Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

Az országgyűlés képviselőházának 265. házadó terhe 22 pengő holdanként annak a kis­einoej.nek a nagyoirtoknak holuanüenii 23 inleres temévei szemDen. En nem tudom, miért mosolyog ezen a pénzügyminiszter úr. J^n nem kívánóin neki, hogy vaiana, is kénytelen legyen egy íiyem kis viskóban lakni. Meg azt sem Kívánom, nogy meglátogasson egy nyen viskót, mert ismerve az o jó szánuékat, tuaom, eiszoruma a szive. X>e így van. rvet noldja es egy kis Uazikója van annak a kis embernek és ezért iizet az összes pótlekokkal együtt több, mint 44 pengőt, iüz mégis csak türnetetlen és ieiietetlem auipot. iNekünk az a oemnk, hogy miiiei töuD ön­álló egzisztenciát teremtsünk, nem pedig az, hogy mesterségesen neveljük a proletárokat. íVliutan latiam, hogy a miniszter ur meg­értéssel iogauja a mi kéréseinket, hiszen ép­pen nem reg Gailasz és Tnuy képviselőtár­saim kérésére igazan okos es szociális intéz­kedések megteteiet ígérte meg, az volna hoái-a a keresem, méltóztassék újbói megfontolás tár­gyává tenni ezt a keretest es na nem is en­gem el teljesen a kétszobás napszámosok ház­adóját, legalább azt tegye meg, amit egy nap­szamos-barátom proponál, hogy ne legyen a második szoba aaoja 5ii7o-kai több az eiso szo­báénál. Az előbb mutattam ki, hogy egy kis­ember házadója az 5 pengő 6u íUierről ±i pen­gőre ugrik íei akkor, na a második szobiját is használja. Nekem az volna a kérésem, fej­lessze ezt továDb a miniszter úr. Jia ő szokott gondosságával azt kérdezi, hol a íedezet, ezt én nemcsak a javuló állami háztartásban je­lölném meg, hanem rámutatnék a progresszív íöldadó bevezetésének lehetőségére is, vagy arra, hogy lehetséges volna az adómentes cse­lédházaknál egy kisebb attó behozatala, vagy pedig az örökösödési illetéknek bizonyos va­gyonnagyságon tul fokozott, progresszív fel­emelése. Egy szóval meg van a lenetőség arra, hogy most a titkos választójog megalko­tása előtt biztos kauteiákat teremtsünk meg a szociális intézkedésekkel, (helyesles a bal­oldalon.) Kínok: A pénzügyminiszter óhajt szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! A képviselő úr a házadóval foglalkozó, nagyon részletes > adatokat tartat­mázó és alapos interpellációjában elsősorbaa azt a kérdést intézte hozzám, tudomásom van-e arról, hogy az egy szoba-konyhás laká­sok adókönnyítésének tárgyában kiadott ren­delet nem elégséges éppen a íöldmívelő nép házadóterheinek méltányos elintézésére. Tudo­másom van erről. Ez a rendelet többet néni érhetett el, mint hogy a bajok bizonyos szek­torát orvosolta. Hogy; ez rendkívül messze­menő orvoslás volt, (Úgy van! jobbfelől.) azt éppen az ellenzéki padokról is voltak szívesek elismerni. 291.276, tehát kereken 300.000 kis­embernek a háza mentésittetett az adó alól és évi 3,095.000 pengő házadó és járulékairól mon­dottunk le a kisemberek javára. (Horváth Fe­renc: A miniszter úr annakidején 5—6 mil­lióra gondolt!) Ez rendkívül nagy áldozat volt és nagyon sok emberen segített. Lehet azon vitatkozni, hogy ezt adóreform­nak nevezzük-e vagy sem, de hosszú évek óta a legmesszebbmenő cselekedet volt a falusi kisemberek érdekében. (Rakovszky Tibor: Ez igaz! — Ügy van! jobbfelől.) Ezzel a kormány éppen annak a meleg szeretetnek és segíteni­akarásnak adott kifejezést ezzel a népréíeecgel szemben, amelynek tekintetében köztüník itt az egész Házban semmiféle véleménykülönbség nincs és nem is lehet. