Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 25^. ülése 1937 november i7-én, szerdán. 25 lelősségre vonni, de hogy úgy lássék, mintha a kormány tett volna valamit, fenntartani egy 3 pengő 80 filléres minimális árat, amely nem tartható, amely sem export, sem hazai viszonylatban nem áll meg, ezt az árat mesterségesen. papiron fenntartani és semmiféle gyakoralti intézkedést nem tenni, megakadályozni azt. hogy a fogyasztó olcsón jusson burgonyához, megakadályozni azt, hogy a kisgazda el tudja adni burgonyáját, — mert a nagyobb gazdák még az ipari feldolgozás révén a Metesz. útján értékesíteni tudják — ez teljesen tarthatatlan. Nem kérek meghosszabbítást, befejeztem mondanivalóimat. Erre a súlyos helyzetre való utalással vagyok bátor kérni a t. kormányzat intézkedéseit, kérni nevezetesen az eddigi helytelen intézkedések abban hagyását. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr nevében Marsehall Ferenc földmívelésügyi államtitkár úr fog az interpellációra válaszolni. Marsehall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a földmívelésügyi, nemkülönben a kereskedelemügyi miniszter úr megbízásából és nevében válaszoljak az elhangzott interpellációra. Éber Antal t. képviselőtársam a burgonya kereskedelmi forgalmának nehézségeiről és akadályairól beszélve, ha jól értettem, három olyan okot említett fel, amelyek szerinte a burgonya kereskedelmi forgalmát megnehezítik. Ez a három ok Éber Antal képviselőtársam szerint először a burgonyaértékesítés jelenlegi rendszere, másodszor a burgonya 'szállítása, tekintetében fennálló díjszabási helyzet, harmadszor pedig bizonyos kereskedelem- és valutapolitikai okok. Hogy az értékesítés jelenlegi rendszerének szempontjait megérthessük, méltóztassanak megengedni, hogy néhány percig foglalkozzam azokkal az okokkal, amelyek annakidején és pedig már 1933-ban szükségessé tették a kormány beavatkozását és azt, hogy a kormány a burgonyára nézve bizonyos minimális árakat állapítson meg. Ezek között az okok között fel kell említenem elsősorban azt, hogy a kereslet és a kínálat egyensúlyát a múltban és a legutóbbi időben sohasem tudtuk megállapítani. Egy meglehetősen gyenge és fogyatékos kereslettel szemben, különösen az. őszi időben, igen felfokozott rohamos kínálat, valóságos túlkínálat állott, amelynek során a gazdák nemhogy az önköltségi árakat, de még az önköltségi árnak mélyen alatta mozgó árakat sem tudták elérni. Különösen a szezon kezdetén mutatkozott, sokszor egészen tragikus kihatásaiban ez a helyzet, amikor harmados művelést végző kisemberek burgonyája és egyéb nyírségi kisexisztenciák burgonyája zúdult a piacra és nem lévén a kereslet és kínálat kézbentartása azoknak egyensúlyba hozatala szempontiából, olyan mélységes árzuhanás állott elő. amelynek emlékeiről még ma is beszélnek. Természetesen én is nagyon jól tudom azt, ,i>mirp Éber Antal t. képviselőtársam magas elméleti alapon tárgyalva rámutatott, hogy a legegészségesebb helyzet az, ha a kereslet és kínálat nemzetgazdasági szabályai érvényesülnek. Amenyiben tényleg megvolna a mód arra, hogy a kereslet és a kínálat törvényszerűsége a maga klasszikus alakjában érvényesüljön, nem lenne szükség semmiféle beavatkozásra, ellenben meg kell állapítanom, hogy főleg a kpreslet oldaláról -spekulatív és egyéb jelenséKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVI. gek mutatkoznak, míg a másik oldalon a magára hagyott termelő az áralakulást nem tudja kézbevenni, vagy nem tudja a maga áruját visszatartani, mert hiszen a kisemberek tömegeinek az ősz elején pénzre van szükségük, kénytelenek a maguk áruját piacria. hozni és a kisemberek teljesen védtelenül állanak ott a maguk szervezetlenségével egy^ nagymértékben megszervezett és organizált kereslettel szemben. Méltóztassanak elhinni,^ nem azért tértünk át egy bizonyos közéirdekű kötöttségre és erre a szervezett értékesítési rendszerre, hogy Fart pour Tart a kötött gazdálkodás rendszerét vezessük be, hanem olyaai okok állották fenn, amelyek a kormányzat részére, ha az felelősségének tudatában van, feltétlenül szükségessé tették, hogy a kereslet és a kínálat egyensúlyba hozatala érdekében ivalamit tegyen. ' ' Volt egy másik tényező is és ez az — amit a t. képviselő úr nagyon jól tud, talán jobban tud, mint mi, hiszen a pesti viszonyokkal többet foglalkozik, mint mi —, hogy a -budapesti piacon évekkel ezelőtt olyan hallatlanul kaotikus helyzet volt, amelyből sem a termelőnek, sem a kereskedelemnek, de a fogyasztónak sem volt haszna. Nagyon jól emlékszünk arra, hogy 1.50—1.60 pengős vidéki termelői árak mellett Budapesten 7—8 pengős fogyasztói árak voltak. Az a bizonyos agyondicsőített szabadforgalom a fogyasztó részére nem hozta meg azt, amit általában vártak tőle, de a kereskedelem sem, főleg pedig elsősorban a termelő abszolúte nem találta meg a maga számítását. A budapesti piac jelentőségét ne méltóztassék alábecsülni. Budapest évi fogyasztása körülbelül egy millió métermázsát tesz ki. Ez igen jelentős mennyiség és jelentőségét fokozza az, hogy a vidéki áralakulásnak egyik fontos komponense a budapesti áralakulás. Különben a legtöbb mezőgazdasági cikkben így van ez, de különösen így van a burgonyánál, ahol a budapesti áralakulás igenis kihat a vidéki és főleg a városi centrumok áralakulására. Ha már most felvetem a kérdést: mi egy piac legnagyobb betegsége, akkor a válaszom az, hogy ha nem érvényesül egy egészséges^ körülbelül egy színvonalon mozgó áralakulás, hanem az áralakulás szaggatott, egyenlőtlen. Ennek az egyenlőtlen, ide-oda ugráló áralakulásnak az a következménye, hogy nem találja meg számítását sem a fogyasztó, sem a kereskedelem, sem a termelő. Ennek a helyzetnek arra kell vezetnie, — és ez, méltóztassanak elhinni, egészen biztosan egy örökérvényű és mindenütt tapasztalt nemzetgazdasági szabály — hogy az ide-oda ugráló árszínvonal teljesen kétessé teszi a termelő exisztenciáját és odavezet, hogy a termelés mennyiségileg esik vissza. Hiszen a termelő nem rendezkedhetik be éveken keresztül arra, hogy ráfizetéssel termeljen. Ennek az a követelménye, hogy a termelés volumenjének kell csökkennie és a csökkent volumenű termelés mellett természetesen rosszul jár a fogyasztó, mert hiszen kevesebb lévén a tei'melés, a piac ellátása nem lévén biztosítva, a fogyasztónak drágábban kell megfizetnie azt a bizonyos produktumot és nem lévén elég forgalom, természetesen a kereskedelem is meg kell hogy fizesse ennek a helyzetnek a díját. Ennek a kaotikus helyzetnek a tarthatatlansága, amely a budapesti piacon fennállott. 4