Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-263

Az országgyűlés képviselőházának 263. pontra, hogy rendben van, alkalmazom a kikötést szószerint úgy, ahogy elő van írva; ebben az esetben a Kamara Színház felállítása szerintem az adományozó eredeti céljait már szószerint, teljesen fedi. A legrosszabb esetben tehát fel fogjuk ott építeni a Kamara Színházat, amelyre úgyis szükség van. Mondom, a kérdés egyáltalán nem veszélyes az állam szempontjából. Mindenesetre nagyon örvendetes, hogy a 3. §-ban a kérdés rendezésére a kormánynak a felhatalmazást megadtuk, mert eddig megfelelő felhatalmazás hiányában a kormányzat nem lett volna abban a helyzetben, hogy a kérdés jogi rendezésére a tárgyalásokat megindítsa. Ez az ügy jogi része. A törvényjavaslat egyik igen lényeges kikötésének tartom, hogy a jogi rendezésre nézve a kormánynak a felhatalmazást megadja. A felhatalmazással való élésnél a kormány mindenesetre figyelembe fogja venni azokat a szempontokat, amelyek kidomborítják, hogy mennyire álltak elő olyan körülmények, amelyek az alapítók eredeti szándékának megvalósítását száz százalékban immár lehetetlenné teszik és egy közbevető megoldással, azt hiszem, a kérdést sikerülni fog megoldani. A következő szempont, amelyből ezt a javaslatot bírálnom kell, az építészeti szempont. Nem vagyok azon a nézeten, hogy 'elsősorban a takarékosság szempontját kell érvényesíteni a Nemzeti Színháznál száz százalékban,, sőt talán ezer százalékban, mint azt előttem szólott t. lképviselőtársam kívánta. Egyáltalán szerencsétlen gondolatnak tartom, ha kulturális és szociális szükségleteket, mint ellenségeket állítunk egymással szemben. Akkor mindig nagyon könnyű a kulturális szükségletek kielégítését félretenni -azzal, hogy elsőbbrendű szükségletet jelentenek a szociális szükségletek. Szociális szükségletek mindig vannak, mindig lesznek,, azoknak kielégítéséről feltétlenül elsősorban kell gondoskodni, de a szociális szükségletek miatt elhanyagolni a kulturális .szükségletek kielégítését óriási hiba volna. Egészen más példával jártak elő őseink, akik 1836-ban és 1840-ben igenis messzemenő áldozatkészséggel megalapították a Nemzeti Színházat, pedig akkor sokkal nagyobb szociális szükségletek voltak és sokkal kisebb volt a nemzet teherbíró képessége is. Mégis meghozták a nagy áldozatot, mert a szociális szükségletek kielégítése mellett a kulturális szükségletek kielégítése is szükséges. Azonfelül a Nemzeti Színház maga is • a kultúrát mozdítja elő; mint kulturális intézményre, tehát feltétlenül szükség van rá, és amennyiben ma nincs elegendő pénz arra, hogy az iij Nemzeti Színházat felépítsük, gyűjtsünk rá, minden évben tegyünk félre bizonyos öszszeget, tartalékoljunk, de az új Nemzeti Színház a legmodernebb,, minden művészi és minden technikai igényt teljesen kielégítő legyen. Budapest ma már erősen fejlődik, hála Istennek. Mindenki megállapíthatja azt, hogy az Operaház ma már kiesi és rövidesen el fogunk odáig érni, — örvendetesen látva a Nemzeti Színház népszerűsítését is — hogy a Nemzeti Színház mai elhelyezése a Népszínházban szintén kicsi lesz, szintén szűk lesz és feltétlenül kell egy nagy Nemzeti Színházat építeni, mely a jövő szükségleteit is kielégíti. Az új Nemzeti Színháznak könnyen megközelíthetőnek kell lennie. A mai kulturális és közlekedési viszonyok mellett kell lenni a Nemzeti Színház köJÍÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVI, ülése 1937 december 10-én, pénteken. 