Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-263

276 Az országgyűlés képviselőházának 263. ülése 1937 december 10-én, pénteken. is kívánatos volna, különösen tavasz és Ősz ideién, ha a Budapestet látogató idegenek nagyobb számban kereshetnék fel az Operát. Mondom, ez olyan kérdés, amelyről lehet tárgyalni. Viszont rá kell mutatnom arra, hogy az Operaház igen szerenesés megoldását találta 'meg az Opera népszerűsítésének és a művészi teljesítmények propagálásának azzal, hogy a Városi Színházban is tart előadásokat az operabarátok részére és azonkívül más előadásokat is. Ezek az operaelőadások a Városi Színházban alkalmasak arra, hogy a nagyközönség azon része, amely nem jut hozzá a bérletekhez, szintén élvezhesse a mi Operaházunknak világviszonylatban is a legmagasabb színvonalon álló előadásait. (Czirják Antal: Most akarják lebontani!) Ha pedig már itt tartunk — bocsánatot kérek, hogy én is kitérek az Operaházra, bár ezt kifogásoltam a t. képviselőtársam beszédében is — akkor igenis, a legnagyobb örömmel kell megállapítanunk azt, hogy Operaházunk előadásainak magas színvonala a közönségre nagy vonzóerőt gyakorol, ennek pedig nemcsak az operaházi együttes kiváló teljesítménye az oka, hanem a nagyszerű, művészi külső beállítás, a díszletezés is, amire pedig a t. képviselőtársam azt mondta, hogy felesleges kiadásokat jelentenek azok a túlságosan nagy összegek, amelyeket az operák külső kiállítására fordítanak. Nem így van; én mint színházlátogató ember megállapítom, hogy igenis, a közönségre nagy vonzóerőt gyakorol az, ha valamely színpadi előadást megfelelő, méltó, szép keretben kap meg. Erre még rátérek akkor, amikor a Nemzeti Színházzal kapcsolatban Az ember tragédiájának az előadásáról fogok beszélni. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy most visszatérjek magához az előttünk fekvő javaslathoz. Ennek a javaslatnak háromfék vonatkozása van: jogi, építészeti és színművészeti . Elsősorban a jogi kérdéssel kívánok foglalkozni. Tagadhatatlan, hogy a nemzeti színházi telekre ma is irányadó Grassalkovich herceg ajándékozási nyilatkozatának m a kikötése, amelyet a törvényjavaslat indokolása, is idéz (olvassa): »ha netalán a Magyar Theatrum felépítése valamely akadályok miatt vagy most nem sikerülhetne, vagy azon fundust jövendőben akármely más célra és nem a mostani általam kívánt magyar színház építésébe és fenntartására aikarnák fordítani, 'akkoron azon fundusról további és dologba váló beszólásomat magamnak és successorimnak fenntartómé Miután ez a kikötés a színház jelenlegi tulajdlouiosia és iaz akkori ajándékozó közti jogviszonyt szabályozza, ettől ia kikötéstől eltérnünk nem lehet, iámnak elleniéire, Ibogy időközben a Nemzeti Szírhá-z telkét m állam állami tulajdonnak nyilvánította törvény erejénél fogva ós a törvénybe iktatásnál erre a feikötésre célzás nem történt. (Rassay Károly: Tehát érvényes, megmaradt hatályában!) Tény az is, hogy a Nemzeti Színház mai telekkönyvébe ez a korlátozás bevezetve nincs. Miután azonban, ismétlöm, a Nemzeti Színház eredeti tulajdonosa ugyanaz volt, aki ma, továbbá a Grassalkoviehutódoknak is .megvan a törvényes leiszármazásuk, ennélfogva ez a kikötés a mai tulajdonos ós a mai örkösök közti jogviszonyra nézve minden tekintetben vonatkozással bír és a színház további isorsának elbírálásánál