Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-263
292 Az országgyűlés képviselőházának í formában és olyan keretek között, amilyenre ilyen szegény nemzetnek, ilyen kicsike országnak módja van. De engedjék meg nekem igen t. képviselőtársaim, hogy most erről a^ helyről is, mint ezeknek az új kultúregyezmény éknek szerény előadója köszönetet mondjak Szent-Györgyi professzornak (Helyeslés.) azért a nemes és hősies munkáért, amellyel kiharcolta a magyar szellemnek ezt a dicsőséges elismertetését. Teszem ezt azért is, mert hiszen mindössze néhány óra választ el bennünket attól, hogy Szent-Györgyi Albert professzor személyesen átvegye a világ legnagyobb tudományos elismerését: a Nobel-díjat. Köszönjük neki ezt a diadalt, köszönjük a mi árva nemzetünk felemeltetését, köszönjük, hogy ma minden földrészen előkeresik a kultúra rajongói a térképeket, hogy megkeressék rajtuk: hol is van az a Szeged, merre folyik a Tisza, hol van a nagy magyar Alföld és hol van az a kicsike ország, amelynek megszűkített rögein is olyan nagy értékek teremnek, mint amilyen Szent-Györgyi Albert professzor. Ez a magyar géniusz az, amelyet ezek a sorozatos kulhírintézmények szolgálnak. S hála és köszönet illeti meg Hóman Bálint kultuszminiszter urat, hogy ilyen megállapodások létesítésére irányuló munkájában nem kedvetlenítette el, nem csüggesztette el az a szinte közömbösségig menő magatartás, amelyet a közvélemény egy része az ő ilyenirányú törekvéseivel szemben tanúsított, hanem tisztán látva maga előtt a nagy nemzeti célokat, következetesen folytatja a 'munkásságát. Ez a munka régi mulasztásokat is pótol. A monarchia keretében eltöltött életünk alatt alig gondolt valaki arra, hogy ilyen kérdér sekkel foglalkozzék. A legfontosabb kérdésnek, amelyre a nemzet egész figyelmét és erőfeszítését fordította, az Ausztriával való közjogi kapcsolat megváltoztatását tekintette. Valahogy abban a különös elképzelésben éltünk akkor, hogy a mi számunkra csak osztrák-magyar kérdés van és a monarchia keretein kívül álló világ egyáltalán nem fontos a magyar nemzet szempontjából. Ki beszélt akkor tudatos és intézményes kultúrpolitikáról — nemzetközi viszonylatban? Ezt a sok emberöltőre visszanyúló hibát igyekszik most jóvátenni, ezt a szörnyű hiányt akarja pótolni a kultuszminiszter úr nemzetközi kultúregyezmények kötésére irányuló munkássága. Három esztendő óta immár az ötödik; és hatodik ilyen kultúregyezményt terjeszti elénk becikkelyezés végett. Négy megállapodást már Törvénytárunkba iktattunk: a lengyel országgal, Ausztriával, Olaszországgal és Németországgal kötött egyezményeket. Ma a finn és az észt köztársasággal kötött konvenciók ratifikálását tárgyaljuk és reméljük, hogy hamarosan sor kerül a Japánnal és Bulgáriával kötendő egyezmények, valamint 'más államokkal létrejövő megállapodások tárgyalására is. Az a két kultúregyezmény, amelyet ma tárgyalunk, két számra nézve kicsiny nemzettel való kézfogásnak látszik. Ismétlem azonban, hogy csak számra nézve kicsiny nemzetek ezek, mert szellemi erőre ugyancsak jóval meghaladják országuk határát és területi méreteit. Más okokból is különös szeretettel kell foglalkoznunk ezekkel az egyezményekkel. Sokáig tartó elnyomás és évszázados zsarnokság után új erővel feltámadt rokonnépek i3. ütése 1937 december 10-én, pénteken. kézfogása ez, amelyek töretlen lélekkel léptek megint a világ színpadára. A finnekkel való közös származás kérdését, tudjuk, éppen magyar tudós, néhai Sajnovits János kezdte kutatni, aki egészen más tudományág művelése végett, csillagászati megfigyeléseik végett utazott fel északra és ott felfigyelt egyes nyelvelemek és a népi gondolkodásmód feltűnő hasonlóságára. Az ősi ugor emlékek kutatása vitte azután később Eeguly Antalt, Hunfalvy Pált és Budenz Józsefet, majd később a finn-magyar szótárkészítő Szinnyey Józsefet, azután a Kalevalafordító Vikár Bélát ós a fáradhatatlan Bán Aladárt a finnek földjére, hogy megkeressék az első kétségtelenül bizonyos rokonnép kezét. T. Képviselőház! E két nép lelkében is igazán meghatóan megnyilatkozó atyafiságos érzés úgyszólván puszta társadalmi úton hozta létre az első kapocsintézményeket. A legelső ilyen intézmény a finn-ugor tanügyi értekezlet volt, amely uitóbb átalakult rendszeresebben tartott finn-ugor kulturális 'kongresszusokká. Magyarországon ezenkívül a Turáni Társaság és a Túrán Szövetség volt az a szerv, amely akkor még csak puszta társadalmi érintkezésekkel . igyekezett közelebb hozni egymáshoz a két nép lelkületét. Finnországban,! i Helsinkiben ugyanakkor ?a : Finn-Ugor Rokonnépek Egyesülete vette fel ugyanezt a munkát. Ma már ezeken és a tudományos, meg irodalmi fordításokon kívül más kapcsolatok is kialakultak. A helsinkii egyetemen magyar lektori intézmény iműködik és a kormányunk támogatásával ugyanott létrehozott magyar intézet is rendkívül erős pillére a két nép szellemi hídjának. Ami már most az egyezményt illeti, az intézményes, szilárd alapot ad az eddigi kap; csőlátók alá és örvendetesen tovább fejleszti azokat. A helsinkii Magyar Intézet mellett gondoskodik a budapesti Finn-Ugor Intézetről, a két nép kutatóinak kölcsönös támogatásáról, az egyetemeken működő lektorok rendszeresítéséről, közös néprajzi, régészeti és őstörténeti kutatás együttes munkatervéről és ennek a munkának támogatásáról. Intézkedik az egyezmény a finn-ugor kulturkongreszszusok négyévenként való rendszeresítéséről is. Amint az előbb említettem, a régi ilyen tanügyi összejövetelek azelőtt csak időközi találkozások voltak és az egyezmény most akiként intézkedik, hogy e 'kongresszusok minden négy esztendőben összeüljenek. Gondoskodik továbbá az egyezmény a két nép nemzeti ünnepeinek az iskolákban való iközös megünnepléséről, az ösztöndíjas tudós-, tanárés diákcserékről, a nyári szünidei tanfolyamokon való részvételről, a tankönyvekben egymás országának és népének helyes, szeretetteljes 'ismertetéséről. Erre külön felhívom az igen t. képviselőház figyelmét, mert hiszen tudjuk, hogy gyakran még irántunk barátságos érzésű népek tankönyveiben is milyen kellemetlen és ferde megfogalmazásban látnak napvilágot egyes magyar kérdések, — tájékozatlanságból eredtek akárhányszor — és természetes, hogy igen nagy érdekünk fűződik az ilyen iskolai tankönyvek ismertető közleményeinek helyességéhez. Rendezi azután az egyezmény tudományos és irodalmi műveink lefordításának kölcsönös elősegítését, a két nép értékes drámai és filmdarabjai bemutatásának előmozdítását, a két népet ismertető kiállítások támogatását, a
