Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-264

318 Az országgyűlés képviselőházának 26% rencia volt e tekintetben; közülük az első a közmunkákkal, a vas- és fémiparral, az acélipairal és az építőiparral, a második pedig a textiliparral, a grafikai és a kémiai iparra] foglalkozott. Mind a két konferencia részben eredménytelenül végződött, amennyiben az egyiken csak a közmunkákra vonatkozólag l'osadtak el egyezménytervezetet, a másik alkalommal pedig kizárólag csak a textiliparra vonatkozólag s a többi iparnál nem tudtak megállapodásra jutni. Tekintetbe kell venni igen t. Ház, hogy vannak olyan nemzetek és államok, amelyek közgazdasági tekintetben sokkal előb' re vannak nálunk, sőt, mondjuk konjunkturális időket élnek s a 40 órás munkahét ellen foglaltak állást. Ide tartozik az angol birodalom és ide sorolhatnám a gazdag államok közül Svájcot és Hollandiát, amelyek szintén a 40 órás munkahét bevezetése ellen szavaztak, úgyhogy az 53 tagállamnak körülbelül csak a harmada, 16 tagállam volt az. amely a 40 órás munkahét bevezetése mellett foglalt állást, a többi pedig ellene szavazott A negyedik egyezménytervezet a palacküveggyártásról szól, s négy munkacsoport mellett heti 42 órát meg nem haladó munkaidőt ajánl. Az idevonatkozó egyezménytervezetet küldöttek meg elfogadás végett. E tekintetben nálunk mak (két gyárról lehet szó, amelyik üvegigvártassál foglalkozik, a salgótarjáni és az Egyesült Izzó. Tekintetbe kell venni, hogy e két gyár is jórészt fél esztendeig dolgozik, sőt a salgótarjáni gyár a jelentés szerint az egész esztendőben nem foglalkoztatta kemencéit. Evenként csak pár hónapon keresztül dolgoznak, tehát a három munkanap helyett négy munkanap beállítása^ gazdasági hátrányokkal járna, s a szociális igényeknek sem felelne meg; ez-rt ennek az egyezménytervezetnek a mellőizését kéri a jelentés. Következik az az ajánlás, amelvet talán ezeknél is fontosabbnak tartanék. Vonatkozik ez a fiatalkorú munkanélkülieikkel való foglalkozásra. Nagyon boldog lennék, ha nekem az a kitüntetés jutott volna osztályrészül, hogy a maigyar munkanélküli fiatalság foglalkoztatására vonatkozólag tudnék törvényjavaslatot a t. Ház előtt ismertetni. (Propper Sándor: Tessék indítványozni!) Sőt talán méc* boldogabbak volnánk ^mindnyájan, ha egyáltalán arról lehetne szó. hogy a magyarországi fiatalkorú munkanélküliek biztosításáról intézkedhetnénk. Sajnos azonban, ezidő szerint erről nem lehet szó. A részleteket illetőleg legyen szabad megemlékeznem arról, hogy ez az ajánlás 47 pontot foglal maigában 7 fejezetben, amelvek nagyjában a következők. Az 1. fejezet intézkedik az iskolai kötelezettség befejezéséről és a munkanélküli , fiatalságnak az iskolai kötelezettség befejezése után való tanintézet-látogatása,ról. Nevezetesen az ajánlás a 15. évben állapítia meg a rendes iskolai kötelezettség befeiezéséit; ez után a 15—18. esztendőben teljes oktatási idővel, intézeti tanítással akarja foglalkoztatni a munkanélkülieket szakirányú iskolákban, a 18—25. év közötti munkanélküliek részére pedig sz«íkÍT*ányú szakképzési központok létesítését ajánlja. A 2. fejezet a fiatalkorú munkanélküliek szabad időben való foglalkoztatásáról szól, valamint társadalmi támogatással részükre való üdülőhelyek létesítéséről. A 3. feiezet sz-akeo-vesületek és magáneffvesületek közreműködését kívánja a munkanélküliekkel való foglalkozás során. A 