Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-268

406 Az országgyűlés képviselőházának ügyeleti hatóságnak oda kellene hatnia, hogy a biztosító intézetek a rendeletnek ebben a pontjában megadott lehetőségiét, a jelzálogos kihelyezést nagyobb mértékben (kultiválják s ne történjenek olyan kihelyezések, amelyekből igen nagy veszteségek állanak elő, mint azt az elmúlt évek példája mutatja. Én magam is csatlakozom Kertész Miklós képviselőtársamnak ahhoz a kéréséhez, hogy a Phönix ós egyéb biztosító vállalatok ügyét méltóztassék egyszer végre lezárni. A pénzügyminiszter úr két évvel ezelőtt igen erélyes intézkedéseket ígért meg. Azóta a P. K. által kiküldött hitelbanki igazgatónak a felügyelete, revíziója vagy gondnoksága igen nagy költséggel folyik a Phönixnél, de eredményt nem látunk és az egész dolog nem tisztázódott. JÉm ezekben a dolgokban többször akartam a, pénzügyminiszter urat a képviselőházban megkérdezni, de ettől mindig elálltam, miért szeretetreméltó modorával mindig azt mondta, hogy elintézzük, elintézzük. Az idő azonban már elmúlt. Mélyen t. pénzügyminiszter úr, két esztendeje ennek a diclognak. Fejezzük be már ezt az egész dolgot. Rá kell mutatnom a tisztviselőkkel kapcsolatban arra, hogy a Phönix tisztviselői azt állítják, hogy a jelenlegi P. K. rezsim meibtt sokkal kedvezőtlenebb és lehetetlenebb helyzet ben vannak, mint akkor voltak, amikor még a Phönix rezsimje fennállott. Méltóztassék ebbe a dologba beletekinteni és különösen a keresztény tisztviselők érdekeit ennél az intézetnél megvédeni jelenleg, amikor a kormányzatnak ingerenciája van erre a kérdésre. Egyébként ezt a pénzügyminiszter előterjesztést, amely a 4000-es számú rendelet r tudomásulvételére vonatkozik, a magam részéről elfogadom, az egész rendeletet helyesnek tartom. Elnök: Kíván-e még valaki szólni í (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a, vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr óhajt szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Ház! A két felszólalás tartalmának egy része az Országos Társadalombiztosító Intézetre vonatkozott. Az idevágó igen érdekes fejtegetéseket az illetékes belügyminiszter úrnak figyelmébe fogom ajánlani. A felszólalások másik része a biztosítási felügyeletet érintette. Amennyiben a felszólalásoknak ebben a részében új és értékesíthető eszmék vannak, ezeket meg fogom fontolni. Ami a felügyeletet illeti, ennek átszervezése lényegében megtörtént, amennyiben állami tisztviselőkre és nem a P. K.-nak revizori osztályára bíztam ezt a dolgot és bizalmi emberemet tettem az élére, aki a lefolyt nehéz időben, — hiszen ez a két év igen válságos ideje volt a biztosítási ügynek — kitűnően bevált. A technikai osztály vezetésétől megvált az egyébként nagyon érdemes eddigi vezető, aki azonban még mint értékes tanácsadó átmenetileg megmaradt. Azt méltóztatott mondani, hogy igyekezzünk fiatal szakerőket bevinni és így intenzívebb ellenőrzést keresztülvinni. Ezt szívesen megteszem, azt azonban, hogy állandóan ott üljön mindenegyes biztosító vállalatnál egy ellenőr, nem lehet keresztülvinni. _ A felszólalásoknak harmadik része a biztosítási ügy érdemére és a Phönix-ügyre vonatkozott, ahol méltóztatott igen szeretetreméltó szordinóval, de lényegében megint azt a régi lemezt elővenni, hogy: ennyi idő eltelt és semmi sem történt, és miért nem történt