Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-268

408 Az országgyűlés képviselőházának 2'68. ülése 1938"február lS-én, kedden. úr kívánt, mert ha a szerzési költségeket leszállítjuk, egy csomó ember kenyér nélkül marad, holott ő azt akarja, hogy az emberek ne kerüljenek ilyen bajba, tekintet nélkül a szerzési költségekre. Elismerem, hogy ezekben a nagy nehézségekben egyes bajbajutott konkrét biztosító vállalatoknál baj érte az ott alkalmazott személyzetet is, lásd Phönix stb., és baj is fogja érni bizonyos mértékig, mert azt garantálni, hogy mindenkit az eddigi legjobb fizetéssel minden vállalat pro parte átvegyen, sajnos, neim. tudom. Méltóztassanak azonban elhinni, hogy ha kellő időiben, kellő eréllyel és kellő körültekintéssel meg nem mentettük volna a magyar biztosítási piacot, akkor a tisztviselőknek százai és százai váltak volna kenyértelenné. Én a legnagyobb szimpátiával nézem a sorsukat, hiszen méltóztatik tudni, hogy ez nálam nem szólam, mert átérzem a kis ember gondját és aimit lehetett, mindig megtettem, és ezután is 'megteszem, hogy támogassam őket. Tehát ne méltóztassék elutasításnak tekinteni, de nagyon kérem, hogy a magyar biztosításügynek tárgyilagos megítélésénél méltóztassék azt a sok-sokszáz embert nézni, aki a dolgok rend ezése^ folytán benn tudott maradni kenyéradó állásában és ezt a számot ne méltóztassék elfelejteni akkor, amikor nézzük azt a hála Istennek nagyon kicsi sereget, amelyet nem tudtunk elhelyezni. Itt van a valóság és a valóság alapján tárgyilagos ítéletet és meg vagyok győződve róla, kedvező ítéletet méltóztatik majd mondani mindarról, ami a magyar biztosítási piac rendbehozása érdekében két év alatt történt. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak idevágó jelentését tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Haz a jelentést tudomásul veszi és azt hasonló eljárás céljából a felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik a cukor gyártásának és eladásának szabályozása tárgyában Londonban kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (Lrom. 547, 552.) Czermann Antal képviselő urat, mint előadót illeti a szó. Czermann Antal előadó: T. Ház! A nu kir. pénzügyminiszter úrnak 547. számú, a cukor gyártásának és eladásának : szabályozása tárgyában Londonban 1937. évi május hó 6-án kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslata mindössze három §-ból áll. Az 1. §, minthogy abban a. törvényhozás tárgyaira vonatkozó egyezményről van szó, az egyezménynek az ocrszág törvényei sorába való iktatását rendeli el. A 2. § a szokásos alakban az egyezmény eredeti angol szövegét és biva,talos magyar fordítását közli. A 3. § az egyezmény életbeléptetésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Mielőtt a törvényjavaslat lényegélt képező nemzetközi egyezményben foglalt rendelkezések ismertetésére, az egyezménynek világgazdasági szempontból és hazánk szempontjából való méltatására és az egyezmény ratifikálásával kapcsolatos körülmények vázolására rátérnék, röviden t foglalkoznom kell mindazokkal a cukorkérdésre ható tényezőkkel, amelyeknek eredője a londoni egyezményben jelentkező rendelkezés volt. így nevezetesen foglalkozni kívá* nok azzal, hogy maként alakult a cukor világjoritást. Azt hiszem, ez a legszerencsésebb cselekedetek egyike volt, mert kiderült, hogy a tizenkét partnerből álló vállalatban nincs meg az Unitas, csak a névben volt meg, nem volt meg az egység és nem volt meg az az akcióképesség, amely szükséges ahhoz, hogy az állományból azt a 3 5 millió pengő vételárat kidolgozzák. Ezért helyes, ha abban csak kevés vállalat marad és azok tőkeerősek. Ezért helyeztem súlyt arra, hogy ezek a vállalatok résztvegyenek és csak ezek vegyenek részt abban, mert a többi vállalat különböző szanálásokban már résztvett. Ezáltal egyrészt növelhették ugyan a biztosítási állományukat, a másik oldalon azonban tőkeerejük és mobilitásuk igénybe lett véve. Olyanokra kell tehát bízni ezt az állományt, akik vagy csak részben vettek a többi ügyek rendezésében részt, mint az Első Magyar a Hollandin keresztül, vagy egyáltalán nem, mint a Generáli és a Gazdák Biztosító Szövetkezete, amely ugyan nem jegyzett annakidején Unitas-részvényeket, de alkalmat adtam neki arra, hogy most résztvegyen, mert ezt az •állományt a többiekre bízni már nem lehet, hiszen azok résztvettek a szanálásokban, e három közül pedig egyedül egyik sem elég tőkeerős erre. Ezt csak úgy bízhatjuk rájuk, ha feltöltjük a hiányokat, de azokat a rizikókat, amelyek ezután merülhetnek fel, vállalniuk kell és ezzel végleg lezárjuk az állam és a biztosítási alap rendezése szempontjából ezt a kérdést. Tehát tőkeerős és megfelelő vállalatokat kellett keresni. Ezek megvannak és ezekkel a megállapodás, azt hiszem, a legrövidebb időn belül alá lesz írva. Hogy ezeknek letárgyalása lassú, csak az állíthatja, aki nem látott ilyen szerződést, amelynek megállapítása a részletekkel együtt a legnehezebb és a legfinomabb jogászi munkák egyike. Miután méltóztatott kívánni, hogy erről nyilatkozzam, összegezem azt, ami van. Azt kell 'mondanom, hogy a Gondviselés nagyon bőséges segítségével rendkívüli veszélyből menekültünk ki és nem az a valóság, hogy nem történt semmi, amint méltóztatott mondani, vagy későn történt, hanem a komoly valóság az, hogy idejében és amti a legfontosabb, eredménnvel megtörtént minden és olyan diszkréten, hogy észre sem;méltóztatott venni. Mert ez a döntő, hiszen egy gazdasági életben támadt gátszakadást vagy bajt, sippal-dobbal rendbehozni nem lehet, hnis^en abban a pillanatbon a betevők, a biztn^ítoHik és a bizalom elszaladnak és talán soha többé vissza neon hozhatók. Ez a valódi tényállás. Azt hiszem, ebben a vonatkozásban nem annyira kritika illeti meg az intézkedőket, mint elismerés a gondosságukért, a szakértelmükért és szerencséjükért is, mert ehhez szerencsére nagymértékben volt szükség. Ha ezt a helyzetet megnézem, akkor azt kell mondanom, hogy az a reménységem, amelyet két évvel ezelőtt kifejeztem, hogy a magyar biztosításügy nem fog meginogni, ezen a nagyon nagy nehézségen keresztül fog menni, százszázalékig bevált. .. A magyar biztosítási ügynek, mint a világ legtöbb államában, természetesen vannak betegséged, s az egésízen kétségtelen, hogy a szerzési költségek, amelyekre méltóztatott rámutatni, horribilisak. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az, amit Csoór képviselő úr mondott, ellenkezője annak, amit Kertész képviselő