Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-263
272 Az országgyűlés képviselőházának í időszerű'? — vitéz Kő József: Száz év után?) Anyagilag nem időszerű. Az Opera szubvenciója 1,300.000 pengő, a Nemzeti Színházé 600.000 pengő, a fővárostól kapnak 200.000 pengőt, az Opera zenekara a rádiónál keres cca 200.000 pengőt, ez összesen 2,300.000 pengő szubvenció a két állami színháznál, r illetőleg a Kamara Színházzal együtt a három állami színháznál (Höman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez bizony kevés!) Ezenkívül elengedik a vigalmi adót. Osztom a miniszter úr nézetét, hogy ez az összeg kevés. Boldog volnék, ha többet tudnánk adni, én azonban vitatom, hogy ez kevés volna, amint erre bátor leszek rátérni. Természetesen vigalmi adót és sok mindent nem fizetnek, sok mindenféle kedvezményt élveznek, ami ; egyenlőtlenné teszi a versenyt a magánszínházak és az állami színházak között. Budapesten békében kilenc, színház volt, ma van tizenhét. Ezekhez sorakozik egész sereg mozi és a rádió is. A Közmunkák Tanácsa most épít 'még egy szabad színpadot a Margitszigeten, nagy dicsőségére a Margitszigetnek, amelyet hovatovább be fognak építeni. (Rassay Károly: És Budán az új színházat!) Ha tehát most már megvan 17 színház, és ehhez ( még kettőt kívánnak építeni, egy új kamara színházat és egj új nagy színházat, így a budapesti színházak száma 1.9 tesz. Nagyon helyesen vetették fel a tegnapi szó nokok azt a kérdést, hogy nem lehetne-e átalakítani a Népszín házat a Nemzeti Színház céljaira 1 ? (Rassay Károly: Ügy van!) Ezt a tervet művészi körökben aggályosnak tartjiák, mondván^ hogy a Népszínház akusztikája rossz. Az építészek szerint azonban ez az akusztika igen csekély költséggel meoHayíthutó. Egyébként pedig nem is értem, ha jó volt ez a színház harminc esztendeig, miért ne kísérelnők meg a megoldást ezzel a feltétlen szép, nagyon reprezentatív helyen épült (Rassay Károly: Művészi!) színházzal, amelyet 12 évvel ezelőtt félmillió pengő költséggel alakítottak át, fürdőszobákkal láttak el, úgyhogy ez a modernizálás talán tökéletes is volt. Miért kívánjuk most ezt elhanyagolni? Ha pedig annyira rossz ennek a színháznak az akusztikája, nem lehetne talán megcserélni a Vígszínházzal 1 ? Annyi gondolat, annyi változtatási lehetőség, annyi megfelelő megoldás van itt, (Rassay Károly: Es oly kevés pénz!) hogy én azt hiszem, sokkal kevesebb költséggel lehetne megoldani ezeket a kérdéseket, mint amennyit a minisztérium kontemplál. Angliában, Amerikában nincsenek állami színházak, mégis nagyszerűen megélnek ott az emberek. A Városi Színházat most akarják lebontani. Nekünk három állami színházunk is van. Méltóztassanak megengedni, van nekünk egy kitűnő, gyönyörűszép reprezentatív színházunk, a magyar királyi állami Operaház. Előttem mellékes az, hogy — amint művészkörökben informálnak — a német színházak 4 és félmillió márka szubvenciót élveznek. Ez a 4 és félmillió a német nemzethez, annak népességéhez (Rassay Károly: 65 millió!) és a német_ kultúrához viszonyítva édeskevés a mi 2 milliónkkal szemben. Az osztrákok talán még többet fizetnek rá színházaikra, esetleg abból a szempontból indulván ki, hogy színházaik idegenforgalmi attrakciók. A Nemzeti Színház is üzleti vállalkozás, legalább is annak kell lennie, hogy fenntarthassa magát. 