Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-264
3ÖÓ Az országgyűlés képviselőházának 26 hogy az eddig megkötött kultúregyezunények résziben olyan természetűek voltak, amelyek már meglévő helyzetet szankcionáltak, illetőleg' egy adott helyzetre nyomták rá a törvényes bélyeget, részben azonban olyanok voltán, mint például a német-magyar kultúregyezmény, amely nem minden tekintetben egyhangú... (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az is megvan! Már régebben megvolt!) Tudom, ez az egyezmény már a nemzeti szocialista rezsitm előtti időkből való, de nem kétséges, 'hogy ez az egyezmény sok helyen keltett idehaza olyan aggodalmakat, amelyeket éppen külpolitikai érdekekre való hivatkozással szordinóval kezeltünk. Méltóztassék azonban elhinni, az, hogy az ilyen kultúregyezimények iránt a közvéleményben nem lehetett általános érdeklődést kelteni, ez talán a mi hibánk is, az ellenzék hibája is, mert túlságos mérséklettel kezeltünk 'bizonyos kérdéseket. (Kéthly Anna: A közvélemény visszautasította azt a német kultúregyezményt! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A Népszava közvéleménye! — Kéthly Anna: Az egész közvélemény! — Farkas István: Az minden, csak nem kulturális egyezmény! — Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: A Népszava valótlanságokat írt erről! — Propper Sándor: Tehát csak a Népszava ellenzi a könyvégetést? Ez a legszebb dicséret a Népszava részére!) Elnök: Csendet kérek. Kérem Propper Sándor és Farkas István képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Farkas István: Csak a Népszava ellenezte 1 ? Ezt egy kultuszminiszternek nem szabadna mondani! — Propper Sándor: A könyvégetés dicsérete!) Propper Sándor és Farkas István képviselő urakat rendreutasítom. (Farkas István: Az lehet, de mégis nekünk van igazunk!) Másodszor is rendreutasítom Farkas István képviselő urat. Gr. Apponyi György: T. Ház! Nagyon sajnálom ezt a párbeszédet, amely szociáldemokrata képviselőtársaink és a miniszter úr között lefolyt, azonban kénytelen vagyok a kultuszminiszter úrnak azon megállapítását, hogy a német kultúregyezmény megkötése iránt csak a Népszava közvéleménye viseltetett bizonyos aggodalmakkal, megcáfolni. Nem csupán az ú. n. baloldali közvélemény, hanem a kimondottan katholikus közvélemény is, a kimondottan katholikus sajtó is erős aggodalmaknak adott kifejezést. (Propper Sándor: Mit szól ehhez a miniszter úr? Jó társaságba kerültünk?) Amikor Németországban valóban o]y jelenségek észlelhetők, amelyek a hitvallásom keresztény alapon álló katholákusokat és protestánsokat súlyos lelki konfliktusok elé állítják, akkor ezek az aggodalmak valóban indokoltak voltak. A másik dolog, mely indokolttá tette ezeket az aggodamakat, az a propaganda, amelyet mi — nemzeti alapsn álló magyarok — valamennyien aggódva kell, hogy szemléljünk, de amely német félhivatalos vagy nem hivatalos oldalról, de mindenesetre folyik a mi német kisebbségeink között és ezzel párhuzamosan az a szélsőséges nyilas és egyé ÍJ jobbszélső propaganda, mellyel kapcsolatban Tobler t. képviselőtársam szintén tud mesélni arról, hogy mi történik Pest környékén és amely szintén Németországból jött nyomtatványokkal, a Fichte Bund által kiadott kultúrtermékékkel folyik Magyarországon. Ha tehát . ülése 1937 deöentber íU-én t kedden. a mai német kultúrkapcsolatok iránt bizonyos aggodalmakkal viseltetik a nemzeti közvélemény, ez nagyon is érthető. T. Ház! Visszatérve erre a mostani javaslatra, bátorkodom megjegyezni azt, hogy a finn nemzettel való barátságos kapcsolataink, amelyek eddig is élő valóság voltak, a finn kultúra iránti érdeklődés, mely eddig Magyarországon is megvolt, de amely viszont a magyar kultúra iránti érdeklődés formájában Finnországban sokkal fokozottabb mértékben volt meg, mint minálunk, ismétlem, hogy ezek a barátságos kapcsolataink remélhetőleg élénkülni fognak e javaslat törvényerőre emelkedésévelEn azt kívánom, hogy ez a törvényjavaslat elindítója legyen annak a folyamatnak, amely valóban élénk szellemi összeköttetést fog alkotni a magyar és a finn nemzet között. Ha pedig ^ akkor, amikor szellemi együttműködés és kultúrcsere alapján bizonyos fokig kénytelenek vagyunk törvénybeiktatott egyezmények árán utat engedni olyan szellemi áramlatoknak — és bocsánatot kérek, itt kénytelen vagyok politikát is belevinni a kérdésbe — melyek a mi szempontunkból nem kívánatosak, vagy legalább is aggályosak, akkor szükségesnek tartom, hogy a szociális szellemnek, a demokráciának az a levegője, amely Finnországban nem csupán áramlat, de élő valóság, ide is utat találjon. Ebben az értelemben örömmel fogadom el az előttünk fekvő törvényjavaslatot. (Helyeslés balfelől.) KI nők: Minthogy szólásra senki sincs feljegyezve, kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Mivel szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A kultuszminiszter úr óhajt nyilatkozni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! A szellemi együttműködés tárgyában Finnországgal és Észtországgal kötött egyezményeink becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokhoz együttesen egész röviden kívánok csak hozzászólani. Röviden azért, mert már több ízben — négy ízben —•volt alkalmam a t. Házat e kulturális egyezményrendszer természetéről és magukról a mi kultúregyezményeinkrői konkrét formában tájékoztatni, midőn többi ilyen egyezményeinket törvényjavaslat formájában becikkelyezés végett a Ház elé terjesztettem. Nincs tehát általánosságban sok mondanivalóm. Én csupán azért szólalok fel, hogy a magam részéről is kifejezzem azt a szeretetet és megbecsülést, amelyet a magyar nemzet minden fia a mi északi, rég elszakadt rokon népeink, a finnek és észtek iránt érez. (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Ez ^ két kultúregyezmény biaonyítja azt, hogy a szellemi kapcsolatok, a művelődés terén való együttműködés létrejöhet olyan nemzetek között is, amelyek egymástól távol élvén, jóformán semmiféle gazdasági, politikai vagy más- érdekközösségben riem élnek. EzekneJLa&jegy-e^ményeknek tehát elsősorban és~foképpen a baráti érzés adja meg az alapját és ez jut kifejezésre abban is, hogy a két néppel, elsősorban a finnekkel, azután az észtekkel folyamatban lévő érintkezéseinket voltaképpen nem a politikusok, hanem a tudósok alapították meg, azok a nyelvtudósak és történettudósok, akik a XVIII. század végétől kezdve mind a mai napig a magyarság rokonságát kutatva, a finn-ugorság keretébea megtalálták azokat a művelt népeket, amelyekkel mi a magunk szellem színvonalán az érintkezést és — hogy úgy mondjam — a rokonságot felvehettük.
