Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-264

ÍUO Az országgyűlés képmselöházánakM monyt, pedig- nem is fenyeget bennünket az a veszedelem, hogy az eddigi helyzet megválto­zik. Semmiféle veszedelem nem fenyeget, hogy a magyar bányakapitalizmus felhagy eddigi magatartásával és nőket akar levinni föld­alatti munkára, mert amíg férfit kap a ma­gyar bányakapitalizmus olyan alacsony bére­kért, amilyenek ma vannak a bányamunkánál, amíg a férfimunkásnak olyan alacsony fize­tése, olyan alacsony keresete van, hogy nincs szükségük a bányáknak arra, hogy női ver­senytársakat állíts anaki oda, nincs szükségük arra, hogy nőt, mint bérlenyomót alkalmazza­nak földalatti munkáknál, addig a bányakapi­talizmusnak eszeágába sem jut, hogy a vég­eredményben mégis csak gyengébb női munka­erőt játssza ki a férfimunkásokikai szemben. Ezeknél a munkabéreknél ma már nincs mit le­nyomni. Ezeknél nincs már mélyebb színvonal és a nőt, az osztályos társat csak ott nem vé­dik, ahol erre a szégyenletes szerepre, a bérek lenyomására, osztályos társának hátbatámadá­sára valóban felhasználják a női munkást. Mit jelent ez a törvényjavaslat? Ahogyan elmondotta Propper képviselőtársam is előt­tem^ ez a törvényjavaslat egyetlenegy szám a ratifikálások sorában, nem több és nem keve­sebb, mint annak a kirakatnak egy díszda­rabja, amelyet eddig rendez tünk az elfogadott egyezményekből és ajánlásokból. A mi kor­mányzatiunk igen korrekt: nem követi Romá­niát abban a magatartásban, hogy valameny­nyit elfogadja, esaik azokat fogadja el, ame­lyek bennünket nem érintenek. Ha volna egy egyezmény, amely az emberevésről szól, vagy amely a baltával való munikásgyilkosság ellen tiltakozik, akkor azt beiktatnók a törvény­tárba, mert nálunk ilyesmiről szó sincs, de azokat az egyezményeket, amelyek a lassú emberölés, a folyamatos gyilkosság ellen véde­nek, visszautasítják! azon a címen, hogy az ér­dekeltek nem fogadják el. Ez az indokolás azt mondja, hogy (oZ­vagsa): »A nők alkalmazása erre a munkára már hos'szú idő óta megbotránkozást keltő visz­száélésnök minősül.« Nos, vájjon a nők mim­•ítája körül tisztán csak a szénbányában talál­gatjuk meg azt az állapotot, amelyet megbot­ránkoztató visszaélésnek minősíthetünk 1 ? (Far­kas István: Igen nagy területen!) Azoknál az egyezménytervezeteknél, amelyek később jön­nek és amelyeket a • miniszter úr elutasításra javasol, egész sereg olyan munkafolyamatot, mumkaminőséget és foglalkozást sorolhatunk Tel, amelyeknél a nők olyanformán és olyan munkaviszonyok között vannak foglalkoztatva, amelyeket szintén súlyos és megbotránközta­•'tást keltő visszaélésnek minősíthetünk, nem is szólva pl. a háztartások páriáiról, az épülete­ken dolgozó munkásnőkről és a nőknek egyéb nehéz munkáknál való foglalkoztatásáról, ame­lyek ugyancsak megbotránkoztatnak minden­kit, aki ezt a kérdést nem azoknak az érdekel­teknek szemével nézi, akikről a hivatalos in­dokolás szól. Ezekben a kérdésekben sokszor nem is volna szükség törvényre, nemzetközi egyezményre, elegendő volna egy rendelet is, vagy elegendő volna egy szociális szellemben dolgozó közigazgatás is, amely ezeket az álla­potokat figyelemmel kísérné. Ennek a közigazgatásnak szociális szelle­mére nézve jellemző dolog' történt az elmúlt héten. A békési alispán szombaton, a törvény­hatósági közgyűlésen előterjesztett alispáni je­lentésében