálkozik, amelyet a biztosítótársaságok a Phönix-üggyel kapcsolatban húsz éven át fizetnek, és részben a biztosítási illetékek 50%-os emeléséből eredő bevételi többletből, részben pedig a felügyelő hatóság költségeinél esetleg megtakarítandó összegből fedeztetik. Ennek révén sikerült biztos alapot teremteni arra, hogy ahol közérdekből valóban szükséges és ahol tömegeket érintő ügyről van szó, a rendezést pénzügyileg alátámaszthassuk. Az Életbiztosítási rendezési alapot, amint mondottam, igénybe vettük. Nagyon kis összeg erejéig igénybevettük a Turulnál, nagyobb összeg erejéig a Magyar—Hollandinál és az említett összeg erejéig igénybevettük a Phönix-ügynél. Ezekkel a tranzakciókkal körülbelül rendbe is hoztuk, kis részletektől eltekintve, amelyeket rövidesen szintén rendbehozunk, az egész magyar biztosítási piacot. Ebbe beletartozik a PhÖnix-kérdés lebonyolítása is. Hogyan áll a Phönix-ügy? A feleket mi érdekli? A feleket az érdekli, hogy rendben van-e a gestio, értesítik-e őket arról, hogyan változott át az ő kötvényigényük és hogy fizetik-e azokat a biztosítási összegeket, amelyek haláleset, elérés, vagy egyéb események bekövetkeztére vannak kikötve. Ezeket fizetik, a felek kiértesítése folyik, semmiféle nyugtalanság nincs. Annyira nincs nyugtalanság, hogy a lefolyt esztendőben lényegesen emelkedett a Phönix gondnokság alatt folytatott üzletének a díjbevétele. így tehát nem látok itt semmiféle rendetlenséget. Egy baj van, az, hogy a kifizetések nem teljes mértékűek, hogy egyelőre kölcsönt a kötvényekre nem lehet felvenni és azután átalakítani nem lehet ezeket, stb. Ez tényleg hiány, de ezek is meg fognak szűnni, az állományt át fogja venni az Unitas Rt. Az Ünitasban tulajdonképpen ma már csak két nagyrészvényes van a Pénzintézeti Központon kívül. A Pénzintézeti Központ megszerezte a rész vénymajoritást és benne maradt az Első Magyar és a Generáli. Méltóztatik kérdezni, miért szereztettem meg a Pénzintézeti Központtal a részvényma63