Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
358 Az országgyűlés képviselőházának 26 lítási igazolványok egy részét ^ — ismétlem, egy részét — olyan iuoben üocsátotitiáiK ítemueikezésre, amikor az erdőbirtokosok azokat mai — minden spekuláció kizárásával — nem tudták íeiiiasznami. Kn erdőbirtokosok ieszéről kaptam ezt az információt, s az adatokat majd rendelkezésié bocsátom. Azt hiszem tehát, a szállítási igazolványok egy részevei a kályhákat lehet majd iűteni tűzna helyett, ha az idő ilyen marad, úgy, hogy az utak nem vainaJi járüatóva és az erdőkből nem lehet lat fuvarozni. Mindenesetre a helyzet olyan, hogy a föidmíveiesugyi kormánynak meaitaima Kell azon, hogy visszaállítsa a szabaükereskedeimet. ÍEuer Antal: Ugy van! Nagyon helyes!) &n ellene vagyok minden spekulációnak, amely a szabadkereskedelem részéről is íeiburjánozhat, vannak ai-onüan törvényeink, van államhatalom, van üzleti becsület, kereskedői tisztesség, es azt hiszem, ezeknek jegyeben mégis csak jobban meg lehetne oldani a kérdést, mint így, amikor egykézrendszert teremtenek (Eüer Antal: Ez így van!) s ezért az intervencionizinus kikapcsolásával kell ezt a kérdést gyökeresen megoldani. (Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: Nincs egykéz!) Másrészt megmarad az a nagy kérdőjel, hogy minden jósí-ándék ellenére és mindazoknak az ígéreteknek ellenére, amelyeket méltóztatott tenni, eleget tud-e tenni a kormányhatalom az ígéreteknek addig, amíg magán a rendszeren nem változtat. A világért sem kívánom azt, hogy ráparancsoljunk az erdőbirtokosra, hogy hova szállítsa a fáját. Ez a szabad kéz megkötése lenne. Viszont fel tudnám említeni erdőbirtokosok neveit, akik nem kaptak szállítási igazolványt — a meglevő rendelet ellenére — arra, hogy egyik birtokukról a másikba szállíthassanak fát. Eíen a téren annyi késedéiül eskedés volt, és olyan ellentétes intézkedések történtek, (Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: Kérem a konkrét adatot.) — majd odaadom az adatokat — amelyek az embert gondolkozóba ejtik, vájjon a rendelet lényegisizerinti végrehajtása úgy történik-e, — nemcsak ebben a vonatkozásban, hanem más vonatkozásban is — amint az részben a birtokosok szempontjainak, részben annak a nagy szociális szempontnak megfelel, amelyre a t. államtitkár úr is olyan helyesen hivatkozott, ho^y tudniillik a szegényebb néposztályokat lehetőleg olcsó tűzifával kell ellátni. T. Képviselőház! A pár évvel ezelőtti árakhoz képest ma 30—40 -százalékos áremelkedéssel állunk szemben, s a közönség ma már beletörődött, ha drágábban is kell megfizetnie a fát, — már, aki meg tudja fizetni — csak legyen meg a kellő tüzelőanyaga. Ilyen körülmények között, szerintem nem helyeselhető, sőt erő c en kifogásolható az. hogy kormányintézkedésekkel bevezettünk egy olyan rendszert, amelynek folytán a közönség még azt a rosszat is, amit le keH nyelnie, elfogadja, nehogy még nagyobb rosszban legven része s lassanként beletörődik a magas árba, csakhogy m&s legyen a fája, már tudniillik, annak, aki omeg tudja fizetni. Tudom, hogy mindazok, amiket a t. földmívelésügyi államtitkár úr elmondott itt a földmívelésügyi miniszter úr és az egész kormány nevében, jószándékot mutatnak, fontos azonban az is, hogy kellő időben, kellő módon, kellő mértékben, kellő éleslátással hajtsák végre a arendeletet, mert a rendelet maga csak holt betű s az élet elevenítő erejével kell a rendelet holt . ülése 1987 december 15-én, szerdán. betűjét hasznosítani. Mondom, a jószándékot latom, nem íueitoztatoít azonoan rátérni arra, nogy á miniszter ur t. közegei úgy jartak-e el a múltban minaen tekintetben, amint el kellett jármok, s ezért, azt hiszem, nem vétek ellenük, tekintélyüket nem csorbítom tudásukat nem Kicsinylem le, amikor azt mondom, hogy talán nem lenne felesleges a tanacsaaók között erélyes üaziviztógalatut tartani. Egryébiként a t. íöidmivelésügyi államtitkár úr válaszát, amint már mondóctam, köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Emök: Következik á határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a földmívelésügyi államtitkár úrnaik az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Rakovszky Tibor képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a ni. kir. pénzügyminiszter úrhoz, a falusi lakásviszonyok leromlása és a házadók visszásságai tárgyában: 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnaik arról, hogy az egyszoba-konyhás laka-ok adókönnyítésének tárgyában kiadott rendelete egyáltalában nem elégséges a földmívelő nép házadóterhének méltányos elintézésére? 2. Van-e tudomása a pénzügyminiszter urnáik^ arról, hogy a 'házadóra nézve érvényben levő rendelkezések megnehezítik, sőt megakadályozzák a kétségbeejtően rossz falusi lakásviszonyok javítását? 3. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr sürgősen intézkedni, hogy a falusi házakra vonatkozó adóügyi rendelkezések általában méltányosan szabáiyoztassanak, nevezetesen: a) hogy a saját használatban levő falusi házak haszonértekének becslése helyett méltányos adófokozatokba sorozás legyen az adókivetés alapja; b) hogy a birtoktalan és 20 holdnál kisebb birtokú mezőgazdasági lakosság teljesen mentesíttessék a házadófizetés alól, még akkor is, ha többszobás lakása van, mert nem lehet célunk, hogy az amúgy is túlzsúfolt, egészségtelen lakásokban élő falusi nép előtt az egyszobás lakást tegyük kívánatossá; c) hogy a falusi kislakások adóhátralékai teljes mértékben töröltessenek?« Elnök: Rakovszky Tibor képviselő urat illeti a szó. Rakovszky Tibor: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt interpellációmat elmondanám, itt a képviselőház színe előtt, a nemzet, az ország nagy nyilvánossága előtt egy nevezetes dátumra emlékeztessek. Tegnap volt tizenhat esztendeje annak, hogy Sopron városa és a környező nyolc község lakossága a magyar hazához való hűségének tanúbizonyságát adta. (Élénk éljenzés.) amikor népszavazás út^án Szent István birodalma mellett maradt. Ez volt az első rés a trianoni békeszerződésen, ez volt az első példája a cselekvő revizionizmusnak. Annál szebb és annál méltánylandóbb volt ez, mert a nyolc község lakosságának jórésze német és horvát anyanyelvű (Mojzes János: Titkosan szavaztak!) és titkosan szavazva megmutatta hű-égét Szent István birodalma iránt. (Mojzes János: Tehát nem veszélyes a titkos szavazás) De meg kell gyújtanunk az emlékezés fáklyáját azok előtt a hősök előtt is, akik. mint felkelők, fegyverrel a kezükben tették lehetővé
