Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-263

Az országgyűlés képviselőházának 263. miniszter úrhoz? Az volt, hogy ne teremtsen ez a javaslat rendelkezésében és indokolásában egy definitív, végleges helyzetet, mert aggodalmam van a tecmukai szempontoktól és a fináncszempontoktól eltekintve azért is, mert az eddig letolyt perekoen fennálló jogalap, amellyel a kincstár védekezett, hogy tudniillik ebben a kérdésben még nincsen végieges helyzet, nem foglalt el végleges álláspontot a kormány, abban a pillanatban megdől, ha ez a javaslat eredeti szövegében fog a törvényhozás által törvényerőre emeltetni. Az eddig folytatott perekben tudniillik a kincstár azzal védekezett, — és ezt a királyi Kúria is több perben honorálta — hogy ennek a teleknek az ideiglenes Hasznosítása nem jelenti még önmagában a hagyományozó eredeti akaratának feladását, eredeti akaratától való eltérését, iiiz korrekt jogi álláspont, a contrario következik ebből az, hogy ha egyszer a törvényhozás a törvény szövegében és indokolásában ki fogja mondani azt, hogy ez a hely alkalmatlan és egyben intézkedik aziránt, hogy ezt a telket értékesítsék, akkor ez a jogi védekezés megdől (Bródy Ernő: Ügy van!) és máról-holnapra megnyílik a Kúria ítéleteiben lefektetett kereseti jog az örökösök számára az állammal szemben. Mit kértem én a miniszter úrtól? Azt kértem, hogy ne teremtsen definitívumot, hanem az átmeneti helyzet maradjon meg, hogy ezalatt a kérdést minden oldalról megvitatva úgy lehessen megoldani, hogy ez a kereseti jog azonnal fel ne ébredhessen. Azt hiszem, ez sem >a nevető örökösök'érdekében történt, mert az én jogi meggyőződésem szerint azzal a módosítással, amelyet az igen t. miniszter úr most elfogadott és a törvényjavaslatban keresztülvezetett, ez a jogi helyzet Lényegében mindaddig nem változik meg, amíg a magyar kormányzat minden szempont figyelembevételével egy végső elhatározáshoz fog jutni. Ezzel a figyelmeztetéssel és kéréssel és kérésem honorálásával sikerült a miniszter úrnál elérni azt, hogy a javaslat elfogadásával nem lesz kitéve az állam máról-holnapra egy új kereset megindításának. Újra alítom azt, hogy csak a jogi helyzet és a tényállás ismeretének hiányában lehet azt mondani, hogy egy ilyen felszólalás, egy ilyen célzat és — ebben a pillanatban talán már azt mondhatjuk — a felszólalásnak ilyen eredménye a nevető örökösök érdekét szolgálta és nem a magyar állam •érdekét és az itt lefektetett ideális cél megvalósítását. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni'? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a, vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozatihozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 3. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az'előadó úr módosításával, igen vagy nem'? (Nem!) A Ház a 3. §-t az előadó úr imiódosításával fogadta el. Következik a 4. !§. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (felolvassa a 4. §-t. — Czirják Antal szólásra jelentkezik.). Elnök: A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 5. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. ülése 1937 december 10-én, pénteken. 291 vitéz Miskolczy Hugó jegyző (felolvassa az 5. S-t). Elnök: Czirják képviselő úr szólásra jelentkezett? Czirják Antal: Jelentkeztem, mielőtt ki méltóztatott mondani a határozatot, de egészen jelentéktelen, inkább stiláris változtatásokat javasolok, amelyek azonban nagyon fontosak az örökös tagokra nézve. Elnök: A képviselő úr nem méltóztatott a módosítást írásban benyújtani, ennek következtében házszabályaink értelmiében az már elő sem terjeszthető. Különben is a határozatot már kihirdettem. Végül megjegyezni kívánom még, hogy a képviselő úr módosítását maga is jelentéktelennek minősítette. Mindezeknél fogva azt hiszem, felesleges a vitát folytatnunk. (Derültség.) Az 5. § imieg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem iki. Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Harmadszori olvasása, iránt napirendi javaslatomnál fogok javaslatot tenni. T. Ház! Mielőtt napirendünk következő pontjára áttérnénk, a házszabályok 138. §-ának második bekezdése alapján javasolom, hogy a napirendünk 2. és 3. pontja alatt szereplő és tartalmilag összetartozó törvényjavaslatok általános vitája egyesíthessék. (Helyeslés.) Méltóztatnak javaslatomat magukévá tenni*? (Igen!) Ha igen, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik tehát napirendünk szerint a szellemi együttműködés tárgyában kötött magyar-észt és magyar-finn egyezmények becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalása. (írom. 469, 515, 470, 516.) vitéz Somogyváry Gyula előadó urat illeti a szó. vitéz Somogyváry Gyula előadó: Igen i. Képviselőház! iKét törvényjavaslat fekszik előttünk: a magyar királyság és a finn köztársaság, valamint a magyar királyság és az észt köztársaság között a szellemi együttműködés tárgyában kötött egyezmények becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Ezeket a kultúregyezményeket nem szabad csupán önmagukban tekinteni, csupán önmagukban bírálni, ha meg akarjuk mérni igazi jelentőségüket. Nagy és komoly értékek ezek önmagukban is, hiszen mindegyik a magyar lélekneki, a magyar géniusznak bensőséges kézfogását jelenti valamely más nép Jelkével, más nemzet kultúrájával. De jelentőségük igazi mértéke csak akkor bontakozik ki, ha tudjuk, hogy minden egyes ilyen kultúregyezmény egyúttal hídja és nagyszerű hadiútj'a anlnak a magyar szellemiségnek, amelyet — sajnos — a trianoni országzsugorításon kívül nemzeti nyelvünk elszigeteltsége is méltatlanul szűk térre, talán azt is mondhatnám, börtönéletre korlátoz. Pedig hogy ez a börtönéletre szánt magyar lélek milyen csodálatos fegyvertényeket visz végbe nemcsak a magyarság, hanem az egyetemes emberiség érdekében is és annak javára, annak nagyszerű példáját éppen a legutóbbi napokban láthattuk, amikor egy csendben dolgozó magyar tudós, SzentGyörgyi Albert professzor elnyerte a Nobeldíjat. Nem az én hivatásom, hogy a magyarság háláját tolmácsoljam ezért Szent-Györgyi professzornak. Akiknek hivatása, akik erre illetékesek, megtették és megteszik ezt olyan