Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
Az országgyűlés képviselőházának 265. ü. breeht királyi herceg úrnak az interpelláló 1 képviselőtársam által interpellációjában neki imputált szándékáról, céljáról, törekvéséről. vagy éppen akciójáról. Magánértesülésem szerint a királyi herceg szándékozik ezt a nyilvánosság előtt is megcáfolni. Az interpelláló képviselő úr által előadottakra nézve, bár természetesen magától értetődően elismerem annak a tételnek igazságát, hogy minden magyar embernek ezt a hazát szabaddá, boldoggá és olyanná kell tenni, hogy itt mindenki a kenyerét megtalálja és minden hazafiasán érző közéleti tényezőnek kötelessége, hogy erre a legjobb akarattal törekedjék is, mivel azonban azok a szociális intézkedések, tervek és törekvések, amelyek ezt a célt vannak hivatva szolgálni, az én véleményem szerint nem tartoznaií az interpelláció keretébe, azokra bővebben kitérni nem akarok és ezért kérem a Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg illeti a viszonválasz joga. Sulyok Dezső: T. Ház. Tisztelettel tudomásul veszem a belügyminiszter úr válaszát. Interpellációmat indokolttá tette az, hogy ezek a | hírek, amelyekre beszédem elején utaltam, több mint egy hónapja jelentek meg különféle belés külföldi hírlapokban és mindeddig egyetlen egy cáfoló nyilatkozat hivatalos vagy félhivatalos helyről el nem hangzott. Célom tulajdonképpen az volt, hogy a kormány jelentse ki, hogy erről az akcióról hivatalos tudomása nincs, ezzel magát nem azonosítja. Miután ez megtörtént, a választ tudomásul veszem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Vázsonyi János képviselő úr interpellációja, a pénzügyminiszter úrhoz a köztisztviselők karácsonyi segélye tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Rakovszky Tibor Jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a magyar köztisztviselők karácsonyi segélyének meghatározásánál a családos kategóriák javára kedvezőbb megkülönböztetést tenni a méltányosság és igazság szellemében'? Vázsonyi János s. k,« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. »T TI Vázsonyi János: T. Ház! (Halljttk! Halljuk!) Annak tudatában, hogy a pénzügyminisz ter úr nem tiszteli meg interpellációmat a nyilvánosság előtt adandó válasszal, mégis szükségesnek tartom, hogy a képviselőház elé hozzam az interpellációm tárgyát képező kérdést éppen most, még a karácsonyi szünet előtti utolsó ülésen, annál is inkább, mert hiszen a köztisztviselők karácsonyi segélyéről kívánok szólani. T. Ház! A köztisztviselői kérdés nem egy társadalmi réteg ügye, hanem nézetem szerint a magyar gazdasági élet problémája. A köztisztviselő társadalom az, amely fixfizetésű társadalmi réteg lévén ma, az utolsó esztendőkben a magyar kereskedelemnek és a magyar iparnak úgyszólván egyedüli fogyasztó rétege már. Így tehát a gazdasági vérkeringés szempontjából legelsőrendű szükséglet az, hogy a köztisztviselői társadalom kellő megértéssel találkozzék és ez a megértés kifejezésre jusson a fizetések és remunerációk arányában is. A köztisztviselői munkával szemben az egyik oldalon fennáll követelmény, hogy l KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. lése 1937 december 15-én, szerdán. 369 minden köztisztviselőtől pontos, lelkiismeretes munKat, szorgalmat, lutariast, a magancietoeu is társadalmi pemaadast es a na^yKo^onsegnek osztályra, leie^ezeire es íogiaikuzasra vaio tekintet nélküli teqes és tökeietes kiszolgálását várjuk el, a másik oldalon azonban ugyanakkor fennáll a koziisziviseioki^ek az a követelménye, hogy e munkassaguKat megieielő eiientr tekert, tiszteletdíjért, megfelelő fizetésért, vagy díjazásért végezzek el. Ez a keretes nem a pártpolitikum kérdése, amit bizonyít az is, hogy erről és a túlsó oldalról is a képviselőház legkülönbözőbb pártjainak tagjai tettek tobbizben szóvá ezt és elismerték e tétel igazságát a kormány tagjai is. &n csak egyetlenegy Kérdést kívánok e kérdéskomplexussal kapcsolatban szóvátenni, amelynek megvilágítására azonban méltóztassék megengedni, hogy néhány általános megállapítást is tegyek. A tisztviselők helyzetjavitására szolgált most az úgynevezett 5%-os fizetésemelés, amellyel szemben én helyesebb sorrendnak tartottam volna, ha nem percentuális lineáris emelést rendelt volna el a kormány, mert így a nemzet szempontjából értékesebb többgyermekes családok helyzetén is csak ugyanúgy javított a fizetésemelés, mint a kedvezőbb anyagi körülmények között élő nőtlen, vagy család talap tisztviselők helyzetén. A jövő esztendőben az egész világ figyelme Magyarországon lesz és már most is Magyarországra figyel fel az egész világ katolikus társadalma a jövő évi eucharisztikus világkongresszus és a jövő esztendei Szent Tstván jubiláris év alka 1 romból. Ez alkalomból ki .' kellene domborítania a magyar törvényhozásnak azt. hogy megértette a Quadragesimo Anno eszméit (Helyeslés középen.) és a nemzetvallási gondolat megerősítésére előnyben és helyzetjavításban részesíti a családos kö'T'Hu'/fvieelőket. Annál inkább ©lőiratott ez a mi részünkre is., mert más állaTnokb^n ugyanilyen rendszerrel találkozunk'. Akár Belgiumban, akár Franciaországban vizsgáljak a köztisztviselők segítéseik jelenleíri helyzetét, azzal a rendszerrel találkozunk, ho.gv a családos köztisztviselőket előnvben részesítik a családtalanokkal és nőtlenekkel szemben. Ugyanebből a meggondolásból kiindulva helyesnek és célravezétőneik tartanám, ha a családi pótlékokat soronkívül teljes mértékben és korlátozás nélkül visszaállítaná -a kormányzat, mert ez az 5%-os fizetésemelés csak látszólag 5% a jövedelememelkedésben. Különösen áll ez az Oti.-nál és a Mabi.-nál alkalmazott tisztviselőknél, ahol á napibérosztályban is változást jelent a fizetésemelés, amennyiben ott az adójárulékok emelkedését is jelenti. A tisztviselői nyomorról komoly érdekképviseletek megdöbbentő adatokat állítottak^ össze és tártpk a nyilvánosság elé és e komolv érdekképviseletek ülésein,^ a Kansz.-nak, a Mávosz.nak, a Stosz.-nak ülésein, egves köztisztviselők felszólalásai könnyekbe fulladtak és csak elcsukló hangon tudták elmondani helyzetük rettenetességet. A fővárosi üzemek B-táblázatbeii tisztviselőinek helyzetéről nem kívánok külön szólni, csak egyetlenegy sfetiiS7.tfJcai adatot említek meg: a Beszkrt.-nak körülbelül 13.000 alkalmazottjából több mint 700 azoknak a. száma, akikkel szemben fi7etés 1 etiltás történt. Nemcsak a köztisztviselőtársadalomról f van szó, hanem az ország fogyasztórétegéről is, ezen keresztül tehát az iparról és a ikereskede5rt
