Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

368 Az országgyűlés képviselőházának 265. kel minden összeköttetést megtagadtak, elítélték őket s minden alkalmat felhasználtak annak hangsúlyozására, hogy nem azonosak velük és a végén nem az történt velünk, amit a hivatalos szerb és román kormány lojális nyilatkozataiban ismételten hangoztatott, hanem amit az Astra és a Narodna Odbrana előre megrajzolt és kitervezett. (Mojzes János: A háború előtt jelentek meg térképek a mai trianoni határokkal! — Ügy van! a baloldalon! — Rajniss Ferenc közbeszól.) Felvetem azt a kérdést, szabad-e ezekután tömeges magyar kivándoroltatásról egyáltalában még csak beszélni is? (Ember Sándor: Szó sem lehet róla!) Ez a probléma a lehető legnehezebb. Nem elég az sem, ha egyszerűen hallgatunk róla. Végeredményben ott tartunk, hogy ennek az országnak négyzetkilométerenként! népsűrűsége ma a 100 körül van. Ott tartunk továbbá, hogy az egy fejre eső nemzeti jövedelem évi átlaga 450 pengő, (vitéz Végváry József: Csak nem minden fejre esik ennyi!) ott tartunk, hogy a nemzeti jövedelem volumenje csekély, megoszlása pedig a lehető legrosszabb és ezt a ma már 9 milliós tömeget ilyen módon ez az ország

1 eltartani nem képes. Fel kell tehát vetni a kérdést, hogy ha egyszerűen nem beszélünk a dologról, ha technikai eszközökkel elfojtjuk egy ilyen ak.jió megindulását, vájjon ez segít-e? Nem segít, mert ezek a kérdések megoldás után kiáltanak és feltétlenül ez kell hogy legyen az országnak az első, mindenek előtt és mindenek feledt álló problémájaT. Ház! Meg kell tehát itt indítani egy olyan akciót, amely ezeknek a szociális feszültségeknek a levezetésére alkalmas és kivándorlás helyett az itt élned, halnod kell e'vi alapján állva, belpolitikai eszközökkel és nemzetgazdasági reformokkal itt benn találja meg a megoldás lehetőségét. (Egy hang balfelől: Ezt tessék megcsinálni! — Helyeslés a jcbb- és a baloldalon.) Én már az elmúlt nyáron bátor voltam egy hírlapi cikkben felvetni egy gondolatot. Ezt a gondolatot itt most megismétlem. (Rajniss Ferenc közbeszól) Nem volna-e időszerű és szükséges kiépítenünk a magyar Maginot-vonalat, a határ mellett 50— 60 kilométeres sávban betelepíteni a ma meglévő nagybirtokot a legszaporább. a legdolgosabb, legjobb magyar fajta parasztsággal. (Helyeslés.) Ezt a gondolatot az utódallamok már következetesen végrehajtották. Ahol nagybirtokot találtak a határ közelében, ott a szokolistákat, a légionáriusokat, a dobrovoljácokat letelepítették és új, modern katonai határőrvidékeket hoztak létre. Én nagy tisztelője vagyok a nemzeti kultúrának és rajongója vagyok a fővárosnak, de azt tartom, hogy minden problémát, az óbudai híd megépítését, az új Nemzeti Színház megépítését, mindent, de mindent félre kellene tenni, kényelmi szempontokról, szórakozásról maid akkor beszéljünk ha megépítettük a mi határainkon a magyar parasztság vállán nyugvó, megingathatatlan védővonalat. Kezdjünk hozzá egy komoly, nagy, erőteljes és minden mást elsöprő telepítési akcióhoz a határokon, erősítsük meg végre határainkat és legyünk azzal tisztában, hogy nekünk ezt a kérdést egyszer meg kell oldanunk, mert ha nem oldjuk meec, akkor az idő ellenünk fogja megoldani. (Mojzes János: Megoldják mások ellenünk!) Volna egy tágabb programm is, amely ezt a kérdést megoldja és a sikerhez közelebb viszi. Mindenekelőtt egy új mezőgazdasági