Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának %5h. ülése 1937 november 17-én, szerdán. megvásárolni és ezáltal természetesen a burgonya árszínvonala megint meg tudott voina javulni. Hiszen megdönthetetlen a nagy augoi Közgazdának, a eamoriügei isKoia megalapítójának, Marsnalinak tanítása, nogy gyorsaim ütemben emelkedik a logyaszias, mint amilyen ütemben az arsüUyeues történik. Ha tehát szabad folyást engedtek volna az árkepzodesnek, az következett volna be, hogy íegaiábu a varosoknak a drágaság folytan amúgyis súlyosan szenvedő közönsége eiinez a legolcsóbb, legnépszerűbb élelmezési cikkhez olcsóbban jutott volna hozza, Üiz a nagyobb fogyasztás jobban emelte volna az arakat és mindenesetre a termelők sokkai jobban jártak volna abban az esetben is, ha a mai névleges minimális árnál, mondjuk, 1 pengővel olcsóbb áron valóban akadt volna vevő a burgonya szamára, hiszen ma megvan a minimális ár, üe nem vásárol senki, a fogyasztónak nincs belőle semmi haszna, a gazüák pedig azt a hátrányt fogják szenvedni, hogy eladatlanul log elpusztulni a burgonyájuK. T, Képviselőházi iiixportviszony latban is rettenetesen súlyos a helyzet. Általában arra saámitunk, hogy a burgonyából 1 millió metermázsát kellene tudni Külföldre exportálni es ennek az idei évben még csak nyomai sem látszanak. Itt a kormány valóban ad 5U fillér és 22 fillér segítséget és fuvardíj visszatérítés címén szintén körülbelül 50 fillért, együtt tehát körülbelül 1 pengő 20 fillér prémiumot, — kerek számokban fejezem ki, mert ez a luvaríjvisszatérítés bizonytalan összeg — látjuk azonban, hogy ez abszolúte nem megfelelő és nem elégséges arra, hogy az export megindítható legyen. Itt megint látjuk a tervgazdálkodásnak azt a szörnyű hátrányát, hogy a sokféle intézkedés után, amelyet életbe léptetnek, az a dolog vége, hogy ezek az intézkedések nem hatályosak. Van egy 50, filléres prémium, amelyet rendkívül nagy elővigyázattal és bölcsességgel ahhoz kötöttek, hogy ez csak akkor érvényesül, ha legalább 500 vágón kerül exportra. Akinek két-három, vagy négy-öt vagonja van, mit tud tenni, mit csinálhat annak érdekében, hogy 500 vágón kerüljön exportra"* Melyik kereskedő lesz hajlandó ezt az 50 fillért olyannak számítani, mint ami Ő hozzá valóban ,be fog folyni, amikor 500 vagonnak kell együtt lenni ahhoz, hogy ezt megkapja! Erre az 50 fillérre tehát a kereskedelem nem számíthat és nem számíthat a másik 50 fillére sem, azért, mert a tavalyi hasonló ígéretekkel szemben a kereskedők még a tavalyi 50 fillért sem kapták meg, ennek likvidációja valószínűleg valamilyen irodákban lemaradt, így teljes bizonytalanság áll be ezeknek a prémiumoknak dolgában, ennek következtében nincs olyan'kereskedő, aki exportálna. Ezek az áldozatok, az exportnak ez a támogatása csak a papíron marad s senki sincs, aki exportálna, a kormány pedig összetett kezekkel nézi azt, hogy amikor már megkezdődött a tél, Szabolcs megyéből ilyen óriási burgonyatermés mellett semmit sem lehetett exportálni, sőt a hazai fogyasztás számára sem lehetett semmit eladni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Sajnos, ez így van!) Amint a lapokból olvasom, a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara ebben a kérdésben egy határozati javaslatot hozott. (Olvassa): »A burgonyaértékesítés kérdésében határozati javaslatot fogadtak el, amely kéri a termelői árak felemelését és a fogyasztói árak csökkentését.