Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-268
402 Az országgyűlés képviselőházának T. Ház! Az addig megalakult biztosítók kivétel nélkül kölcsönösségi 'alapon igyekeztek a ' biztosítás előnyeit tagjaiknak biztosítani, sa.i- i nos azonban, nem nagy sikerrel. Külföldön ebben az időben már virágzó kölcsönös biztosító intézetek vették fel a versenyt a biztosító részvénytársaságokkal. Tisztelettel ikérek egyórai meghosszabbítást. Elnök: A t. képviselő úrnak a házszabályok 154. §-a értelmében egy negyedórai meghosszabbításra lehet igénye. Méltóztatik ezt igénybe venni? (Farkas István: Telt Ház mellett ós ilyen nagy érdeklődés melletti — Derültség a szélsőbaloldalon.) Czermann Antal előadó: Akkor kérnék negyedórai meghosszabbítást. (Helyeslés.) Elnök: A Ház hozzájárul a képviselő úr beszédidejének negyedórával való meghosszabbításához. Czermann Antal előadó: A magyar biztosításügy 1857 j hen jutott fordulóponthoz, amikor az Első Magyar Általános Biztosító Tár- j saságot megalapították. Ezután már lendületes fejlődéssel halad a biztosító intézmények ki- j építése. Fejlődést jelent a biztosítás életében az 1875 : XXXVII. te, — a (kereskedelmi törvény ' — amely a jogi személyek közé sorozta a bizto- j sító intézeteket és előírta, hogy biztosítási ágazatonként 100.000 forintnyi biztosítási alap létesíttessék. A háború után még 11 ilyen új biztosító intézet alakult. Erős és fontos közgazdasági működést fejtett ki még nálunk két intézmény: a Trieszti Általános Biztosító és az Adria Biztosító Társulat. A biztosítási intézmények gazdasági jelentőségét számos példa mutatja. így a londoni tűzvész és a sanfranciskói földrengés, amelyre, sajnos, most már nem térhetek ki, és ugyancsak rá kellene mutatnom a biztosító intézmény tőkegyüitő ereiére is- mert a biztosító intézmény az egész világon hallatlan tőkéket tudott összegyűjteni és a közgazdasági élet szolgálatába állítani. Éppen ezért a biztosító intézetre csakhamar kiterjesztették az állami felügyeletet. Ez már régebben bekövetkezett Svájcban és Németországban. Nálunk ugyanezt az 1923 : VIII. te. foganatosította. Mélyen t. Képviselőház! Ezek előrebocsátása után rátérek a m. kir. pénzügyminiszter 548. számú és a biztosító magánvállalatok díjtartalékának elhelyezése tárgyában kiadott 4000'1937. M. E ; számú rendeletről szóló jelentésének taglalására. Ennek: az a lényege, hogy a biztosító miagán vállalatok felügyelete tárgya- j ban kiadott 196/1923. M. E. számú rendeleten bizonyos szükségessé vált módosítások eszközöltettek. Az 1923:VIII. te. 1. §-ával. amint már jeleztem, a biztosító magánvállalatok a pénzügyminiszter felügyelete alá helyeztettek. Az említett törvény viszont felhatalmazta a minisztériumot arra, hogy az állami felügyelet gyakorlásának részleteit rendelettel szabályozza. Ez a rendeleti szabályozás a 196/1923. M. E. számú rendelettel meg is történt. Az említett törvény azonban akként rendelkezik, hogy a 2. § alapján kiadott kormányrendeletet és annak esetleges módosításait utólaa- a nemzetgyűlésnek vagyis a törvényhozásnak be kell jelenteni. Miután pedig bizonyos, később részletesen ismertetett körülmények j szükségessé tették a módosítást, ez a módosítás a 4000/937. M. E. számú rendeletben meg is tör- ' 268. ülése 1988 február 15-én, kedden. tént s a rendelet kiadásáról szóló pénzügyminiszteri jelentés a