Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-268
404: Az országgyűlés képviselőházának amelyek a sajtóban olyan .hangulatot keltettek, hogy azután ugyancsak alaposan elment a kedve a közönségnek a biztosítástól, mert valahogyan beleszuggerálták, hogy itt igen furcsa ós igen raffinalt metódusokkal folytatott üzletről van szó és sokkal kisebb mértékben a nemzeti takarékoskodásnak egy fontos ágáról, amelynek óriási szociális jelentősége van az egyén, az egyén hozzátartozói, családja szempontjából, de óriási jelentősége van a nemzetgazdaság egyetemes szempontjából is. A felügyeleti hatóság kérdésére áttérve, kérdeznem kel 1 , hogy a felügyeleti hivatal vájjon miért nem látta előre az egyes intézeteknél levő nehézségeket és bajokat, amikor pedig állandó és szoros kapcsolatban van ezekkel az in-, tézményekkel^ miért nem akadályozta meg ezeknek a bajoknak kifejlődését, még mielőtt komolyabb nehézségeket, komolyabb konzekvenciákat idézhettek elő? En nem állítom azt. — és ezt •szeretném nyomatékosan hangsúlyozni •— minthogyha nálunk a felügyeleti hatóság és a biztosító magánvállalatok között a cinkosságnak valami olyan fajtája lett volna, vagy lenne, mint amilyen Ausztriában bebizonyosodott és Oxner úr öngyilkosságához vezetett. Nem állítom ezt, szerencsére nem is így van, de hogy ^egy bizonyos mértékű lazaság, nagyfokú esélytelenség ós a nagyvonalú?ág á'talános hiánya a felügyelet részéről kétségtelenül érvényesült, ez, azt hiszem, nem lehet vitás és nem lehet kétes. Ha most a hivatal átszervezése napirenden van. — minit ahogyan tudomásom szerint napirenden van — az ifetékes ténye? őkmek gondolni ok kell arra ia fiatal, tetterős, képzett, a biztosítási matematika és a hiztosításteehnika minden vonatkozásával tisz : tában levő új generációra, amelv ú^ r akarja felfogni eizen a fontos poszton a teendőjét, hogy mint a nemzeti takarékosság egvik fontos ágának hivatott őrzője és kén viselője, füergetlenTiek érzi in a gát. a 'biztosítási magánvállalatoktól és teljes autoritással kíván azok felett felügyeletet gyakorolni, bele akar és bele fog nézni a biztosítási ügynek azokba a szociális vonatkozásaiba is, amelyek mind háttérbe szorulnak ott, ahol kizárólag csak az üzleti szempont<"V dorn ÍIPálnak. Mire kell nézetem sízerint ügyelnie a hivatása magaslatán álló biztosítási felügyeleti hatóságnak? Ügyelnie kell arra, hogy vájjon a biztosító ma arán váll álatoknak helye^ek-e és jók-e a kalkulációs bázisai, ügyelnie kell tanra. — és ebben a tekintetben kezdeménvezőleg kell fellponie — vaijon nem avultak-e el azok a tabellák, amelyeknek alapján a biztosítási intézetek eliárnák. E 1 végre köztudomású tény, hogy a közegészségügy fejlődésével, az emberi életkor tartamának megnövekedésével ia kockázati elem lényegben csökkent a bi^to^ítá^i intézetek részére. Ha tehát mégis a 30—40 év előtti táblázatok alapián dolgozwpk és számítanak, ez azt jelenti, hogy a. biztosított hos C7 ú időn keresetül többet fizet és a véerén kevesebbet kap, mint amennvif, egy megfelelően átdolgozott és revideált táblázat alapián fizetnie és kapnia kellene. TCgv megfelelőképpen átxeformait állami biztosítási felügveMnek arra is kellene, hogy kiterjedjen a tevékeuvsésre, vájjon helyese a biztosítóintézetek befektetési politikája és vajion azokat a hatalmas ö-szegű tőkéket, ameVek felett rendelkeznek, helyeden, okosan, célszerűen, az ország elvetemessége szempontjából produktívan és biztonságosan fekte+ik-e be. Erre a felügyeleti hatóságra az a szerep 268. ülése 1938 február 15-én, kedden. és az a feladat is vár, hogy megnézze- és megvizsgálja, — hiába akarnak titkolódzni előtte és hiába akarják ettől eltanácsolni — vájjon nem túlságosan nagy-e a biztosító intézet vállalati rezsije a felső vezérkar túlzott díjazása folytán. