Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-263

Az országgyűlés képviselőházának 263. hogy az egyes operák kiállítása, ha nem is a pazarlás, de mindenesetre egy hatalmas szubvenció érzetét kelti. Nem tudom például megérteni, hogy a Bohémekhez miért kell 30.000 pengős új díszlet, vagy a Pillangókisasszonyhoz^ 40.000 pengős díszlet. Ezek mindenesetre sűrűn ismétlődő műsordarabok, de szerényebb keretek között is előadhatók. Szóval az ilyen költséges kiállítások nem minden esetben indokoltak. A Hovansesina kirobbanó sikere kétségkívül kitűnő üzlet s bár óriási pénzt emésztett fel, nagyszerűen reprezentáló darabja a színháznak, nekünk azonban elvégre mégis csak azok között a keretek között kell maradnunk ebben a tekintetben is, amelyeket a trianoni Magyarország szab meg. (Meskó Rudolf: Azért vannak tele a színházak!) Miért? (Meskó Rudolf: Mert ilyen szép kiállításban adják elő a darabokat!) Majd rátérek a dolog másik oldalára is. Bocsánatot kérek t. képviselőtársam, kissé szerényebb keretek között is telt házak lennének. Abban a Herczeg Ferenc idézetben, amelyet felolvastam, bőven meg vau ez indokolva. Ha tehát a jövedelmeket fOKOZZuk, illetőleg a 'kiadásokat csökkentjük, akkor pótolni tudjuk azokat a hiányokat, amelyeket az Operánál sürgősen pótolni kell: a renoválási költségeket, a színpad átépítésének költségeit és sok olyan (költséget, amelyeknek megfelelő fedezetéért majd jelentkezni fog az illetékes úr a kultuszminisztériumban. T. Képviselőház! A fővárosi képviselő urak tegnap Budapest székesfőváros kétségkívül igen bőkezű gesztusait is aposztrofálták. Én minden vonatkozásban elismerem a főváros nagyszerűségét, a sport, a művészetek s különösen a színházak terén tapasztalható szép gesztusait, megállapítom azonban, hogy a budapesti színházak elsősorban Budapestnek jelentenek értéket. Ha például most egy _ újabb ^Nemzeti Színházat építenének, ez újabb fényes kirakata lenne a fővárosnak. Ezt csak azért bocsátom előre, mert az a véleményem, hogy amennyiben színházépítésről van szó, úgy elsősorban a fővárosnak kell anyagilag és minden más módon is az anyagi bázis megteremtéséhez hozzájárulni. (Rassay Károly: Megépítette a Népszínházát és felajánlotta a Nemzeti Színháznak. Hát mit csináljunk még mást?) Én azt hiszem, hogy ha mi akármit is csinálunk, a t. túloldali többség meg fogja szavazni ezt a törvényjavaslatot (Egy hang jobb felől: Nem kell félni! ~ Derültség.) és (minthogy ez a törvény .azért készül, hogy ennek alapján építsenek, a legsürgősebben meg is valósulnak azok az álmok, amelyek itt ebben a törvényjavaslatban le vannak fektetve. (Rassay Károly: Nem fognak megvalósulni. Ez a baj!) De akkor is, ha megvalósulnak, én már előre is tiltakozom az. ellen, hogy az állam pénzét vegyék .mértéktelenül igénybe olyan fantáziák megvalósítására, mint amilyent a Nemzeti Színház kiállításában látunk, hogy csak maga. az épület legalább ötmillió pengőt tételez fel, és, ahogyan a kultuszminiszter úrtól hallom, hat-nyolcmillió pengő szükséges a végleges kivitelre. Én örülök a főváros nagyszerű megalapozottságának, (Rassay Károly: A. fő város erre nem helyez súlyt, az állam akarja!) és örömmel látom azt, hogy amíg a fővárosnak 1929ben 26.000 pengővel volt aktív a költségvetése, addig az egymillió pengőig, esetleg kétmilülése 1937 december 10-én, pénteken. 