Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-254
28 Az országgyűlés képviselőházának 25 h. (Szentpály László közbeszól.) Nagyon csodál- i kozom, hogy Szentpály képviselő úr olyan roppantul ez ellen foglal állást, mert kerületé- | ben leginkább tapasztalhatná azt a kétségbeesést, amely miatt biztosan hozzá is fordulnak. (Szentpály László: Én azt tudom, hogy amióta a rendelet megvan, azóta rendes burgonyaárat fizetnek, azeilőtt pedig nem fizettek rendes árat, hanem sokkal kevesebbet!) Amióta a rendelet megvan, azóta a burgonyaár megvan papíron, azonban felvevő nincs, t. képviselőtársam (Szentpály László: Azelőtt volt papíron!) és csak egy-két vagon burg-onya van forgalomban. (Szentpály László: Azelőtt volt papíron!) Akkor kénytelen vagyok azt mondani, hogy t. képviselőtársam nem ismeri azt a helyzetet, amely saját kerületében van, (Szentpály László: Sokkal jobban, mint a képviselő úr! — Elnök csenget.) Majd tessék a statisztikai adatokat megnézni. T. Ház! Miután így áll a helyzet és miután itt nem a szervezettség kérdéséről van szó, nagy köszönettel veszem tudomásul, hogy az államtitkár úr bizonyos pontokon azt helyezte kilátásba, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni fognak. Nagyon kevés az, amit az államtitkár úr kilátásba helyezett és ha a t. államtitkár ár azt akarja, hogy én bizonyítsam azt, hogy szabadgazdálkodás esetén jobban lehet a bureonyát értékesíteni, igen nehéz feladat elé állít engem. Egyet be tudok bizonyítani a jelen példával, azt. hogy az ő általuk vezetett szervezett gazdálkodás mellett a burgonyát egyáltalában nem lehet értékesíteni. Ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy tudomásul vegyem az államtitkár úr válaszát. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az államtitkár úrnak a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi miniszter úr nevében az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Tildy Zoiltán képviselő iir interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. vitéz Kenyeres János jegyzi (olvassa): »Interpelláció nagyméltóságú Széll József belügyminiszter úrhoz. Füzesgyarmat községben, mintegy 15 kisembertől, akik az őket terhelő különböző kórházi költségeket már egyszer a füzesgyarmati községházán befizették, a költséget most újra behajtani rendelték. A befizetett kórházi költségek összeg Hí noha azok községi pecséttel ellátott nyugtákon ismertettek el óst; legnagyobbrészt a községi főjegyző jelenlétében fizettettek be, a beszedéssel megbízott közséari írnok, bíi'óí megállapíts szerint, elsikkasztotta. Tisztelettel megkérdem a belügyminiszter urat, hogy hajlandó-e méltányosságból a kórházi költségeket a jelen költségvetési évb°n felvett összeg terhére átvállalni, vagy úgy intézkedni, hogy ez ügyben a község volt vezető főjegyzőjének felelőssége utólae- is megállapíttassék is ez alapon a kellő ellenőrzést elmulasztó közeg terhére írassanak ezek a befize+«tt kórházi költségek ^ Ti'dy Zoltán s. k.« Elné'k: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán* T. Képviselőház! Örömmel Játom, hogy a belügyminiszter úr jelen van az ülésen és így interpellációmra remélhetőleg választ, is fogok kapni. Tizenöt egyszerű kisember ügyét hozom ide a Ház elé azzal a bejelentéssel, hogy ezt az ügyet én előbb megkíséreltem minden lehető ülése 1937 november 17-én, Szerdán. fórumon elintézni és csak amikor a legutóbbi időben Békés vármegye alispánjának azt az értesítését kaptam, hogy ezeken a kisembereken az egyszer már nagynehezen befizetett kórházi költséget mégegyszer be akarják hajtani, mégpedig végrehajtás útján, — éppen ebben a nehéz súlyos esztendőben, amikor Füzesgyarmat község határát igen nagymértékű aszálykár érte és amikor ezeknek az embereknek fizetési képessége egyáltalán nincs meg — határoztam el magamat arra, hogy kéréssel fordulok a belügyminiszter úrhoz itt az ország színe előtt ezeknek a kisembereknek az érdekében. T. Képviselőház! Elmondom röviden a tényállást. Füzesgyarmat községben az 1931. és az 1932. évek folyamán ettől a 15 kisembertől, illetve 25-től, — mert nemcsak kórházi költségekről volt szó, hanem Faksz.-kölcsönökről is — elrendelték ezeknek a költségeknek a 'behajtását és a költségeket be is hajtották. Az a községi közeg, aki ezeket a pénzeket felvette, nem szolgáltatta be a pénzt illetékes helyre, így azután bizonyos idő multán újra kezdték végrehajtani ezek miatt a költségek miatt az érdekelteket. Ezt a községi közeget — községi írnok volt — a gyulai törvényszék csalás bűntettéért elítélte. Nem ^sikkasztás bűntettéért, hanem csalás bűntettéért és így magának a községnek jogi felelőssége később nem volt megállapítható. A tényállás pedig az volt, hegy ezeket az embereket részben maga a községi főjegyző, vagy az ő nevében valamelyik községi alkalmazott hivatalos pecséttel ellátott felszólításokban hívta fel ezeknek az összegeknek a befizetésére. En megszereztem néhány ilyen felhívást, amelyeikben kifejezetten — így például az özvegy Barna Mártonnéhoz intézett felhíváson — ez áll (olvassa): »Felhívom, hogy fia kórházi ápolásával felmerült ápolási díi címén 12 pengőt a közigazgatási irodában fizessen be«. A másik felszólításon is ez a kifejezés szerénél, csak éppen annyiban változik (olvassa): »80 pengő ápolási díjat hivatalunkban fizessen be«. Ezeknek a kórházi költségeknek a kezelésével nyilvánvalóan ez a községi írnok volt meerbízva. A befizetések a községi főíegyző jelenlétéhen történtek. Van olyan felhívás, amelyet maga a főjegyző bocsátott ki és amelyen 5—6 részletben majdnem egy esztendőn keresztül mindig hivatalos községi pecséttel ellátott nyugtatványokkal nyugtatták ezeknek az összegeknek a felvételét. Volt olyan e ; set, nem is egy, amikor a befizetett összegből maga a községi főjegyző adott vissza a saját pénztárcaiából. Ezek a befizetések tehát mind a községi főjegyző tudtával történtek. Ha volt valami abuzus abban, — aminthogy volt is — hogy ezeket az összegeket nem a községi pénztár vette fel, hanem egy megbízott tisztviselő, akkor ezt az abuzust meg kellett volna szüntetnie annak a községi főjegyzőnek, aki végtére felelős volt ezeknek az Összegeknek a kezeléséért. T. Ház! Amikor ezek a szegény emberek — legtöbbnylre tk is vagyonú vagy egészen szegény emberek — láttáik azt, hogy a kónházi költségeket rajtuk újra követelik, panasszal éltek a főszolgabíróhoz és fegyelmi feljelen test tettek a községi főjegyző ellen. A főszolgabíró nem állapította meg a községi főjegyző f egyei űri felel ősségét, ellenben polgári perre utasította ezetket az embereket. A polgári per megindult, legalább abban a foolmában, hogy ezek az emberek ikerestek egy ügyvédet és az ügyvéd