fiigyeiknien kívül nem hagyható, Éppen ezért szerencsémnek tartom azt, hogy a törvényjavaslat eredeti 3. §-á bizonyos módosításon fog keresztülmenni, amely módosítás -nem szögezi le azt az egyoldalú kikötést, amelyet iaz eredeti javaslat tartalmazott, hogy tudniillik ez a telek csak hasznosítás szempontjából lenne a jövőben figyelembe veendő. Igenis, ezt fel is kell használni esetleg a Nemzeti Színház cárjaira. Megmondom, miért tartom sízerenesésnek ezt az új szöveget. Szerencsésnek tartom azért, mert az egész mai helyzetben bizonyos súllyal nehezedik a Nemzeti Színház kérdésének jövőbeni kialakulására Bta a körülmény, hogy a successoiroknalk beleszólásuk van a telek további sorsába. Tagadhatatlan az is, hogy minél tovább telik az idő, a successioroknak ez a beleszólási joga annál inkább elhalványul az élő jogi lelkiismerettel szemben. Pédául eLképzelhetetlennek tartom, hogy kétszáz év múlva, a suceessoroknak erről a beleszólási jogáról egyáltalán szólni lehessen. Akkorra ez már kész anakronizmussá válik. Már ma is úgy érezzük, hogy a suecesisoroík; beleszólási joga nem lehet annyira virulens, mint lett volna 1840-ben. Elhalványodó jogról van szó és ezt az elbalványodást bizony a suecessoroknak is figyelembe kell venniök. Figyelembe kell venni azután azt is, hogy az ilyen feltételes, vagy megnagyásos ajánoekozásnál nem lehet örökérvényűnek tekinteni a meghagyást, mert közbejöhetnek olyan körülmények, amelyek az eredeti megüagyás megvalósítását fizikailag, vagy más módon lehetetlenné teszik. Erre nézve a kúriai, állandó bírói gyakorlat az, hogy abban az esetben, ha az ajándékozó eredeti célja megvalósíthatatlanná vált, a hozzá legközelebb eső cél érdekében kell az ajándék tárgyát felhasználni. Itt csak egy szempontra kell azután ügyelni, arra, hogy ez a kérdés minden valószínűség szerint per tárgyává tétetnék és egy per sorsa sem bizonyos, biztos per nincs, bár előre kijelentem, hogy a jelen esetben az állam részéről lényegesen^ több valószínűséget látok a per megnyerésére abban az esetben, ha sikerül kimutatni azt, hogy ez a telek ma már az eredeti célra szószerint nem használható fel és ha különösen a bíróság figyelemre méltatja azt, hogy az adományozónak eredeti célja már egyszer megvalósult. (Rassay Károly: De az benne van, hogy »fenntartására«.) Figyelembe veendő még az is, hogy amikor törvénybe iktatták a Nemzeti Színház telkének kérdését, sem az alapítók, sem a sucesszorok nem kívánták ennek a kikötésnek bekebelezését, illetve törvénybe iktatását. (Rassay Károly: Akkor még nem volt telekkönyv!) A telekkönyvbe sem vétették fel ezt a kikötést, tehát mintegy maguktól érezhették ennek a beleszólási jognak bizonyos időjártával bekövetkezett elhalványodását. (Rassay Károly: 1837-ben nem kívánhatták a telekkönyvbe való bevezetést!) Ebben a jogi helyzetben egy esetleges per kimenetele az utódokra nézve nagyon kétségesnek látszik. Mindenesetre azonban, amenynyiben lehetséges, kívánatos és szükséges, meg kellene kísérelni ezt a bizonyos terhelést, ezt a bizonyos kikötést megszüntetni, akkor majd tiszta jogi helyzet áll elő. (Rassay Károly: Ez helyes!) Viszont azonban innen kell hangsúlyoznom azt, hogy túlságos igényeket és merész álmokat támasztani a successzorok részére teljesen kilátástalan dolog, mert akkor az állam egyszerűen ráhelyezkedik arra a? állás-