Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
Az országgyűlés képviselőházának 265. tása alatt kijelentette, hogy Hódmezővásárhelyt támogatni fogja abban # a szándékában, hogy a mezőgazdasági munkások részére lakóüázakat_ építhessen. A miniszter úr lemondott és utódjára, úgy látszik, nem kötelező elődjének ígérete, mert azóta Hódmezővásárhely törvényhatósága ismételten felírt ebben a kérdésben és még csak választ sem kaptunk a minisztériumtól, A 140 százalékos pótadóval küzdő közület nem tud lakóhazakat építeni. Jellemző, hogy legutóbb már a járványkórházba is betelepítettek kilakoltatott családokat, sőt előfordult, hogy a régi szeszfőzde helyiségébe telepítettek családokat és amikor mar sehol sem tudott meghúzódni az egyik család, bement a tyúkólba, egy három méter hosszú és- két méter széles kis helyiségbe. Maga a családfő készítette a primitív mennyezetet , léls amikor én ott jártam, hicigy megnézzem és meggyőződjek erről a döbbenetes tényről, akkor egy kisgyermek feküdt anyjával az ágyban, a férfi pedig lent a földön, mert természetes, hogy négytagú család egy ágyban nem fér el. T. Ház! Akármerre megyünk az országban, ezeket az állapotokat tapasztaljuk. Nálam fényképek özöne van ezekről a lapostetejű, sárral betapasztott, földbe vájt kunyhókról. Valamit kellene tenni és intézményesen kellene segíteni. Nem elég az, hogy a tényeket megállapítják a kormányzat részéről is, hanem intézményes segítségre van szükség. Igenis, hozzá kell segíteni ezeket a : ,szegény családokat ahhoz, hogy megfelelő, jó lakásokat építhessenek maguk és családjuk számára. Különösképpen a családos mezőgazdasági munkások nem kapnak Lakást. Az első kérdés, amelyet a iakáskereső asszonynak feltesznek, hány gyereke van. Eseteket tudok, amikor visszaadták az előleget, mert megtudták, hogy családos mezőgazdasági munkásról van szó. (Rajniss Ferenc: Küzdelem az egyke ellen!) Ez már epidémia, betegség, mert akármerre megy az ember a falukon, mindenhol act hallja, hogy a családos mezőgazdasági munkások nem kapnak lakást. Sajnos, az egyébként nagyon okos és helyes intézkedés következtében, hogy az egyszoba-konyhás lakásokat adómentessé tették, még csak súlyosbodott a helyzet, mert hiszen előfordult sok esetben, hogy faluhelyen vagy kisebb városokban a családhoz tartozó vő vagy fiú kamráját is lakószobának tekintették. Pedig a parasztházak többnyire úgy vannak építve, hogy a középen lévő konyhától jobbra és balra egyegy szoba van és a kisebbik szobát már előrelátásból építik meg, odahúzódik a fiatalember feleségével, csaladjával, vagy pedig^ itt talál födélre a beházasodott : földmunkás veje. Ezekre a lakásokra, illetőleg kamrákra természetesen nem terjed ki az adómentesség. Interpellációmban azt is kérem, hogy az ilyen házakat és földmunkáslakásokat — ha mindkét szobát mezőgazdasági munkás lakja és különösképpen, ha családos munkás, vagy pedig hozzátartozó lakja — szintén tegyék adómentessé. Ha — mint azt Rakovszky t. képviselőtársam interpellációjára adott válaszában a pénzügyminiszter úr mondta — 4 milliót tudott az állam ezen a téren nélkülözni, akkor nyilván 5 milliót is tud nélkülözni (Rakovszky Tibor: Hatmilliót irányoztak elő!) amikor, mint t. képviselőtársam mondja, fi millió pengőre számítottak. (Rakovszky Tibor: És lett három!) Feltétlenül kell tehát ezen a téren a kormánynak bizonyos intézkedést tennie. Az én megítélésem szerint a lakóházépítülése 1937 december 15-én, szerdán^ Í383 kezes, különösen pedig a korszerű mezőgazdai sági lakóház építése a legfontosabb kérdések I egyike, inert fontos, hogy az Ú3 lakások legj alább az egészségügy követelményeinek megfeleljenek ós hogy a falukon is szakítsanak a régi egészségtelen építkezési formával és móddal. Kiváló építészeink keressék meg a megfelelő mezőgazdasági munkásháztípust, a kormány pedig adjon anyagi lehetőséget arra. hogy ezek a házak megépülhessenek. A már előbb hangoztatott módon is lehet és kell a kérdésen segíteni, hogy tudniillik tegyék adómentessé a mezőigazdasági munkásaknak, vagy családtagjainak, vagy pedig a családos mezőgazdasági munkásoknak kiadott két szobából álló lakásokat is. Ez az én kívánságom és remélem, hogy bár a kormánynak egyetlenegy tagja sincs itt ebben a pillanatban, ennek ellenére kérésemet honorálni fogják. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!) Elnök; Az interpelláció kiadatik az összkormánynak. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr 'interpellációja, am. kir. f öldmívelésügyi miniszter úrhoz báró Prómay Dezső és Deutseh Endre bérleti ügyében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa); »1. V^an-e tudomása a .miniszter úrnak arról, hogy báró Próna.y Dezső tápiógyörgyei hitbizományi birtokából bérletbe adott 701 'katasztrális hold föld bérleti szerződését, amely 1940 január 1-én jár le, jelenleg a gazdaérdekek megkérdezése négy évre meghosszabbították. 2. Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni arra nézve, hogy a. tápiógyörgyei érdekelt gazdák, akik a Deutsh-féle bérleti területre igényeiket már 1928-ban bejelentették és újból ismét jelenitk-eztek, a bérleti szerződés lejártakor, 1940-ben, a kérdéses birtokot szövetkezeti alapon megkaphassák. Matolosy Mátyás s.\k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti aszó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Sajnos, a kormánynak egyetlen tagja sincs jelen, sőt a földmivelésügyi minisztérium sincs képviselve, mégis el kell mondanom interpellációimat, mert úgy érzem, hogy egy rendkívül fontos és sérelmes kérdésről van szó. De el kell mondanom annál is inkább, mert éppen a mai napon vettem át a néhány héttel ezelőtt elmondott interpellációmra adott írásbeli választ, amely válasz a telepítés ^elégtelen ós helytelen irányban való vitelét cáfolta és a, magyar agrár- és földbirtok politikán aik helyességét igyekezett bizonyítani. Sajnos azonban, ismét abban a helyzetbenvagyok, hogy súlyos sérelmeket vagyok kénytelen felemlíteni éppen a földbirtokpolitika terén, amelybe az ország és ez a. nép nem nyugodhatik bele. (Ügy van! Ügy van!) A költségvetési vita során a felsőházban rettenetes reakciós beszédek 'hangzottak el (Rajniss Ferenc: Ez igaz!) és éppen báró Prómay György felsőházi tag úr támadta meg élesen azokat a törekvéseket és mozgalmakat, amelyek a falu népének, a magyar fajnak, a maígyar parasztságnak szomorú és szörnyű sorsával foglalkoznak. Nem átallotta súlyos, igaeialan kritikát gyakorolni, amikor azt mondta, hogy egy szervezett agitációval, szervezett akcióval^ állunk szemben, amely ugyanabból a forrásból táplálkozik, mint amelyből a háború destruálása táplálkozott. (Rakovszky Tibor: Es ők nincsenek megszervezve?)