ülése 1937 december 15-én, szerdán. politika, a mezőgazdasági termelésnek radikális átszervezése, áttérés olyan mezőgazdasági termeivények termelésére, amelyek egyrészt több munkanapot vesznek igénybe, másrészt nagyobb produktivitást jelentenek. Tisztában vagyok azzal, hogy az Alföld gyümölcskultúrája mit termelt az utolsó emberöltőben és tisztában vagyok azzal, hogy itt új, ipari növényeket termelnek, amelyek nagyobb rentabilitást adnak a földnek, de nem lehet letagadni, hogy földmívesnépességünknek igen jelentékeny része még ma is úgy termel, ahogyan öregapái termeltek s hogy a mezőgazdasági földmívelőkultúra nem haladt előre. A nemzeti nevelésnek erre az ágra rá kell feküdnie rá kell szoktatnia és nevelnie a konzervatív hajlamú, de tanulékony magyar parasztot, hogyan gazdálkodjék, hogy a XX. században ebben az irtózatos versenyben is meg tudja állni a maga helyét. (Helyeslés.) T. Ház! Szükséges végre a tőkénél is különbséget tennünk. Meg kell állapítanom, t. Ház, hogy különbség van a rabló tőke és az alkotó tőke közt. Én minden rendszabályt helyesnek tartok, amely a rabló tőkének kezére üt és nem engedi ezt a szerencsétlen népet kizsákmányolni, de ugyanakkor az alkotó tőke hóna alá kell nyúlni, érvényesülési lehetőséget kell számára biztosítani, (Taps.) mert nekünk a nemzeti termelés volumenjét emelnünk kell, mert ma szűk vágányokon járunk és a gazdasági életnek ezen a szűk vágányán a mai modern magyar állam szekere már nem tud elmenni. Nekünk tágabb keretek kellenek, felnyitott ablakok, friss levegő, új vállalkozási szellem. Amikor erre utalok, legyen szabad rámutatnom arra, hogy a Carta del Lavoro, a fasiszta államnak munkaalkotmánya, amely bizonyára igen sok jobboldali képviselőtársamnak ideálja ezen a téren, maga is a magántőkére helyezi a súlyt és azt mondja, hogy a termelésnek motora a magántőke és a magánvállalkozás, az állam csak ott és akkor avatkozik bele a termelésbe, amikor ezt közérdek teszi szükségessé. Nálunk azonban nem biztatják a magántőkét. nálunk mindig általánosítások szokták megölni a dolgokat. Ma általánosítanak és általában tőkeellenes hangulat van, holott disztingválni kellene és meg kellene állapítani, hogy melyik tőke, amelyet meg kell rendszabályozni és melyik az a tőke, amelyet elő kell mozdítani, hatékonnyá kell tenni. Az utódállamokban ma erős propaganda folyik a magyarság kitelepítésére, onnan rendszeres kivándorol tatás van, viszik a magyarokat Dél-Amerikába. Mi ne kövessük ezen a téren az utódállamokat, csináljuk meg ezen a téren az öncélú magyar politikát, nyúljunk elesett népünk hóna alá, segítsünk rajtuk, állítsuk őket talpra, mert az én véleményem szerint, ha mi bevallanánk azt, hogy nincs más megoldásunk, mint a kivándorol tatás, ez bevallása volna saját tehetetlenségünknek, annak, hosrv szabadságunkkal, nemzeti létünkkel nem tudunk mit kezdeni. Itt nem tartunk. Ebben a kérdésben össze kell fognia a törvényhozásnak, a népnek, az országnak eggyé^ kell lennünk és ezért hangzikel ez a tiltakozó felszólalás most. hogy csírájában elfoltsa a principiis obsta elve alapián ezt a gondolatot. Kérem a t. kormány megnyúzató kijelentését. (Vésr^árv József: Éljen a fajvédelpm! — Znj.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. Széll József belügyminiszter: T. Ház! A kormánynak sem a múltban nem volt, sem a jelenben nincs értesülése, vagy tudomása Al-