fent hivatkozott törvények értelmében tárgyalás alá veendő. A 4000/1937. M. E. számú rendelet mindössze három szakaszból áll. Az első szakasz a 116/1923. M. E. számú rendelet 13. §-ának A) részében foglalt első bekezdés 10. pontjának kiegészítéséről rendelkezik. A 10. pont értelmében a díjtartalékból a folyó szükségleteket meghaladó összegek a Pénzintézeti Központnál készfizetésre, vagyis rövidebb időre helyezhetők csak el. Ezzel szemben a módosítás szerint ezek az összegek hosszabb időre is elhelyezhetőkké váltak. Ezt a módosítást az a körülmény tette szükségessé, hogy az 1927. évi 500. P. M. számú rendelet a Pénzintézeti Központ által kölcsönben részesíthető közszolgálati alkalmazottak körét lényegesen kiterjesztette. Ennek viszont az volt a következménye, hogy a Pénzintézeti Központ részére egy megfelelő hitelkeretet kellett biztosítani. Ebből a célból a Pénzintézeti Központ tárgyalásokat is folytatott többek között a biztosító magánvállalatokkal is. A biztosító vállalatok eoyrésze hailandónak is mutatkozott az 1923. évi 196. M. E. számú rendelet 13. §-a A) ré~ze első bekezdéséinek 6. Bontja alapján kölcsönöket nyújtani, a vállalatok másik része azonban a már említett 10. nont alapján volt csak hajlandó a Pénzintézeti Központnak hosszabb időre, tehát négyéves lekötés mellett kölcsönt nyújtani. Ennek következtében szükségessé vált az említett 10- pontban foglalt^ rendelkezéseknek módosítása, ami meg is történt a 4000. számú rendeletben, amely szerint a biztosító intézetek tartalékából a folyó szükségleteket, melhaladó összegeket a díjtartalék kiszámításánál alapul vett kamatláb meghaladó kamatozás mellett folyószámlahitel alakjában hosszabb időre le lehet kötni a Pénzintézeti Központnál. Ennek következtéiben 2716.000 pengő jutott a hitelkeret kiszélesítése folytán szükségessé vált kölcsönök folyósítására s ebből kereken kétmillió pengő az, ami a 10. pont alapján folyósítható. Minthogy a tisztviselőkölosönök körének kiterjesztése szociális szempontból és az önhibáján kívül nehéz anyagi helyzetbe jutoti tisztviselői kar teljesítőképességének megóvása céljából feltétlenül szükséges volt és mivel az államháztartás megterhelése nélkül ez a kérdés másként megoldható nem volt és végül mivel a módosító rendelkezés a díjtartalék megfelelő elhelyezését faszi lehetővé és a kamatozás minimális mértékéről is gondoskodik, a 4000 n 937 M. E. számú rendelet 1. §-ában foglalt módosítás tudomásulvételét tisztelettel javaslom. A második szakasz a biztosító magánvállalatok életbiztosítási díjtartalékának elhelyezési lehetőségét kiterjeszti a vállalatoknak az életbiztosítási rendezési alappal« szemben fennálló követelésére. Mint méltóztatik tudni, a Phönix biztosító társaság belföldi fiókja ügyeinek rendezése tárgyában kiadott 4800/1936. W. E, számú rendelet 7. §-a felhatalmazta a m. kir. pénzügyminiisztert airra, hogy a Phömixnél és más biztosító vállalatoknál jelentkező díjtartalék fedezeti hiányok pótlására »Életbiztosítási rendezési alanot« létesíthessen és hosry a felügyeleti díjak feleslegét oda utalhassa. Ebbe folynak be az illetékek ötvenszázalékos felemeléséből származó bevételek és a biztosító intézetek hatmillió pengős hozzájárulása. Minthogy ezek a bevételek húsz évre felosztva folynak be az alapba és nem egyszerre, ennélfogva az alap sem tudja a támogatást rögtön adni,