273 lióig terjedhető deficit 1936-ig alig emelkedett. (Rassay Károly: Tizenhétmillió pengő a mostani deficit!) Azt egy nagyszerű pénzügyi műveletnek tekintem, hogy a lefolyt hat esztendőben egymillió pengő körüli deficit most 10, mások szerint 15, az állam szerint 25 millió pengőig fog emelkedni. (Rassay Károly: Így szanálták Budapestet!) Én tudok olvasni a fővárosi és minden fajta költségvetésben és mérlegben is és mondhatom, nagyon ügyes fővárosi számvevőség az, amely a fővárosnak 1935 január elsejei 349 millió pengő adósságát ma 305 millió pengőre becsüli, annak ellenére, hogy időközben 29 millió pengő kölcsönt is felvettek. Én gratulálok annak a fővárosnak, amelynek békebeli vagyona 300 millió aranykorona volt, ma pedig 980 millió pengőnél is nagyobb. Én ennek végtelenül örülök és nem hiszem, hogy van a t. Házban valaki, aki ne örülne az ország fővárosa ilyen nagyszerű fejlődésének, ilyen biriliáns vagyoni megalapozottságának, de az a véleményem, hogy amikor olyan országos intézmények létesítéséről van szó, amelyeket Budapesten emelnek, akkor elsősorban a város teherbíró képességót méltóztassék megvizsgálni és méltóztassék figyelembevenni azt a tényt is, hogy akárhogyan csatáztunk is, a betterment-et nem engedték felvenni a városrende zési törvénybe, nem engedték törvényerőre emelkedni, már pedig a fővárosnak számtalan olyan létesítménye van, amely betterment útján a fővárosnak óriási hasznot, jövedelmet jelentene. Nem hivatkozom másra, mint csak a Horthy Miklós-hidra. Ebből a fővárosnak hatalmas megtérítései lehetnének, ha a betterment, a telekérték emelkedés kérdése egyáltalában törvénybe volna iktatva. (Rassay Károly: A város évről-évre milliókkal járult hozzá a Horthy Miklós-hídhoz!) Én nagyon örülök annak, hogy a fővárosnak egy ilyen kiváló bizottsági tagja védi velem szemben a fővárost, — úgy érzem, hogy tárgyilagosan — de engedje meg az igen t. fővárosi bizottsági tag úr, igen t. képviselőtársam, hogy én mindig parallel haladjak az ilyen létesítmények megvalósítása tekintetében a vidék érdekeivel és a főváros érdekeivel. (Rassay Károly: Helyes!) Ismétlem, nincs Magyarországon olyan ember, aki ne örülne a főváros nagyszerű fejlődésének, de ugyanakkor igenis állandóan vizsgáljuk a befektetéseket, esetleg meggondolatlan befektetéseket — Bethlen-udvar és a többi — (Rassay Károly: Nem a főváros csinálta, az állam esinálta a Bethlen-udvart!) mert a főváros nagyszerűen tiltakozhatott volna az ilyen létesítmények ellen. (Rassay Károly: Tiltakozott! Tiltakozott! Hát mit csináljon? Most neki kell megvennie és lerombolnia, az lett a vége!) Ez számos ilyen létesítménynél így van. A főváros 1938. évi előirányzata 17-4 millió pengő üzemi bevételi felesleget mutat. Én ezt nem sajnálom a fővárostól, csak vitába szállok, amikor ezeknek a jövedelmeknek hovafordításáról beszélünk és vannak urak, akik vitatják, hogy a főváros Ikellőképpen veszi ki a részét az országos létesítmények költségeiből akkor, amikor ezek a létesítmények majdnem kizárólag Budapest érdekét szolgálják. Nem tudok a miniszter úr argumentumaival élni, aki azt mondta, hogy a vidék utazzék fel Budapestre, itt kap nagyszerű színházi előadásokat. Nem azokkal az urakkal