semmi? Mi ezzel szemben a valóság? A valóság 268. ülése 1938 február 15-én, kedden. az, hogy csendesen és észrevétlenül rengeteg történt. Gátszakadás fenyegette a magyar biztosításig ügyet, sőt mondhatom, hogy ez a gátszakadás be is következett, de olyan észrevétlenül hárítottuk el és tettük jóvá, hogy ma azt kérdezik, hogy miért nem történt semmi. Azt hiszem, hogy ennél nagyobb eredményt elérni nem lehet. Kendkívül komoly dologról van szó. Miért komoly? Azért, mert a nagyon csekély magyar tőkeképződésnek tekintélyes része a biztositási ügyön keresztül történik. A bankbetéteken kívül a kényszertakarékosság révén az Oti.-n és a Mabi.-n keresztül, részben pedig a biztosító intézeteken át történik a tőkeképződés. Amikor a bécsi Phönix-válság kirobbant, ennek hatása nemcsak nálunk, hanem Európa nagyon sok országában igen súlyos volt. Nálunk is nehéz volt a helyzet. Csak egy kis részét tártam fel akkor a tényeknek és a veszélyeknek, de nagy aggodalmaim voltak, hogy ez az ügy az egész magyar takarékosságot alá fogja ásni, a biztosító-piacot megrázkódtatja és azon keresztül gazdasági és hiteléletünk alapjai is megrendülhetnek. Ha ezzel a helyzettel szembeállítjuk azt, ami ma van, akkor azt látjuk, hogy mindenekelőtt a Phönix-ügyet, magát az alapbajt rendeztük, hogy hogyan, arra még röviden rátérek. Ugyanakkor volt egy második Phönixügy, amely jelentőségében és kihatásában a személyek számát és azt a társadalmi réteget figyelembe véve, amelyet érintett, talán nehezebb és jelentőségteljesebb volt, mint maga a Phönix-ügy: ez volt a Turul biztosító ügye. ahol a kisexisztenciáknak tízezrei voltak érdekelve. A Turul az osztrák Phönix birtokában volt, de Magyarországon voltak a részvényei. Én akkor azzal az emlékezetes kormányrendelettel lefoglaltattam ezeket és a nélkül, hogy a Turul-érdekelteknek egy fillér csökkentésük is származott volna igényeik tekintetében, sikerült az egész Turul-ügyet rendezni. Az Anker biztosító vette át ezt és csak egy csekély kiesési garanciát vállaltam, — ha jól emlékszem — később a ^biztosítási rendezési alajpból talán 170.000 pengőt. (Csoór Lajos: Nem csuktak be senkit!) A Turulnál semmiféle büntetendő cselekmény nem volt és így fel sem merülhetett volna a kérdése annak, hogy valakit becsukjanak. A becsukás nem öncél, csak abban az esetben helyes eszköz, ha valami visszaélés fordul elő. Ez a kérdés rendbejött, holott kellő beavatkozás nélkül nem rendeződött volna, pedig a jelentősége majdnem akkora, mint az egész Pbönix-ügyé. Azonkívül a fúzióknak egész sora vitetett keresztül a biztosítási ügy terén, ahol csak utalok a Magyar—Francia és a Fonciére fúziójára, amelynek keresztülvitelével kétségtelenül messzemenő gyógyulási és egészségesedési folyamat állott be. Utalok arra, hogy a Phönixnek elemi kárbiztosítási állományát átvette a Providentia, amin kívül kisebb rendezések is történtek. Rendeződött a Magyar—Hollandi ügye is, amelynél a veszély nemcsak magára a biztosítóra, hanem a vele szoros kapcsolatban lévő Magyar—Hollandi Bankra is kiterjedt. Most mindkét ügy, amelyekben szintén az egész kicsi betevőknek és biztosítottaknak a tízezrei voltak érdekelve, feltűnés és haj nélkül rendeződött. Amint akkori bejelentéseimből méltóztatnak tudni, maga a Phönix-ügy úgy állt, hogy lényeges hiány mutatkozott, amely olyan okokra volt visszavezetendő, aminőket akkor