« Ez ideális állapot volna, de megállapítható, hogy körülbelül ennek az ellenkezője történt. A fogyasztói árak tudniillik nem csökkentek, hanem változatlanok maradtak; a termelői árakat emelték, illetőleg a termelői árak ugyan minimalizálva vannak, csak éppen nincs senki, aki a termelői árakat megfizesse. Egy bizonyos: kitenyésztett a kormányzat egy kartelt, a budapesti burgonyakereskedői kartelt. Ez az egyetlen, amely ennek a helyzetnek előnyét élvezi. Ennek a burgonyakartelnek érdekében a földmívelésügyi kormányzat olyan intézkedést léptetett életbe, hogy aainak, aki burgonyát szállít*, egyszer egy pengőt, azután még egy pengőt, összesen tehát egy métermázsa után két pengőt kell biztosítékul letétbe helyeznie, amit természetesen senki sem tehet meg a 3 pengő 80 filléres ár mellett. Ennek a biztosítéknak letétele alól azonban a burgonyakartel fel van mentve. így tehát a burgonyakartelnek hatalmába került az egész burgonyaforgalom s a kisebb kereskedők elveszítették üzleti lehetőségeiket. Szabolcs megyéből nem megy ki a burgonya, vannak ellenben jó fiúk, — akik a kereskedelemben, mint jó fiúk jelentkeznek — akik mindenre igent és áment monlanak. Ezek alátámasztják a földmívelésügy. minisztériumnak ezeket a teljesen elhibázott tervgazdálkodási intézkedéseit, s ennélfogva ebből a szerencsétlen kis burgonyaforgalomból ők fölözik le monopólium gyanánt a hasznot. (Farkasfalvi Farkas Géza: Minden monopóliumból csak egyesek kapnak hasznot a gazda kárára! Bőrünkön tapasztaljuk! Nem lehet ezt diktatórikusán csinálni! — Gr. Festetics Domonkos; Egy kis razziát kellene ott is csinálni!) Aki Szabolcsiban jár és ezt a hangulatot, ezt a helyzetet megfigyeli, az látja, hogy az emberek nem bírják megérteni azt, ami itt történik

% Nem bírják megérteni, ihogy egy olyan kormányzat, amely az agrárérdekek, a szociális érdekek támogatását annyira hangsúlyozza, hogyan idéz elő olyan állapotot, hogy ott pusz-, tul el a burgonya, mert a gazda nem bírja eladni, itt pedig pusztul a fogyasztó az árak emelkedése folytán, mivel még burgonyát sem képes vásárolni, ugyanakkor pedig a kormány alátámaszt egy kartelt, amely a kormány elgondolásainak képviselete révén ... (Szentpály László: Milyen kartelt?) A burgonya nagykereskedelmi kartellt voltam hátor említeni. Ez olyan állapot, amelyet válóban semmivel sem lehet indokolni és megvédeni. Méltóztassanak elhinni, itt rendkívül súlyos veszély van, mert a lelkeket ilyen helyzettel sokkal joibban nyugtalanítjuk, sokkal jobban ^ izgatjuk, mint bármivel. Méltóztassanak elképzelni azt a szerencsétlen szabolcsi kisgazdát: magtermett a burgonyája s most a burgonyára nem akad vevő. Ott látja azt elpusztulni, de ugyanakkor olvassa az újságban, hogy Budapesten a fogyasztói ár nem csökkent, ő nem adhat el, nincs vevője és exportálni neim lehet, mert azok az intézkedések, amelyeket az export előmozdítására tettek, papíron maradtak, a bürokrácia útvesztőiben semmivé váltak. Ezt nevezzük szociálpolitikának és agrárpolitikának. Ha a kormány tehetetlen azzal szemben, hogy ilyen nagy termést értékesíteni tudjanak, — különösen amikor nemzetközileg ilyen nagy a burgonyatermés és az a burgonyatermés nem helyezhető el ugyanazon az áron, mint amikor kicsi a termés — ezért a kormányzatot józan ésszel senki nem fogja fe-