Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

^^^ Az országgyűlés képviselőházának 265. való kivetése azt fogja eredményezni, hogy a készáruban bizonyos megtakarítás lesz a vámtételekben, azonban ez az árucikknél át­menetileg csak tizedfilléxekben fog mutat­kozni. Ezzel szemben helyesen méltóztatott megjegyezni, hogy a nyersanyagokban, a vas­ban, cementben és kőben, tehát ott, ahol nagy tömegek mozgásáról van szó, nagyon súlyosan esik latba, úgyhogy talán azt az első meg­gondolást, amikor nemcsak a kövezetvámot, hanem esetleg a Máv. mellékilletéket^ akarjak generális kivetéssel megoldani, az előbb emlí­tett szempontból nézetem szerint el kellett ejteni. Mélyen t. Képviselőház! Csak arra szeret­nék rámutatni még, hogy ez a kérdés rend­kívül mérgező Budapest és a környék viszo­nyában és kétségkívül kell ennek a kérdésnek valamilyen módon való helyes megoldásával foglalkozni, de az nem szolgálja az ügy érde­két, ha esetleg túlzó megvilágításba helyez­zük. Méltóztatik tudni, hogy Budapest összes vámbevétele, a vasúton, hajón és közúton be­jött áru után való vámbevétele összesen hat­millió pengő, viszont a Budapestre bejövő áruk értéke, amelyek majdnem mind vámköte­lesek, nem tudok hirtelen számot mondani, de meggyőződésem, hogy legalább 500 millió, ha nem több. Vannak tehát egyes kiragadott téte­lek, amint a képviselő úr is megállapította, amelyeknél igen súlyosan esnek ezek latra, azonban meg kell nyugtatnom a képviselő urat, hogy ezek az árucikkek elsősorban azok, amelyek elkerülik a vasutat, mert igyekeznek a közúti szállításnál fennálló o'csóbb kövezet­vámmal Budapestre jönni. Az a tétel tehát, hogy itt nagy olcsóbbodás fog beállani ennek a révén, mondjak a fogyasztási cikkekben, nem egészen áll. mert maximum egy nem U egészen hatmillió pengőnél^ érvényesülhet ösz­szesen, mert annak egy része is visszaterhel­tetik a fogyasztási cikkekre. Egyébként a nyersanyagban, a kőben, a vasban és a szén­ben feltétlenül dráarulás fog bekövetkezni, >i*­lönösen akkor, ha az eredeti elgondolást, ami­kor a mellékilletékeket is átalányozni, illetve kivetni akarjuk, teljes egészében végre­hajtjuk. Ezekután méltóztassék megengedn 1 , hogy megnyugtathassam a képviselő urat abban a tekintetben, hogy a terv nincs elejtve. Itt pusz­tán a fővárosra eső olyan me"oldást igyek­szünk találni, amely kizárja azt, ho^y ennek az átalányozásnak a petrifikálása örökre a Máv. terhére történjék. Ez az egyik, amit mondani akartam. A másik probléma pedig az. hogy itt egy kicsit ö«szbangba kellene hozni a közúti kövezet­vámtételeket a vasúti és halóéi kövezetvám­tételekkel, mert akkor is közelebb juthatnánk éppen az átalányozás megoldásához: s végül megjegyzem azt, hoery talán a mellékilletékek kikapcsolásával az áthárítás nem fog olyan ér­zékeny veszteséget okozni az egyes vállalatok­nak. MéltóHassék megnyugodva lenni, hogy ez a kérdés ma is tárgyalás anyását képezi^ és igyekezni fogok a fővárossal kontaktusba lépni az első alap tisztázása tekintetében és remélem, hogy egy lépéssel előre fogunk bal adni. Ké­rem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti Éber Antal? T. Kényi«előház! Csak néhány szóval óhajtanék a miniszter úr vMászára ref­lektálni. Először is talán félre méltóztatott en­ülése 1937 december 15-én, szerdán. 365 I gem érteni, mert az Államvasút, amint a mi­j nistter úr bölcsen tudja, éppenúgy megáilapo­I dott a vidéki városokkal, hogy azoknál is átalá­j nyozás legyen. (Bornemisza tteza kéieiesaeiem­és közlekedésügyi miniszter: Nem generális I átalányozás!) Mncs szó arról, mintha a vidéki I városokat sérelem érné, mert éppenúgy, mint ahogy a fővárossal, a vidéki városokkal is meg­állapodott a Máv. A második, amit bátor vagyok megjegyezni az, hogy engedje meg a mélyen t. miniszter úr, hogy egy kis szkepszissel fogadjam azt az ag­j godalmát, hogy ez a petrifikálás a Máv.ra hát­rányos lesz, mert a főváros majd úgyis el fogja törölni ezeket a kövezetvámokat. (Sulyok Dezső: Sokáig nem tarthatók fenn!) Ezt én 15 éve igen közelről figyeltem meg s őszintén megvallom, ha még az Állam vasúttal szemben is felmerül ilyen aggodalom, az Államvasút óhajtásával szemben, akkor én abban, hogy ez petrifikálva lesz, nem látok olyan nagy hát­rányt, mint abban, hogy egyáltalában a fővá­ros lakosságát ez súlyosan terheli. j r A mélyen t. miniszter úr más mértékkel mér. Ha a 3 fillér a kőbányákat, a cementgyá­; rakat, a téglagyárakat és a vasműveket ter­, heli, akkor ezt roppant súlyos megterhelésnek tartja. Ellenben a kisiparosok, kiskereskedők, fogyasztók, megterhelését lényegtelennek tartja. Én fordítva vélekedem a dolo'ról. Azt mon­dom, hogy ezek a nagy cementgyárak kőbánya­váll álatok és vasgyárak ezt a métermázsánkén ti 3 fillér megterhelést igen szépen e!v : selhetik, de meggyőződésem szerint nem viselhetik el a fővárosi fogyasztók és nem viselhetik el azok a kisiparosok akik a fővárost környező váro­sokban laknak. Nem vagyok erről az oldalról hozzászokva ahhoz, hogy egy interpellációra azt a választ kapjam, hogv igaza van annak, aki interpel­lált. En tehát utcumque és ideig 1 enesen meg­nyugszom 'a miniszter úr válaszának abban a részében, hogy ezt a kérdést le akarja a fő­várossal tárgyalni, mert meg vagyok győződve, ha a mélyen t. miniszter úrnak az a szándéka, hogy ezt a kérdést rendbe akarja hozni és a fővárost környező városok ipari és kereske­delmi érdekeit és a fővárosi fogyasztók érde­keit akarja mindenekelőtt irányadónak venni és e^zel összeegyeztetni az államvasutak nagy érdekét, akkor igen hamar találhat megoldást. Ezt a nézetemet arra alapítom, hogy nekem előzetesen yol+ szerencsém a noTgármester úr­ral ezt a kérdést részletesen letárgyalni, más­különben nem is hoztam volna i^e és nem is kezdeményeztem volna ennek újból való fel­vetését. A mélyen t. miniszter úr válaszát tehát ideiglenesen tudomásul veszem azzal a mcgtol­dással, hogy méltóztassék elhinni, kevés hasz­nosabb, előnyösebb dolgot művelne és kevés nagyobb igazságtalanságot tudna orvosolni an­nál, mint ha ebben az ügyben végre megoldást méltóztatnék találni. Elnök: Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést, méltóztatnak-e a kereskede­lem- és közlekedésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Sulyok Dezső képviselő úr in­terpellációja az egész kormányhoz Albrecht ki­rályi herceg állítólagos kivándoroltatási ak­ciója tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni,

Next

/
Thumbnails
Contents