1,200.000 pengős rezsijének 50%-át, 600.000 pengőt vesz be előadásai révén, másik 3. ülése 1937 december 10-én, pénteken. 600-000 pengőt az állam szubvenció alakjában juttatja. .Pedig, ha megnézzük azt, hogy a JNemzeti Színház 1^40 helye után a íegmagasaob belépti dijak mellett 3630 pengő bevételre tesz szert, amikor minden jegy készpénzért kerül eladásra, amivel szemben pedig a Magyar Színháznak 5500 pengős, a Vígszínháznak 6000—6500 pengős helyárbevétele áll, meg kell állapítanunk, hogy az édeskevés annál a színháznál, amely valóban művészit nyújt és amely olyan sűrűn változtathatja 'műsorát, mert ebben neki módja van. En itt is megtakarításokra gondolok, mint ahogy minden egyes színháznál ez volna a célom, amennyiben új színház építésére gondolunk. A Nemzeti Színháznak van egy nagyszerű jövedelemforrása: a Kamara Színház jövedelme. Azért is olvastam fel egyes idézeteket Herczeg Ferenc beszédéből, hogy bemutassam a t. Háznak, hogy ma is mennyire népszerű és divatos ez az író. Tegnap ülték a Kék róka 75. előadásának az ünnepségét a Kamara Színházban. Ezt a darabot mindenkor zsúfolt házak előtt adják, úgyhogy a száz előadást biztosan el fogja érni. A Kamara Színház művészi produkcióit 240 előadásra számítva, átlagosan napi 1000 pengő bevételt kontemplálva és számolva 40.000 pengő kiadással, 200.000 pengő tiszta hasznot kell hoznia a Nemzeti Színház Kamara Színházának, tekintettel arra, hogy minden rezsi, tehát a színészek fizetése is elszámolást nyer már a Nemzeti Színház költségvetésében. Ha mármost azt veszem számításba, hogy 83 művésznek cca. 320.000 pengő, 140 tisztviselőnek és alkalmazottnak körülbelül 500.000 pengő fizetése van, a dologi kiadások összege pedig körülbelül 400.000 pengő, akkor e két színházat véve tekintetbe, itt nem tudnék megtakarításokkai számolni, de semiiiiesetre sem szabad ezeket az összegeket emelni, ellenben a bevételi, többletet el lehetne érni a^ helyárak mérsékelt emelésével, hiszen a Nemzeti Színháznak, hála Istennek, szintén jól megy. Egészen más a helyzet az Operánál és SOK kritikára ad alkalmat az Opera pénzügyi vezetése. Köztudomású, hogy az Opera úgyszólván egész nézőterét bérletben árusítja íki. Én bizonyos mértékig üzletnek tekintem a színhaza kat, ha tehát egész nézőterét bérletekben árusítja ki az amúgy is kicsiny Operaház, akkor kérdem, — különösen amikor már tavaly is nagyon jól ment az Operának — nem lett yolna-e lehetséges az idén a bérleteik árának és egyáltalában a helyáraknak mérsékelt emelése. (Meskó Rudolf: Minek? Elég drága!) Hogy milyen jól megy az Operának, azt mutatja, hogy bár tavaly operabérlő voltam, az idén nem kaptam meg a bérletemet, mert egy órát elkéstem. Azóta sem tudtam elmenni az Operába, mert hihetetlen tumultus van ott minden nap a pénztárnál és biztos vagyok benne, hogy a jegyek egyrésze jegyüzérek keí.ébe ís jut. (Meskó Rudolf: Az csak nem baj, hogy tele van az Opera!) Kérdem, nem volna-e lehetséges ilyen nagy kereslet mellett az Opera méregdrága rezsijét akként is biztosítani, hogy mérsékelten emeljük fel a helyárakat. T. Ház! A Nemzeti Színháznál és a Kamara Színháznál elérhető jövedelemtöbblet mellett tehát az Operánál is el lehetne érni bizonyos jövedelemtöbbletet, illetve meg lehetne valamit takarítani. Élénk figyelemmel kísérem az Operaház működését: kétségtelen, hogy az előadások a legmagasabb művészi színvonalon mozognak, de merem állítani,
