Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-264

Az országgyűlés képviselőházának Mh. Azok a tervek, amelyekkel az iparügyi miniszter úr foglalkozik éppen a fizetett szabadság tekintetében, odairányuinak, hogy a szabadsagot ezek a fiatalemberek valóban egészséges helyen, napfényDen, víz mellett, nem dolgozva,, jól táplálkozva tölthessék el. Azt hiszem, hogy a miniszter úrnak ilyen irányú intézkedései és tervei, amelyek közismertek és amelyek legközelebb minden téren megvalósulásra kerülnek, bőségesen megvilágítják előttünk, hogy az ajánlásnak ezek a részei nálunk már meg vannak valósítva, vagy ha még teljes egészükben megvalósítva nincsenek, legközelebb megvalósulásra kerülnek. Ezek szemmeltartásával kérem, méltóztassék az ajánlást mellőzni. Azt hiszem, mindnyájan abban a meggyőződésben élünk, hogy a fiatalkorú testvéreinkkel munkanélküli idejükben való foglalkozás a kormánynak is igen fontos dolga. Természetes, hogy munkanélküliek mindig voltak és mindig' lesznek; például a szezonmunkáknál, a kisipari munkáknál kisebb arányban egy-két hónapig mindig vannak munkanélküliek. A ••nagyarányú munkanélküliség azonban természetesen mindig destruáló hatással van. Amikor az a fiatalember nagy tömegben látja maga mellett munkanélküli társait, természetesen könnyebben belenyugszik a helyzetébe; ha a másik sem dolgozik, akkor én sem dolgozom. Be nemcsak ez van destruáló hatással, hanem az is, hogy a niunka nélkül való lózengósseJ elveszti az a fiatalember a munkakészségéi, a munkakedvét, a munkában való ügyességét és ez destruáló hatással van nemcsak testi, hanem lelki vonatkozásban is. A munkanélküli soká lézengve munka nélkül, anyagi nyomorúságba kerül, lerongyolódik, elpiszkosodili, rossz a ruhája, kerüli a rendes társaságot, nem mer rendes helyen megjelenni. Ez természetszerűleg lelki depressziót is okoz és az erkölcsi életre is rendkívül rossz hatással van. Ezek a fontos okok, amelyek az iparügyi miniszter urat arra késztették, hogy a különféle alapok felhasználásával a fiatalkorú munkanélküliek fizetéses szabadsága alatt és munkanélküliségük ideje alatt úgy a közoktatásügy területén, tehát a szakképzés, átképzés és tanulmány területén, mint az egészségügyi intézkedéseknél, az üdülőhelyek felállításánál Magyarországon a munkanélküliek részére valóban biztos adatokat és biztos területeket létesítsen. Ezek alapján mély tisztelettel kérem az igen t. Házat, méltóztassék az ajánlást a miniszter úr jelentése értelmében mellőzni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván valaki a jelentéshez hozzászólni! Rakovszky Tibor jegyző: Peyer Károly van feljegyezve. Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! Az előadó úr rám hivatkozott a beszédében, mint aki elismerem azt, hogy a 40 órás 'munkaidő bevezetésének akadályai vannak. Én ezt nem magyar vonatkozásban értettem, hanem arra értettem, hogy ennek a kérdésnek nemzetközi rendezése egy egyezmény keretében bizonyos nehézségekkel jár azért mert az egyes országok gazdasági berendezkedése különböző. Amikor ez a kérdés szakszerűen tárgyaltatik, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy milyen munkaviszonyok vannak Indiában és Kínában « hogy milyen munkaviszonyok vannak Angliában vagy Amerikában. E két ország munkaviszonyait közös nevezőre hozni mindenülése 1937 december lU-én

y kedden. 319 esetre nehézségekkel jár. Ez alatt azonban nem azt értem, hogy Magyarországon nem lehetne ebben a kérdésben — legalább egyelőre — elvi álláspontot elfogadni, mert hiszen egyelőre másról, a gyakorlati kivitelről — azt hiszem — szó sem lehet. Hiányolnom kell azonban a kormány részéről azt, hogy ha már nem tud a 40 órás munkaidő elvi álláspontjára helyezkedni, akkor miért nem méltóztatik elfogadni a 48 órás munkaidőről szóló egyezményt? (Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek elfogadása már csak azért sem okozhat akadályt, mert ennek elvi keresztülvitelét a kormány maga is szükségesnek tartja s egyes iparágakban a törvényben kaDott felhatalmazás alapján ezt már végre is hajtotta. Lehetne erről a végrehajtásról sok mindent beszélni, különösen arról, hogy a magyar közigazgatás milyen ellenszenvvel fogadna ezeket a rendelkezéseket. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hivatkozom éppen Propper képviselő úr felszólalására, hosíy joggal idegenkednek ettől és azt hiszem, mégj óbban fognak idegenkedni attól, ha az ipar decentralizálása bekövetkezik, amit én minden esetre helyesnek tartok- legalább az új szellem ki fog hatni a vidékre is és azt az ósdi, maradi szellemet, amely ott a vármegyékben és a főszolgabírói hivatalokban meghonosodott, ríj. friss szellem fogja felváltani. Ez valószínűleg eleinte megfelelő súrlódással fog járni, hogy ne mondjak mást, de idővel maid csak hozzászoknak ahhoz, hogy ott is meg kell fizetni rendesen a munkást, rendes munkaidő mellett kell dolgoztatni s ennek a munkaviszonynak szabályozása kihatással lesz a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkások 50—60 filléres napszámbéreire is. A 40 órás munkaidő végrehajtása és keresztülvitele tulajdoniképpen az olasz kormánynak volt a?; álláspontja,. Ezt itt le kell szögezni ós én nagyon sajnálom ebben a vonatkozásban, hogv az olasz delegáció a legutóbbi konferencián nem vett részt, mert pont az olasz delegáció szavazatai hiányoztak ahhoz, hogy ezt az egyezményt a, konferencia elfogadja. Ez meglepetést váltott ki ebben a tekintetben, ezt meg lehet mondani, mindenki tudja. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Aki megszavazta, még az sem ratifikálta!) A .textiliparban a konvenció elfogadását kevéshbé remélték a konferencia résztvevői, a, grafikai iparban viszont az egyezmény elfogadását biztosra vette mindenkiés mégis az törtónt, hogy a.z egyezmény elfogadása ott nem történt meg, ahol annaik nemzetközi végrehajtása kevesebb akadályba ütközött volna. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De nem ratifikálják!) Ennek a magyarázata részben az, hogy Anglia merev álláspontra helyezkedik ebből a szempontból. Az. hogy nem ratifikálják, más kérdés. En ezt roagam is hiányolom, de magának annak, hogy egy ilyen nagy erkölcsi testület ilyen egyezményt elfogad, olyan propagandahatása van, amely azután később a, gyakorlatban is keresztülvitelre számíthat. Sajnos, nálunk az egész munkaügyi hivatal szervezetét nem eléggé ismerik és a magyar kormány is — legalább a múltban •— nem sok súlyt helyezett erre s az egyezmémvek csak évek mnlva kerültek ide a képviselőház elé. En örülök annak, hogy legalább most ebben a tekintetben valami javulás mutatkozik, és nagyon (kívánatos volna, hogy az egyezmények a jövőben, minden évben letárgyaltassanakj akár javasolja, akár nem