Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-268

404: Az országgyűlés képviselőházának amelyek a sajtóban olyan .hangulatot keltet­tek, hogy azután ugyancsak alaposan elment a kedve a közönségnek a biztosítástól, mert valahogyan beleszuggerálták, hogy itt igen furcsa ós igen raffinalt metódusokkal folyta­tott üzletről van szó és sokkal kisebb mérték­ben a nemzeti takarékoskodásnak egy fontos ágáról, amelynek óriási szociális jelentősége van az egyén, az egyén hozzátartozói, családja szempontjából, de óriási jelentősége van a nemzetgazdaság egyetemes szempontjából is. A felügyeleti hatóság kérdésére áttérve, kérdeznem kel 1 , hogy a felügyeleti hivatal váj­jon miért nem látta előre az egyes intézeteknél levő nehézségeket és bajokat, amikor pedig ál­landó és szoros kapcsolatban van ezekkel az in-, tézményekkel^ miért nem akadályozta meg ezeknek a bajoknak kifejlődését, még mielőtt komolyabb nehézségeket, komolyabb konzek­venciákat idézhettek elő? En nem állítom azt. — és ezt •szeretném nyomatékosan hangsú­lyozni •— minthogyha nálunk a felügyeleti ha­tóság és a biztosító magánvállalatok között a cinkosságnak valami olyan fajtája lett volna, vagy lenne, mint amilyen Ausztriában bebizo­nyosodott és Oxner úr öngyilkosságához veze­tett. Nem állítom ezt, szerencsére nem is így van, de hogy ^egy bizonyos mértékű lazaság, nagyfokú esélytelenség ós a nagyvonalú?ág á'talános hiánya a felügyelet részéről kétségte­lenül érvényesült, ez, azt hiszem, nem lehet vi­tás és nem lehet kétes. Ha most a hivatal át­szervezése napirenden van. — minit ahogyan tudomásom szerint napirenden van — az ifeté­kes ténye? őkmek gondolni ok kell arra ia fiatal, tetterős, képzett, a biztosítási matematika és a hiztosításteehnika minden vonatkozásával tisz : tában levő új generációra, amelv ú^ r akarja felfogni eizen a fontos poszton a teendőjét, hogy mint a nemzeti takarékosság egvik fontos ágá­nak hivatott őrzője és kén viselője, füergetlen­Tiek érzi in a gát. a 'biztosítási magánvállalatok­tól és teljes autoritással kíván azok felett fel­ügyeletet gyakorolni, bele akar és bele fog nézni a biztosítási ügynek azokba a szociális vonatkozásaiba is, amelyek mind háttérbe szo­rulnak ott, ahol kizárólag csak az üzleti szem­pont<"V dorn ÍIPálnak. Mire kell nézetem sízerint ügyelnie a hivatása magaslatán álló biztosítási felügyeleti hatóságnak? Ügyelnie kell arra, hogy vájjon a biztosító ma arán váll álatoknak helye^ek-e és jók-e a kalkulációs bázisai, ügyelnie kell tanra. — és ebben a tekintetben kezdeménvezőleg kell fellponie — vaijon nem avultak-e el azok a ta­bellák, amelyeknek alapján a biztosítási inté­zetek eliárnák. E 1 végre köztudomású tény, hogy a közegészségügy fejlődésével, az emberi életkor tartamának megnövekedésével ia koc­kázati elem lényegben csökkent a bi^to^ítá^i intézetek részére. Ha tehát mégis a 30—40 év előtti táblázatok alapián dolgozwpk és számí­tanak, ez azt jelenti, hogy a. biztosított hos C7 ú időn keresetül többet fizet és a véerén keveseb­bet kap, mint amennvif, egy megfelelően átdol­gozott és revideált táblázat alapián fizetnie és kapnia kellene. TCgv megfelelőképpen átxefor­mait állami biztosítási felügveMnek arra is kellene, hogy kiterjedjen a tevékeuvsésre, váj­jon helyese a biztosítóintézetek befektetési po­litikája és vajion azokat a hatalmas ö-szegű tőkéket, ameVek felett rendelkeznek, helyeden, okosan, célszerűen, az ország elvetemessége szempontjából produktívan és biztonságosan fekte+ik-e be. Erre a felügyeleti hatóságra az a szerep 268. ülése 1938 február 15-én, kedden. és az a feladat is vár, hogy megnézze- és meg­vizsgálja, — hiába akarnak titkolódzni előtte és hiába akarják ettől eltanácsolni — vájjon nem túlságosan nagy-e a biztosító intézet vál­lalati rezsije a felső vezérkar túlzott díjazása folytán. