Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

Az országgyűlés képviselőházának 265. azt, hogy a népszavazást megtartsák. Áldás einiekuioiek! igeit t. náz! Áttérve interpellációmra, mél­tóztassék megengedni, itogy olyan kémessel foglalkozzam, ameiy széles népre L eget eruekei. Ecfcaiarut TiDor igen t. kepviseioiarsam üyo­rott egy háztulajuonosi kongresszuson azt a kijelentést tette, hogy a_ haztuiajdon a leg­ei KoicsOsebb tulajuon, mert a kis naz alapja a csaiadúak, a csaiácü elemek és ezzel a nem­zeti életnek is. Azt, hogy mennyire égetően szükséges ennek a keruesnek a tárgyalása, kü­lönösen a házactótener szempontjából, megvilá­gítja egy statisztika. 19i2-ben, a régi IN agy­Magyarország területén a házadótener mind­össze 45 millió koronát tett ki, 1935-ben pedig az adóstatisztika szerint Csonka-Magyai orszá­gon a házadóteüer 79 millió pengőt, tehát kö­zel kétszer akkora összeget tett ki, mint a régi bolüog Nagy-Magyarországon. Ezt érezte az igen t. pénzügyminiszter úr is, — akinek az érzékét az ilyen szociális kér­dések iránt igazán nem vonhatjuk kétségbe, sőt az ellenzék részéről is mindig elismerjük, — amikor 193tí-ban a kormány kiadta a 2700. számú rendeletét, a pénzügyminiszter úr pedig a 78.000 számú rendeletét, amelyben behozta az egy szoba-konyhás lakások adómentességét aira az esetre, h cl cVA 1 llető ház tulajdonosa mező­gazdasági napszámos, vagy pedig közönséges napszámnál magasabb keresete nincs. Ebben a rendeletben aa igen t. pénzügymi­niszter úr állandó házadómentességről be­szélt, én azonban nem tudóin ezt állandó ház­adómentességnek tekinteni akkor, amikor ugyanennek a, rendeletnek a. 6. <§>-a azt mondja, hogy (olvassa): »A már engedélyezett állandó 'házadómentességet tartozik a községi elöljáró­ság, illetve városi adóhivatal évenként felül­vizsgálni, abban a tekintetben, hogy az adó­mentesség további fenntartására alapot nyújtó tárgyi és személyi feltételek fennforognaik-e«. Mondom, én teljesen elismerem az igen t. pénzügyminiszter úr jószán.dékát, azonban nem tudom azt állandó házadómentességnek tekin­teni, amit minden esztendőben újból felül kell vizsgálni. Megeshetik az, hogy egy nagycsa­ládú napszámos valamilyen úton módon egy kis vagyonkához vagy több keresethez jut és hozzá­ragaszt a házáüoz még egy kis kuckót, egy kis szobát, amelyben 5-H> vagy 8 tagú családjával jobban meg tudja húzni magát, (Mojzes János: Esetleg nyolc gyerek van, egy szobában nem férnek el!) ellenben előfordulhat, hogy ha egy kicsit javít a házikóján, alklkor jön a házadó­mentesség felülvizsgálata, elvonhatják tőle a háziadómentességet és a helyett, hogy segített volna magán, csak károsodás éri. Igen t. Ház! Ennek a rendeletnek a 10. §-a. ugyancsak kimondja, hogy 1936. augusztusa­inak végéig a pénzügyigazatóságoknak jelen­* test kell tenniök arról, hogy hány ilyen házadó­mentességet engedélyeztek. Én ennek az egész rendeletnek a szociális jelentőségét akkor fo­goni felmenni, ha az igen t. pénzügyminiszter úr meg fogja mondani, hogy az egésiz ország területén hány esetben engedélyeztek ilyen ház­adóimentesiséget. (Fabínyi Tihamér pénzügymi­niszter: 300.000 esetben!) Köszönettel tudomásul veszem. Az adóstatisztika szerint 763.939 egy­szoba-konyhás lakóház van az ország terü­letén. Ebből a több mint 700.000 lakóházból a rendelet megjelenése 'előtti időkig 161.652 volt adómentes; ezekben jórészt az uradalmak te­rületén lévő cselédlakások adómentessége szere­ülése 19$7 december 15-én 3 szerdán. 