Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 254-. ülése 1937 november 17-én, szerdán. 17 iákat vívnak és az ő arehonjaik kegyetlen büntetésekkel fékezik a háborúban a népet. — Miért? JMert békében llsvxttqw xovxo *5 l&vog ; »szabad és független ez a nép, ez a nemzet«. Ez volt bölcs Leó karakterisztikus feljegyzése (Sulyok Dezső: Ez volt bölcs Leó korában!) és az végigvonul egész életünkön. Mit jelent a Szent István-korszakban az aranybulla, mit jelent a rendiség korszakában az a gyönyörű politikai alkotás, 'amit Szentkorona-tannak, Szentkorona-eszmének vagy elméletnek nevezünk? Mindig egyet és ugyanazt jelenti: a szabadság védelmét az egyén számára, a szabadság védelmét a nép számára, és ha mi a mi alkotmányos küzdelmeinket nézzük, véeesvégig azt fogjuk találni, hogy mindig nro libertate folytak alkotmányos küzdelmek. Es ha a történelmi alkotmány kifejezi — aminthogy az alkotmány általában kifejezi — valamely népnél annak jogi géniuszát, teremtőerejét, individualitását, egyéniségét, karakterét, úgy nálunk azt ez fejezi ki. Ismétlem, az alkotmány az. amelyben — amint az megteremtetett, amint a nép és a nemzet kiválasztottjai részéről létrejött — az ő egész politikai életét éli. Mélyen t. Képviselőház! Legyen szabad egy olyan hasonlattal élnem, amely azt hiszenl, mindenkit meggyőzhet arról, hogy nemcsak frazeológiát használok, amikor én ősi. alkotmányról beszélek és törvényeinkre hivatkozom. Az alkotmány olyan, mint a avelv. A magyar nyelv első nyelvemlékünkben, a Halotti beszédben, Pázmány Péter hatalmas, erőteljes magyar prózájában, a XIX. és XX. század nagy költőinek a nyelvében. egy Petőfinek. egy Vörösmartynak, egy Arany nyelvében él. Ez a nvelv mindig ugyanaz, bár ereiében, színességében úgy fejlődik, hogy szinte alig ismerünk reá arra a régivp. az ősire. Vajion nem ilyen-e a jog és az alkot; mányi Vagy csak én vagyok egy optikai csalódásnak az áldozata? Hivatkozom az én kedves angol közjogi professzoromra. Bryce-re a magyar népnek erre a nagy barátjára, aki a trianoni szerződés aláírása előtt — sohasem szabad ezt elfelejteni itt a magyar törvényhozás házában — akkor, amikor a legnagyobb szükség volt reá, felemelte hatalmas szavát a lordok házában. Ez a Bryce ezt mondja (óTvassa): »A törvény és a jog sokkal jobban kifejezik egy nemzet jellemvonásait, mint egy irodalmi vagv művészeti alkotás. Mert ezek egyes emberek teremtményei, akik idegen behatásoknak, külföldi befolyásoknak vannak kitéve. A törvény és a iog az egész nem/Rt teremtménye, amelyben benne van xígy az értelmiségnek, mint az átlagembernek gondolata és öntudatlan hoz'zájárulása, Nemzedékrőlnemzedékre a törvény és a jog az, amelyben a nemzet karaktere a leghívebben jut kifejezésre.* (Kunért TEezső: Ez mind a javaslat ellen bizonyít!) Én ehhez tartom magamat és e mellett maradok akkor, amikor történelmi alkotmányunkra gondolok, amikor annak fejlődését nézem és vizsgálom és amikor ma ennek az alkotmánvfejlődésnek további fokozatait szerény munkásságunkkal előbbrevisszük. Az országgyűlés a törvényhozásnak egyik legfőbb szerve. Az országgyűlés — úgy az 1848 előtti, mint az 1848 utáni — lényegében a mi alkotmányunk alapgondolatát volt hivatott kifejezni. Akár a rendi országgyűléseket nézem, akár az első országgyűléseket, azokat a bizonvos igazságszolgáltató, csak részben szabályalkotó országgyűléseket, mindenütt