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Far­kas István: Ügy van! Ez eszi meg a befizetett krajcárokat!) és vájjon a kisfizetésű kis tiszt­viselők tömegének rossz, alacsony és méltatlan djjaaása nem veszélyezteti-e magukat a bizto­sító intézményeket. íFarkas István: Ezen mú­lik a dolog érdemi része! — Horváth Zoltán: Valami statisztika kellene!) A biztosítás felügyeletéhez, véleményem sze­rint, nemcsak a magánbiztosítások ellenőrzése, hanem a szó és a gondolat magasabb értelmé­ben a társadalombiztosítás matematikai, tech­nikai részének a revíziója is hozzátartozik. Hi­szen azt mondhatnám, személy szerint is azok az urak készítették és végezték a Lex Vass II., az 1928 : XL. te-, vagyis a társadalombiztosítás, az öregségi, nyugdíj-, rokkantsági biztosítás matematikai számításait, akik mint a felügye­leti hivatalnak — azt mondhatnám — patentí­rozott matematikusai, ezekben a kérdésekben szinte orákulumnak számítanalk Magyarorszá­gon , a, biztosítottak nagy kárára ós hátrányára­En nem azért in vokálisam, itt az imént en­nek a meglévő, fiatalabb, új generációnak a,z előreenigedését, mintha személy szerint bárkit is protezsálni akarnék, hiszen nagyon jól tu­dom, hogy az csak ártana az illetőnek, hanem azért, mert tudom, — hiszen érintkezésben va­gyok ezekkel az urakkal — hogy mennyi ki­tűnő és tehetséges omher van ezeken a posz­tokon, akár a P- K. kötelékében, akár másutt, . okik a régiektől, az elfáradottaktói, a magán­váíallati gesztiókihoz már túlságosan hozzá­aklimatittálódott öreg uraktól eltérően máskép­pen fogják fel ezt a kérdést. Azt hiszem, hogy különösen a társadalom biztosítása vonatkozá­sokban óriási és felmérhetetlen szolgálatot tesz az egész szociális probléma előbbre vitelének, akd végre nekifekszúk és kimutatja, — mint ahogyan mi laikusok, a rendelkezésünkre álló eszközökké] és saját 'matematikusainkkal kimu­tattuk — hogy milyen elavult és helytelen a Lex Vass II. egész biztosításmatematikai al­építménye, (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Az, igaz! Már régen el vauit!) a %rhek túlzottak, a szolgáltatások alacsonyak, a válság esztendei alatt és a szolgáltatások meg­kezdésének évei alatt egyrészt olyan .. foiesések történtek, másrészt pedig a szolgáltatások any­nyival alatta maradtak a prelimináiréknak, hogy ebben a tekintetben a revízió egészen bi­zonyosan arra az eredményre vezetne, hogy az öregségi biztosításban a, 65 éves korhatárt leg­alább 60 esztendőre lehetne leszállítani. (Ügy von! Ügy van! a szél ?Xhalol dalon.) a rokkan­taknak "adandó járadékot fel lehetne emelni, az egész törvényt strukturálisan át lehetne ala­kítani, ily módon azután az öregek méltóbb és emberségesebb nyugdíjaztatása révén helyet adva a fiataloknak, olyan társadalompolitikai, szociálpolitikai problémáikat lehetne megoldani, amelvekre egy fantáziátlan vagy kellő szociális hoiZzá'érté'SSiel nem rendelkező biztosítási múmia ­testület pillanatnyilag igazán nem is gondol. Flnök: A kénviselő úr beszédideje lejárt. Kertész Miklós: Tisztelettel kérek 3 perc m.pjgíh r>W7i a h b í fá s t•. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta.

Next

/
Thumbnails
Contents