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ügy van! Ez eszi meg a befizetett krajcárokat!) és vájjon a kisfizetésű kis tisztviselők tömegének rossz, alacsony és méltatlan djjaaása nem veszélyezteti-e magukat a biztosító intézményeket. íFarkas István: Ezen múlik a dolog érdemi része! — Horváth Zoltán: Valami statisztika kellene!) A biztosítás felügyeletéhez, véleményem szerint, nemcsak a magánbiztosítások ellenőrzése, hanem a szó és a gondolat magasabb értelmében a társadalombiztosítás matematikai, technikai részének a revíziója is hozzátartozik. Hiszen azt mondhatnám, személy szerint is azok az urak készítették és végezték a Lex Vass II., az 1928 : XL. te-, vagyis a társadalombiztosítás, az öregségi, nyugdíj-, rokkantsági biztosítás matematikai számításait, akik mint a felügyeleti hivatalnak — azt mondhatnám — patentírozott matematikusai, ezekben a kérdésekben szinte orákulumnak számítanalk Magyarországon , a, biztosítottak nagy kárára ós hátrányáraEn nem azért in vokálisam, itt az imént ennek a meglévő, fiatalabb, új generációnak a,z előreenigedését, mintha személy szerint bárkit is protezsálni akarnék, hiszen nagyon jól tudom, hogy az csak ártana az illetőnek, hanem azért, mert tudom, — hiszen érintkezésben vagyok ezekkel az urakkal — hogy mennyi kitűnő és tehetséges omher van ezeken a posztokon, akár a P- K. kötelékében, akár másutt, . okik a régiektől, az elfáradottaktói, a magánváíallati gesztiókihoz már túlságosan hozzáaklimatittálódott öreg uraktól eltérően másképpen fogják fel ezt a kérdést. Azt hiszem, hogy különösen a társadalom biztosítása vonatkozásokban óriási és felmérhetetlen szolgálatot tesz az egész szociális probléma előbbre vitelének, akd végre nekifekszúk és kimutatja, — mint ahogyan mi laikusok, a rendelkezésünkre álló eszközökké] és saját 'matematikusainkkal kimutattuk — hogy milyen elavult és helytelen a Lex Vass II. egész biztosításmatematikai alépítménye, (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Az, igaz! Már régen el vauit!) a %rhek túlzottak, a szolgáltatások alacsonyak, a válság esztendei alatt és a szolgáltatások megkezdésének évei alatt egyrészt olyan .. foiesések történtek, másrészt pedig a szolgáltatások anynyival alatta maradtak a prelimináiréknak, hogy ebben a tekintetben a revízió egészen bizonyosan arra az eredményre vezetne, hogy az öregségi biztosításban a, 65 éves korhatárt legalább 60 esztendőre lehetne leszállítani. (Ügy von! Ügy van! a szél ?Xhalol dalon.) a rokkantaknak "adandó járadékot fel lehetne emelni, az egész törvényt strukturálisan át lehetne alakítani, ily módon azután az öregek méltóbb és emberségesebb nyugdíjaztatása révén helyet adva a fiataloknak, olyan társadalompolitikai, szociálpolitikai problémáikat lehetne megoldani, amelvekre egy fantáziátlan vagy kellő szociális hoiZzá'érté'SSiel nem rendelkező biztosítási múmia testület pillanatnyilag igazán nem is gondol. Flnök: A kénviselő úr beszédideje lejárt. Kertész Miklós: Tisztelettel kérek 3 perc m.pjgíh r>W7i a h b í fá s t•. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta.
