Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-264
Az országgyűlés képviselőházának 26%. ülése 1Ú37 december U-én, kedden. raású dolog, hogy a vasút részére és a főváros üzemeinek szállított magyar szén ára a 80 fillér és az 1 korona között váltakozott. Sándor Pál ugyan, annak idején a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság igazgatója lévén, itt valami 70 filléres szénről is 'beszélt. Nézzük meg azonban, ini a szén ára. Azt látjuk, hogy a főváros költségvetésében az Elektromos Műveknek szállított 2 millió pengő értékű szén 2'40 pengőben van felvéve, á gázgyár részére a rostált tatai szén 2'84 pengő, a palás szén 2*38 pengő, a nagymányoki szárított szón 2'98 pengő, a dorogi 2*04 pengő,, a nagybátönyi 2 pengő mázsánkint. Ezeknek kalóriája úgy 5000 körül van, ha kissé megerőltetem a dolgot — ezt hangsúlyozom — és mindig onnan veszem ki a szenet, v ahol előre ki van jelölve, hogy a vagonnak abból a sarkából kell a szenet kivenni a kalóriamérésnél. (Derültség.) Méltóztassék csak megnézni, a fővárosi gázművek — ez is az európai racionalizálásnak egyik tébolya— a Ruhr-vidékről hozat szenet. A Ruhr-vidékről jön a gázgyárnak szükséges szén Németországon, Csehországon keresztül és a rövid magyar vonalon, Szobtól Budapestre. Ez a szén, amelynek kalóriája körülbelül 7500 körül van, Budapesten átlagban csiak 10 százalékkal drágább, mint a -magyar szén. Nem sikerült megtudnom ennek a szénnek a pontos árát, de ezt határozottan állítom, ezek az adatok hitelesek és az információ helytálló. Ez a külföldi szén tehát, amelynek kalóriaértéke 2500-zal magasabb és amelyet még a hosszú út szállítási költsége is terhel, a Ruhr-vidékről, tehát a francia határról, Németország, Csehország egész területén keresztül Magyarországra, csak 10 százalékkal drágább, mint a magyar szén. (Farkas István: A magyar bányakapitalizmus jól keres!) Ezzel azt hiszem, a kérdésnek ez a része el is van intézve. Nem helytálló tehát az indokolásnak az a része, hogy a magyar bányaipar pedig nem bírja el ezt a megszorítást, hogy a földalatti munkaidő hét és háromnegyed órában állapíttassák meg, mert a föld alatt dolgozó vájárok és munkások munkaideje nem terjed ki a bányaiparban foglalkoztatott öszszes munkásokra, akiknek nagy része ma a külszínen 10, esetleg 12 órán át is van foglalkoztatva. Én tehát még teljes szakszerűséggel nézve is a dolgot, nem fogadom el a kormánynak azt az álláspontját, hogy a magyar bánya ipar nem bírja ki ezt a terhet. Hogy a magyar bányaipar ezt kibírja, azt felelősségem teljes tudatában állítom. Ha pedig egyik bányaterület nem. bírja ki, akkor méltóztassék valami . rekompenzációs alapot, valami kiegyenlítő alapot létesíteni, mint ahogyan ezt a külkereske delmi hivatalnál vagy más tranzakcióknál létesítik, ahol az egykéz rendszere van meg, ahol az egyik feleslegéből kiegyenlítik a másik ráfizetését, de a munkások semmi esetre «em lehetnek kénytelenk örök időre megszenvedni azt, hogy egyik bányaterületen 6 méteres Flötz-cökből termelnek és koncentrált üzem van, a másikon pedig 80 centiméteres réteg van és 22 helyen kell nekik termelniük. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) Én ezt a kérdést igazán elég jól ismerem. Mondom, ezt az állapotot nem fizethetik meg á munkások. Méltóztassék erre valami kiegyenlítést találni, mert az, hogy az egyik érdekeltség a Hitelbankhoz, a másik a Kereskedelmi Bankhoz tartozik, nem jelenthet a munkásokra szociális vonatkozásban hátrányt. Helytelen tehát: az, hogy a kormány ezt a dolgot nem ratifikálja, nem fogadja el, mert a hét és háromnegyedórás munkaidőt a magyar bányák nyugodtan vállalhatlak. Ha a Ruhr-vidéki szén csak 10%-kal drágább és ha egyéb tekintetben is jó helyzetben vannak, az ár tekintetében megfelelő piacot találnak, akkor ez «az aggodalom nem indokolt. Nem akarok most rátérni, hiszen időm sincs arra, hogy rámutass ik, hogy a magyar bányák például abból kifolyólag, hogy itt monopóliumot élveznek, mert külföldi szén nem jöhet be, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) milyen horribilis keresetre tettek szert. Nincs iparag, amely ilyen keresetre szert tett volna. Csak rá kívánok mutatni a brikettgyártásnál előlállö pluszhaszonra, amely gyártás üzemi berendezése három év alatt amortizálódott. így volt kikalkulálva. Ez az egész üzemi berendezés ma már ingyen van és lehetővé teszi, hogy azt a szénport, amelyet eddig utcák feltöltésére használtak, ma kismennyiségű kátránnyal eladják a budapesti közönségnek és köteleznek minden szénkereskedőt arra, hogy tartozik a szállított mennyiségnek minimum egy harmadát brikettben átvenni, különben nem kap szenet. Az a kereskedő tehát kénytelen ezt a mennyiségei felhasználni. Méltóztassék csak rágondolni, hogy a tüzeiőfahiány következtében milyen privilegizált helyzetbe kerültek a magyar bányák, amelyek ezeket a terheket ennek következtében nyugod tan vállalhatják. Ne méltóztassék azt mondani, hogy nem bírják. Nyugodt lélekkel merem áilítani, hogy a miniszter úr is meg van győződve arról, hogy a magyar bányák ezt a terhet vállalhatják Ebből semmiféle pluszdrágulás nem történik, ez legfeljebb azokat a horribilis pluszjövedelmeket csökkenti, amelyeknek eltüntetése így az év végén őrült gondot okoz. Ez a gond egy kissé lejebb fog szállni. Ezeknek a horribilis jövedelmeknek a megmaradása azonban nem lehet valami nagy közérdek és csökkenésükből nem lesz valami nagy baj, legfeljebb az illegális és egyéb célokra adott összegek kissé összébb fognak zsugorodni, de nem lehet a magyar állapotot így tovább fenntartani. Legyen szabad rámutatnom arra is, hogy itt ugyanaz a helyzet, mint a kormánynak a 40 órás munkahét kérdésében elfoglalt álláspontja körül. Elismerem, hogy a magyar ^kormány tényleg nem tud itt javaslatot előterjeszteni, amelyben a 40 órás munkaidő ratifikálását kívánja vagy legalább ajánlja és tisztában vagyok azzal, hogy ez á kérdés márólholnapra nem oldható meg. Ennek kell egy természetes átmenetet biztosítani és ennek a természetes átmenetnek első foka az, -.. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Peyer Károly: Tisztelettel kérek 15 perces meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja, figyelmeztetem azonban a képviselő urat, méltóztassék a most tárgyalás alatt álló jelentéshez és nem a következőhöz szólni. Peyer Károly: Erről beszélek én! (Györki Imre: Nem baj, majd a másiknál nem szólal fel! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Majd akkor nem fog beszélni!) Azok az ajánlások, amelyek itt elő vannak terjesztve, olyan természetűek, amelyeket Magyarországon el lehet fogadni és meg is lehet valósítani. Ami a kényszermunkára vonatkozik, ezt