azt láKIÍI'VISELŐIUZI NAPLÓ XVI. tom, hogy az országgyűlés igenis két részből állott. Nem akarok sem összehasonlító jogtörténeti, sem magyar jogtörténeti fejtegetésekbe beleimenni, de kétségtelen, hogy az indokolásnak: az a rsésze is [megállhat, amelyet bevezetésül ad és amelyet a magyar jogtörténeti kutatás igazol is, hogy az a tanács, aimely a király tanácsa volt és amely kezdettől fogva korlátozókig hatott éppen a törvényalkotásiban a királlyal sezmben már a Szent István-féle társadalmi és államrendszerben is, a prelátuso-kat és bárókat magába foglalta azokkal a nemesekkel együtt, akik közvetlenül ott* tartózkodtak a királyi udvarban. Későbbi törekvés imlndig az, hogy ezeket a nemeseket meghívják. hogy ezek ott legyenek, sőt azt látjuk, hogy III. Endrétől kezdve tanácstörvényben hozták. — így Mária s később II. Ulászló — hogy apraelati et barones mellett a regnicolae követelték a maguk arányos részvételét a királyi tanácsban. De nem fogunk azon megütközni, hogy a felsőház vagy alsóház volt-e. mert jöttek később a táborozó országgyűlések és itt megjelentek ezek a prelátusok ós bárók, akik elöibtb természetszerűleg a királyi tanácsban megtárgyalták, meghányták-vetették azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket ott a király jelenlétében is elfogadtak vagy tárgyaltak. Tehát azon vitatkozni, hogy egykamarás, vagv kétkamarás rendszer volt-e ez, nem tartanám helyesnek. Jogtörténeti szempontból abszolúte nem áttl az, hogy 1608-tól kezdődik a kétkamarás rendszer. (Zaj balfeJől.) Bocsánatot kérek, azt nagyon jól tudjuk, — mert hiszen megtanultuk annakidején — hogy 1608 csak a jogi konzekvenciáját vonta le ann^k, ami tényleg m^r régen, századokkal előbb bekövetkezett. (Erődi-Harrach Tihamér előadó és Antal István: Ügy van!) Nem akarok erre rátérni, de az bizonyos, hogy nálunk nem egykamarás rendszer volt, hanem az úgynevezett kétkamarás rendszer. Már most elméletileg is igazolni kell azt, hogy ez az általános fejlődés és ez a helyes. A felsőházi törvényjavaslat előadásakor — már egy decennium eltelt azóta, vannak azonban kedves képviselőtársaim az ellenzéken is, akik hallották (Rassay Károly: Itt voltunk akkor!) — szerencsés voltam annakidején részietesen foglalkozni az egy- és kétkamarás rpudserrel. Mondhatjuk, hogy akkor az eléggé -aktuális volt. Azt hittem, hogy ma már nem időszerű és nem is rendezkedtem be arra, hogy erről is szóljak. Kezemben vmi egy most élő angol köziogásznak- egy kiváló embernek könyve, Marriott-nak, aki képviselő is volt, tehát ne*n a főrendiház embere- Könyve a x-Second Chambers«-ről szól, a második házakról, vagyis a felsőházakról, még pedig az egész vilá,o; felsőházairól, a mienkről is. Elmondhatjuk, hogy ez a Marriott jó információkat kapott, mert az. amit ő mond 1926- évi törvényünkről, — pontosan hozza azt — az inkább nagvon is mellette szól. Mert rámutat arra, hogy kevés olyan igazi második kamara van, mint aminőt mi 1926-ban alkottunk. Hogy miért mondja ő ezt. arra maid beszédem további folyamán fogok rátérni: kétségtelen azonban, hogy Marriott-nak ez a könyve^ bizonyítja azt, hogy ma már mindenütt visszatértek a kétkamarás rendszerre, ahol ilyen egykamarás kísérletek voltak. Vagy talán arról az igazán nagy történelmi experimentumról beszéljek, amelyet Angliában a lordok házának hazájában a Lord Protector-nak, Cromwell-nek Long Párlia3