Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 25U. \ nyák felvétele — nemcsak az országon belül, hanem esetleg- bizonyos átalakítással és feldolgozással az országon kívül is — exportvonatkozásban megoldható legyen. Itt örömmel kell megállapítanunk azt, hogy bizonyos, az eddiginél sokkal nagyobb mennyiségű burgonyakeményítőnek ex-clearing (viszonyban való elhelyezését sikerült biztosítanunk és éppen a legutóbbi napokban aláírt olasz-magyar pót-megállapodásban is sikerült az eddigi burgonyakeményítő-'kontingenst felemelni. (Helyeslés.) Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy mi az összes szempontokat a leggondosabban vizsgáljuk, a leggondosabban figyelemmel kísérjük és, .amit ebben a kérdésben, amely — mondom — nemcsak közgazdasági és nemcsak külkereskedelmi jelentőségű, de szociális jelentőségű is, a kormány emberileg megtehet, azt főleg a szociális szempontokra való tekintettel meg is teszi. (Helyeslés a jobboldalon- és a középen.) Ami továbbá azt a kérdést illeti, amelyet a képviselő úr is a végére hagyott, hogy vájjon a kormány továbbra is mereven elzárkózik-^ a szabadforgalom életbeléptetésétől, illetve továbbra is fenn fogja-e 'tartani a mai szervezett értékesítési rendszert, erre csak egy válaszom lehet; ha a termelőérdekeket megvédve látjuk szabad forgalom mellett, akkor méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a kormány egy pillanatig sem fog habozni és a szabadforgalom s a gazdasági szabadság álláspontjára fog helyezkedni, mert nálunk ez a kérdés nem dogma, hanem egyedül praktikum. Azt az Instrumentumot, azt az eszközt választjuk, amelynek birtokában legjobban megvédjük, vagy véljük megvédeni a termelői érdeket. Most az a helyzet, hogy a gazdasági szabadság mellett nem látjuk biztosítva azokat a fontos termelői érdekeket, amelyeket szem előtt kell tartanunk és így kénytelenek vagyunk a mai, — ha nem is azt mondom, hogy kötött, de — szervezett értékesítési rendszer mellett megmaradni, még pedig addig, amíg felelősségünk tudatában ezen rendszer mellett meg kell maradnunk, nem a magunk egyéni gusztusa szerint és nem tudom,, milyen politikai okokból, de méltóztassék meggyőződve lenni, hogy egyedül a termelői rétegek érdekében. Kérem, méltóztassék úgy a földmívelésügyi, mint a kereskedelmi miniszter nevében adott ezt a válaszomat tudomásul venni. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Éber Antal: T. Ház! Sajnálattal nem vehetem tudomásul az igen t. államtitkár úr válaszát. Nem akarok itt vitát folytatni abban a tekintetben, vájjon a szervezett értékesítés jobb-e, mint a szabad gazdálkodás, ez teljesen illuzórius volna s nincs is idő reá. De kérdezem: hát hol van nálunk a burgonyáértékesítés megszervezve? Vagy italán abban áll a szervezés, hogy kimondták egy minimális árat, amelyen alul venni és eladni nem szabad, de nem gondoskodtak árról, hogy bárki ezen a minimális áron vegyen is. Vagy a szervezés az, hogy a statisztika szerint augusztus' és szeptember hónapokban a tavalyi 140.000 métermázsával szemben az idén 35.000-et exportáltunk? Vagy szervezés az, hogy belföldi fogyasztásra Szabolcs megyében csak elvétve kerül egy-egy vágón eladásra? Vagy szervezés az, llése 1937 november 17-én, szerdán. 27 hogy eladatlanul fekszik az egész szabolcsi burgonya? Mert tény az, hogy a kisgazda kétségbeesve járkál Szabolcs megyében, — koldul — s az egyik kereskedőtől a másikhoz jár, hogy bármilyen áron vegye meg burgonyáját és nem talál vevőt. (Zaj.) Ha a vita kedvéért elfogadjuk, hogy a szervezett gazdálkodás nagyszerű, a szervezett értékesítés remek, akkor tessék valóban meg is szervezni az értékesítést. Mert nagyobb szervezetlenséget, mint azt, amikor a kisgazda semmilyen áron sem tudja burgonyáját eladni, nagyobb szervezetlenséget, nagyobb hibát a legszabadabb gazdálkodás sem lett volna képes előidézni. Azt méltóztatott mondani az államtitkár úrnak, hogy a kiviteli politikában ilyen és ilyen támogatást nyújtanak. Kérdem, támogatás az, lamikor az a bizonyos 50 fillér 800 vagonhoz van kötve, a másik 50 fillért pedig megadják ugyan, de egy év múlva sem folyósítják. Az exportot, eltekintve az árviszonylatoktól, az idei évben még teljesen megköti az, hogy a magyar-olasz kiiring megakadása folytán nincs többé az, hogy a Nemzeti Bank a liraösszegnek 30%-át azonnal folyósítsa az exportőrnek, hanem az exportőr hónapokig .teljes bizonytalanságban várja, hogy az export értékét megkapja és fogalma sincs arról, hogy báróim hónap elteltével milyen árat fog kapni. (Marschall Ferenc államtitkár: Ez is rendibejön!) Az igen tisztelt államtitkár úr mindenre azt mondja, hogy rendbejön, azonban ma, november végén ez a 'helyzet. Minden rendbe fog jönni? Az 500 vagon is rendbe fog jönni, a valutakórdés is rendbe fog jönni, valóban azonban nem jött rendbe és a. mélyen tisztelt államtitkár úr mégiis a szervezettség előnyeit bizonyítja a szabadforgalommal szeiimben, amikor pedig nincsen más, mint teljes és tökéletes szervezetlenség. T. Ház! Ismétlem, nem akarok arról beszélni, hogy mi a helyesebb. Most -hallottuk, hogy a 'kereslet — az államtitkár úr ezalatt mindig rendkívül udvariasan a kereskedőket érti — spekulációkba bocsátkozik. Ezzel kapcsolatban a mélyen tisztelt államtitkár úrhoz bátor vagyok egy kérdést intézni. Itt van az ő általuk rendkívüli módon kitüntetett Metesz, ez a tiszta állami üzem (Zaj jobbfelol.) — iflrenis ez a tiszta állami üzem! —^amelyben ilyen spekulatív momentumok nyilván nincsenek, s ímelv biztosan az altruizmus azon magaslatán áll, amely kívánatos volna az egész kereskedelemiben, hát miért nem vásárol a Metesz? Miért nem vásárol a Községi Élelmiszerüzem? Hiszen ezek csupa altruista közüzemek- Azért nem vásárolnak, mert ma ezek mellett a minimális árak mellett úgy exportviiszonylatban, mint hazai viszonylatban csak veszteséggel lehet vásárolni. Nem azért, mert spekulálnak az árak lecsökkentéséire, hanem azért, mert ilyen ár mellett isem expoirt, I sem belföldi elhelyezés nem lehetséges! Ezért | pusztul el a kisgazda nyakán a 'burgonya. T. Ház! Én nagyon szívesen kötnék szociális szempontból kompromisszumot a szabadkereskedelem és a szervezett kereskedelem között a kereskedelem érdekében, ha valahol látnám, hogy a szervezett kereskedelem valóban működik/De azt látom, hogy fenntartanak állami üzemet ennek a szervezésére, fenntartanak minimális árakat, a rendelkezéseknek egy egész serege van és a végeredmény az, hogy a szabolcsi kisgazda kétségbe van esve. 4*