például azt terjesztette elő, hogy a malomiparban megállapított minimálbéreK . iMse-wW december : 14-én, 'kedden. tönkretették a békésmegyei malomipart. Utána az egyik elvtársunk felszólalt és megmondotta, hogy Békés megyében még egyáltalán nincs is megállapítva a minimális munkabér a malom­ipar számára Látjuk tehát, hogy ez a szociális szellem, (Farkas István: Ez a magyar közigaz­gatás!) amely az egész vonalon jelentkezik, már előre, még a megállapítás,előtt leszögezi, hogy ezek a minimális munkabérek tönkretel­ték a zérdélkelteket, tönkretették a malomipart. . Szükség volna egy szociális szellemű köz­véleményre is, ha már nincs egy szociális szel­lemű közigazgatás, amely ellenőrizné, amely til­takozna azok ellen az állapotok ellen, amelyek a munka területén, a munkafeltételek és a munkaviszonyoík! területén fennállanak. A munkás ugyanis általában, de a munkásnő kü­lönösen az az elhanyagolható mennyiség, amellyel nem kell törődni, amely a hivatalos terminológia szerint nem érdekelt fél a munka kérdésében, már csak azért sem, mert bősége­sen van belőlük és az elhullottak helyébe újaK és újaik tódulnak. Azt hiszem, — sőt nemcsak hiszem, de tudom is — hogy egyáltalában nem indokolatlan az a megállapítás, hogy ebben az országban az egyke elleni akciónak egyik Je­lentős mozgatója az a törekvés, hogy a mun­kanélküli tartaléksereg növekedjék; nem er­kölcsi, hanem gazdasági oka van annak, hogy a proletárasszonyt minél több gyermek világ­rahozására buzdítják. Tudom, t. Képviselőház, hogy miért kell ezt a tényt tetszetős erkölcsi szólamok mögé rejteni. A törvényt mi elfogadjuk, de a törvény el­fogadásánál egyúttal tiszta képet akarunk adni a közvéleménynek a törvény jelentőségé­ről, arról a szerepről, amelyet ez az egyetlen elfogadott egyezmény a Nemzetiközi Munka­ügyi Hivatal egyezményeinek a ratifikálása körül játszik, arról a szerepről, hogy ez a tör­vény ismét nem egyéb, mint valami, bennün­ket egyáltalában nem érdeklő egyezménynek a becikkelyezése azért, hogy eggyel több legyén az egyezmények listáján. (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Einök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezá­rom. A miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Örömmel állapítom meg, hogy a benyújtott törvényjavaslatot a Ház minden ol­dalán el méltóztattak fogadni. Bár a felszóla­lások tulajdonkeppen nem is a törvényjavaslat által megállapított tárgykörben, hanem attöi elkalandozva történtek, mégis méltóztassék megengedni, hogy ezekre a felszólalásokra rö­viden reflektáljak. (Haljuk! Halljuk!) A szociáldemokrata párt részéről felszó­lalt képviselő urak ezt a törvényjavaslatot úgy állították be a közvélemény előtt, mintha ez kirakat-törvényjavaslat lenne abból a cél­ból, hogy ratifikálásaink száma a Nemzetközi Munkaügyi Hivatallal történt megegyezések alapján emelkedhessek. Azt hiszem, a képvi­selőház már meggyőződhetett arról, hogy a magyar kormány szociálpolitikája nem kira­kat-törvényekre utazik és hogy azokat a tör­vényjavaslatokat, amelyeket a kormány a szo­ciálpolitika terén az ország közvéleménye eié terjeszt, a kormány őszintén, a magyar dol­gozó nép szociális helyzetének javítása érdeké­ben terjeszti elő s mindazokat az egyezmény­tervezeteket és törvényjavaslatokat, amelyeket a Ház elfogad, a legteljesebb mértékben meg is tartja.

Next

/
Thumbnails
Contents