359 ; pel. A kis- és nagyiközségekben összesen 495.301 ilyen szoba-konyhás lakás van. Ha továbbmegyek és vizsgálom, hogy hány tulajdonos lakik ezekben az egy szoba-konyhás házakban, akkor meg kell állapítanom, hogy a 495.3U1 háa közül körülbelül 45ü.00ü-ben maga a tulajdonos lakik. Aki ismeri a falusi viszonyo­kat, arz tudja azt, — és nemesak ezen az olda­lon ismerik, hanem, tudom, hogy a másik olda­dalon is jól ismerik a viszonyokat és az igen t. képviselőtársaim is tudják — hogy aki fa­lun egyszoba-konyhás lakásban lakik, az való­színűleg se nem Esterházy herceg, se nem WÍÚSS Fülöp, hanem osupa nyomorult kisexisztencia, •napszámos, egy-kétholdas törpebirtokos, aki valószínűleg a földreform során kapott egy-két hold földecs/két, ami azonban nem volt neki segítségére hosszú időkig, mert olyan magas árendát és olyan magas megváltási díjat kel­lett fizetnie utána, hogy az nem könnyebbség, hanem teher volt a számára, én tehát, mondom, akkor tudnám csak teljes egészében méltányolni ennek a rendeletnek a szociális hatását, ha nem úgy, amint az igen t. pénzügyminiszter úr mondja, hogy 300.000, hanem mind a 400.000 em­ber, aki mint tulajdonos lakik az egyszoba­konyhás lakásban, megkapta volna ezt a ház­adómentességet. Igen t. Ház! Bocsánatot kérek, a pénzügy­miniszter úr talán azt fogja mondani, hogy nem érdemes az ellenzékkel okosan beszélni, mert, ha a kisujját mutatja, akkor az egész kezét fogják kérni. Igen ám, de mind­nyájan a fejlődésnek vagyunk a hívei, s senki sem áll meg 10 éves korában az akkori fejlő­dési fokon, hanem tovább megy, mert ez a természet rendje. Mi jól tudjuk azt, hogy a pénzügyminiszter úr tisztában volt ezzel, de amikor nagyon helyesen és okosan engedett ebben a kérdésben, akkor ez csak az első lépés volt ezen a téren, amelyet további más lépé­seknek kell követniök. Mert leszögezem azt, igen t. Ház, hogy amilyen veszedelmes az or­szág népességének szaporodása szempontjából a gyermekegyke, ugyanolyan _ veszedelmes a szobaegyke is, mert ma —- amint láttuk — a lakosság jórésze a falun ilyen egyszoba-kony­hás lakásban húzza meg magát. Azt nem szükséges itt ecsetelnem, hogy mit jelent ez egészségügyi szempontból, mit jelent ez er­kölcsi, kulturális és mindenféle más szempont­ból. Méltóztassék a Közegészségügyi Hiv.ital hivatalos közleményét megtekinteni, t. pénz­ügyminiszter úr, abban azt fogja látni, hogy maga a belügyi kormányzat is felhívja a fi­gyelmet ezekre a kérdésekre, már pedig az első lépés ezeknek az állapotoknak a szanálá­sához éppen az volna, hogy a házadó tekin­tetében mentesítsük a kis exisztenciákat a te­her alól. Csak egy példát említek. Egy igen intelli­gens mezőgazdasági napszámos — nem az én kerületemből, tehát nem hazabeszélek — stzt írja, hogy miután, mint fiatalember megnő­sült, az apjának a házában egy kis kamrát át­alakíttatott és oda vonult be fiatal feleségé­vel és egyéves kisgvermekével. Mi lett ennek a következménye? Eddig, amíg még nem jött meg ez a rendelet, az apja mindössze 7-67 pengő házadót fizetett az összes pótlékokkal együtt és amikor a kamrát is átalakították ilyen második lakószobává, akkor a házadó felemelkedett 5-60 pengőről 1914 pengőre, ami az összes pótlékokkal stb.-vel együtt ­:? 314 pen­gőt tesz ki. Amikor tehát ma a vidéken ma­gam látom, hogy egyszoba-konyhás lakásokért

Next

/
Thumbnails
Contents