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1937 december 15-én, szerdán. 361 Tisztában voltam azzal, hogy ennek az in­tézkedésnek lesznek bizonyos háti anyai és határesetei. Nagyon természetes, hogy na vala­kinek nem egyszoua-konynás lakása, hanem meg egy második szooaja is van, akkor a ha­tár megienetősen igazságtalan. (Zaj a balolda­lon.) Azt mondót iám azonban, hogy azért, mert a határesetekben nehézségek lehetsége­sek, nem tagadom meg ennek az intézkedésnek a kiadását. Jüzen a területen nincs is lényeges baj, mert a szegény zsellérnapszámosnak az esetek messze túlnyomó részében nincs többje egyszoba-konyhánál és azok a pélaák, amelye­iket inteipelláló t. képviselőtársam felhozott, éppen nem is ilyen zseliérházakra vonatkoz­nak, hanem egyéuként is adó alá eső názakra. Ezeknél ő tulajdonképpen azt kifogásolta, hogy szerinte aránytalan mértékben ugrik az adó­összeg, ha egyszobás lakás helyett két szobát magában foglaló házról van szó. Maga ez a rendelkezés, amelyről most beszélek, teljesen megnozta azt az eredményt, amelyet szem előtt tartottunk. Ez a rendelkezés tovább nem ter­jeszthető ki. A házadóreformnak ez a része le van zárva és ezt a kedvezményt a kétszobás házakra nem fogom kiterjeszteni. Egészen más oldalon kell ugyanis a kérdést megfogni. Ez a másik oldal az, hogy meg kell valósítani bizo­nyos mérteikig azt a régi kívánságot, hogy a vidéki kis házaknál térjünk vissza a házosz­tály-adóra. (Sulyok Dezső: Ez nem volna he­lyes!) Ezt kell megcsinálni, ezt elő is készí­tettem és azt hiszem, a következő költségvetés­sel egyidejűleg konkrété jönni is fogok ezzel. (Helyeslés.) <é Azt is méltóztatik mondani, hogy a ház­adóra érvényes rendelkezések megakadályoz­zák a lakásviszonyok javulását. Ezt nagy álta­lánosságban nem lehet mondani. Egy-ket ilyen esetet, amelyet méltóztatott felhozni, konkrété meg fogok vizsgálni, mert hiszen jobb a kon-­krétum, mint elvben vitatkozni. A magam ré­széről mindent megteszek, hogy a rossz lakás­viszonyok javuljanak. Ezt szolgálják a vidé­ken a hosszú időre szóló házadómentességek és a tatarozási adókedvezmények is. Erre vonat­kozólag tévesek azok a hírek, hogy a kedvez­mény mértékét 40%-ra leszállítom. A valóság az, hogy lényegében változatlanul 50%-os ke­retben fenntartom s fogom a köveíkező évben is a kedvezményt meghosszabbítani. Az egész kérdésnél természetesen nagyon fontos azután s minden adónemie vonatkozik, hogy emberi hang és megértés érvényesüljön az adórendelkezések végrehajtásánál. A létező jogszabályok okos és emberies értelmezésével az olyan határeseteket — melyeket említeni méltóztatott — is megelégedésre lehet elintézni. Utasítást is adtam arra, hos?y méltányosan ke­zeljék ezeket az eseteket. Kérem válaszom tu­domásulvételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz jogán a szó megilleti. Rakovszky Tibor: Mélyen t. Ház! Köszönet­tel tudomásul veszem a miniszter úr válaszát, mert én is helyeslem azt, hogy a jelenlegi adó­rendszerről át óhajt térni a régi házosztályadó rendszerre, amely sokkal igazságosabb, sokkal emberségesebb volt, mint a mostani rendszer. Kitűnik ez már abból is, hogy régi adórendszer mellett Csonka-Magyarország 79 millió pengő­jével szemben Nagy-Magyarországon házadóra csak 45 millió esett. Reméljük, hogy ez az átté­rés ilyen csökkenő hatást fog majd most is ki­váltani. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: 55

Next

/
Thumbnails
Contents