4. fejezet különleges munkaközpontok ülése 1937 december 14-én, kedden. felállítását kéri a fiatalkorú munkanélküliek részére, az 5. fejezet különleges közmunkákat kér, a 6. fejezet pedig a munkaközvetítés szabályozását kívánja olyan értelemben, hogy a fiatalkorúak részére külön munkaközvetítő^ hivatal állíttassék fel, valamint könnyíttessék meg részükre a pályaválasztási lehetőség, s a fejezet kívánja, a 18—25. éves fiatalkorúak szakmabeli átképzését. Végül a 7. fejezet a munkanélküli fiatalkorúaik statisztikai ad,atairól szól. E tekintetben természetesen akkor lennénk — amint mondottam — igazán boldogak, ha ezek az intézkedések máris törvényerőre emelhetők lennének, nálunk azonban még mindig különféle nehézségek állanak fenn. Itt van például a legelső fejezetben mindjárt a 15. esztendőben befejezendő iskolalátogatási kötelezettség. Tudjuk, hogy még a 8 osztályos elemi iskola sincs az egész vonalon keresztlilvíve, így nálunk az iskolalátogatási kötelezettség már a 12. esztendőben befejeződik. Ugyanez áll arra, hogy a fiatalkorúak részére a 15—18 éves korban teljes óraszámmal külön tanintézetek állíttassanak fel. Ez nálunk manapság még a családi életbe is beleütközik, mert hiszen éppen a szegény néposztály az, ahol a 12 esztendős fiú segítő munkájára is igen nagy szüksége van a legtöbb szegény családnak. Ami pedig a munkaközpontokra vonatkozó megállapításokat illeti, azt hiszem, a t. Ház nagyobb része azon az álláspouton van, hogy munkaközpontoknak. munkatáboroknak a felállítása részben előnyös, részben azonban nem előnyös, mert ez függ attól, hogy milyen címen szerveztetik meg az a munkatábor. A földmunkásoknál a fiatalosaknak a családból való kiemelése és átszállítása a munkatáborba, a rendes élethivatásukból való kiemelése ezeknek a fiatalkorúaknak, akik még nevelésre szorulnak és akiknél a házi kezelés döntő befolyással van az illetőkre, azt hiszem, nem egészen ajánlatos. Ugyanez áll az ipari munkásságra is. Az ipari munkásoknak munkatáborokba való szállítása, a mindennapi munkaterületükről való ki szakításuk, a napi ipari eseményektől való távoltartásuk, szinte légüres térben való foglalkoztatásuk természetesen szintén csak hátránnyal járhatna azoknak a, fiatalembereknek az életére,, akiknek éppen legfiatalabb esztendeiket kellene a praktikus, gyakorlati munkaterületen tölteniök. Ez is komoly akadálya annak, hogy ez az ajánlás a hazai viszonyok tekintetbevételével nálunk teljes mértékben keresztül vezettessék. Azt hiszem, az egész Ház előtt ismeretes általában a közoktatásügyi miniszter úrnak éppen a szakközpontok, a szakirányú iskolák felállítására vonatkozó terve és intézkedése, valamint az iparügyi minisztériumnak azok az intézkedései, amelyek a tanoncok, a segédek és a mesterek oktatására,, szakirányú átképzésére vonatkoznak. Nálunk tehát bőségesen adva vannak rendelkezések olvan irányban, amelyre ez az ajánlás vonatkozik, úgyhogy azt mondhatjuk, hogy ezek az intézkedések Magyarországon a lehetőség szerint úgy is már keresztül vannak víve. Ami a társadalmi intézmények támogatását illeti, nem ismeretlen előttünk, hogy különféle társadalmi, ifjúsági intézmények és társadalmi szervezetek — a cserkészek, a leventék, s 'H különféle vallásos és jótékonysági intézmények — hathatósan közre járnak olyan irányban, hogy a fiatalkorúak szabadideje valóban fiatal karukhoz méltóan és hasznosan teljék el.