277 zelében az autók részére várakozó helynek. Szükség van arra is„ hogy a díszletraktár ugyanott legyen. Végül szükség van egy egészséges nemzeti színházi közvélemény kialakítása szempontjából is ugyanolyan előcsarnokra, mint amilyen előcsarnoka az Operaháznak van. Nem jelentéktelenül járul hozzá ugyanis az Operaház népszerűsítéséhez az a gyönyörű, tágas és ízléses előcsarnok, ahol előadások közben a közönség nemcsak szórakozik, hanem egyúttal véleményét is kialakítja az előadásról. Valóságos operaházi közvélemény alakul ki. Budapest többi színházainál a közvélemény kialakítására alkalmas ezt az előcsarnokot sajnálatosan nélkülözzük és a Nemzeti Színház mai helyiségében, a Népszínházban, kifogás alá eshetik az elhelyezés, különösen a megfelelő előcsarnok hiánya szempontjából. Aki az Operaházba jár, élvezettel hallgatja azt az, igazán magasszínvonalú társalgást, amely ott szinte a francia művészet legragyogóbb korszakaira emlékeztető módon a közönség körében kifejlődik, amikor felvonások közben az egyes színészeket, az összteljesítményt bírálják és megvitatják. Egy különleges operaházi nemzeti közvélemény alakul ki ott az előcsarnokban, a foyerban- Ugyanilyen díszes és alkalmas előcsarnokra volna szüksége az új Nemzeti Színháznak is. Kérdés, hogy vájjon a mai telken meg lehet-e valósítani mindezeket a technikai követelményeket? Ezek a szempontok is megfontolás tárgyát kell hogy képezzék. Ezenkívül még egy különösen modern szempontra kívánom felhívni a figyelmet. A Nemzeti Színház akusztikája olyan legyen, hogy az előadásokat rádió útján is lehessen közvetíteni. Ez megint külön tanulmányt igényel, A Nemzeti Színház népszerűsítésére éppúgy közrejátszana a nemzetiszínházi előadások rádióközvetítése, mint ahogyan az Operaház népszerűsítését nagyszerűen előmozdítja az operaházi előadások tökéletes, kifogástalan közvetítése rádió útján. A rádió nem hogy távol tartaná a közönséget a színháztól, ellenkezőleg, a rádió útján való közvetítés hívja fel a közönség figyelmét arra, hogy egyes előadásokat közvetlenül magában a színházban is kívánjon élvezni. A harmadik szempont, amelyből ezzel a javaslattal foglalkozni kell: a művészi szempont. A művészi szempontot szolgálja a törvényjavaslat 1. és 4. §-a. Az 1. § a múltról emlékezik meg kegyeletes szavakkal, a 4. § a jövőre nézve ad bizonyos lehetőségeket az elismerésre. Mind a kettő nagyon helyénvaló rendelkezés. Ha már a művészi teljesítmény kérdéséről beszélünk, akkor méltóztassék megengedni, hogy rátérjek arra a témára, amelyet tegnap egyik képviselőtársam szóvátett és ez Az ember tragédiájának előadása. Talán különösének látszik az, hogy itt a magyar országgyűlés képviselőházában egyes előadásokkal mintegy színikritikusok foglalkozunk. Ne méltóztassék ezt ia, közvéleménynek se rossz néven venni és ne méltóztassék úgy tekinteni, mintha a képviselők beleszólnánaik a kritikusok munkájába. Nem! A Nemzeti Színház mindnyájunknak annyira, szívhez nőtt nemzeti ügye, hogy annak minden egyes megmozdulása érdekel bennünket, mint magyar embereket. (Homonnay Tivadar: Ügy van!) A Nemzeti Színház előadásai a képviselőházat is kell hogy foglalkoztassák, mert a Nemzeti Színház a imagyar színművészet repre44