Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-263

Az országgyűlés képviselőházának 263. nyúlni, pedig ha valamely kérdésben, úgy bizonyára a magyar színészet megmentése érdekében szükséges volna ezekhez a hallat­lan jövedelmekhez, erős kézzel hozzányúlni. Elfelejti az igen t. miniszter úr, hogy amikor ilyen pompázó színház építésére tesz javaslatot, milyen nyomorgó helyzetben van­nak az aktív színészek mellett a nyugdíjas színészek is. 12—16 pengő havi nyugdíjat kapnak azok a színészek, akik közül nem egy­nek nevéhez nagyszerű múlt és igen; sok kel­lemes és értékes este fűződik. T. Ház! Vázsonyi t. képviselőtársam a nyugdíjnak 50 pengőre való felemelését kérte. Én biztos vagyok benne, hogy még 30 pengő­vel is megelégednének, csakhogy vánnyadt testüket tovább tudják vonszolni. Teljes mér­tékben indokolt is az ő kívánságuk, mert hi­szen 620.000 pengőt vesztettek el hadikölcsön címén és ebből kapnak évente 800 pengő se­gélyt, 479.000 pengő értékű fővárosi kölcsön­kötvényük értéktelenedett el teljesen s ezért kapnak 1000 pengő segélyt, 2 milliójuk veszett el a Belvárosi Takarékban és mindennek elle; nére évi 126.000 pengőt tudnak szétosztani nyomorgó tagjaik közt, amely összegből — és ez a tény nem a legutolsó — 40.000 pengőt a megszállt területen lévő nyomorgó színé­szeinknek küldenek ki. T. Ház! Ugyanez a helyzet az állami szín­házak örökös tagjainál is, ha nem is hasonló mértékben. Én, ha nem is megbotránkozva, de sajnálattal olvastam például azt az elboesátó­levelet, amelyet Hóman igen t. miniszter úr küldött az intézet elsőrendű tagjainak is. Aho­gyan az a levél szól, azon a hangon az ember, nem mondom, a cselédeivel, de semmiesetre sem levelez művészekikel. (Vitéz Árpád: Ez ta­lán mégis túlzás! — Felkiáltások a jobbolda­lon: Ez kissé erős!) Ha ezt erősnek találják igen t. képviselőtársaim, felolvasom a levél szövegét, méltóztassék ebből ítélni. (Olvassa): »Folyó évi június 30-ával a Nemzeti Színház összes szerződtetett tagjainak _ szerződése le­járt és ezzel a színháznak tagjaival szemben — az esetleges nyugdíjigényeket kivéve — minden kötelezettsége megszűnik. Amidőn er­ről művész urat tájékoztatásul értesítem, egy­ben közlöm, hogy kivételes méltányosságból a június 30-án lejáró szerződésében megállapí­tott illetményeket folyó évi július és augusz­tus hónapokra még ki fogom utalni. Ez intéz­kedésemről a nyugdíjintézetet is értesítettemé (Felkiáltások a jobboldalon: Ebben nincs semmi sem! — Hóman Bálint vallás- és köz­oktatásügyi miniszter: Utána újra szerződ­tettük az elsőrendű tagokat mind! Fogalma sincs a dologról!) T. Képviselőház, igen t. miniszter úr, igen alapos fogalmaim vannak a dologról. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugyan kérem!) Nem lehet egy ilyen elboesátó­levelet küldeni, amelyben egy köszönőszó sincs. (Hóman Bálint vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Mondom, ez nem az elbocsátás, az később jött!) Ebben a levélben még annak a reményét sem adják meg nekik, hogy új szerződésről fognak velük tárgyalni, tehát be­fejezett tények elé látszanak állítani a művé­szeket. Ennek a levélnek nem lett volna sza­bad így hangzania. (Tasnády Nagy András ál­lamtikár közbeszól.) Igen t. államtitkár úr, nagy tévedésben méltóztatik lenni, mert tes­sék nekem megmondani, hol alkalmazták újra Várady Arankát, Aczél Ilonát vagy Rózsa­ülése 1937 december ló-én, pénteken. 271 hegyi Kálmánt? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bajor Gizit és men­jünk tovább!) Vannak kivételek. (Hóman Bá­lint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Rózsahegyi Kálmán már nyugdíjas volt! Nem én nyugdíjaztam!) Ha nyugdíjas volt Rózsa­hegyi Kálmán, őt is egy ilyen levéllel nyug­díjazták. (Hóman Bálint vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: De már előzőleg nyugdíjas volt. Nem jött el a tárgyalásra, hanem kiment a Nemzeti Színházból!) Rózsahegyi Kálmánt nem hívták meg a tárgyalásra. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én meg­hívtam, az újságból olvassa el!) Ami az új­ságban volt, annak a cáfolata is megjelent Rózsahegyi tollából ugyanabban az újságban­(Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: Én magamnak hiszek és nem önnek!) Én örülnék, ha ez. nem így lett volna. Kétség­telen, hogy Rózsahegyi Kálmán ma sehol sincs alkalmazva. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Úgy van!) Ez tehát a lényeg. (Hóman Bálint vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Úgy van! — Propper Sándor: Az is kétségtelen, hogy egyike a legnagyobb színészeinknek! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: És az is kétségte­len, hogy csak ő kapott nemzeti ajándékot, egy házat!) A miniszter úr nagyszerű objektivitá­sát nem vonom kétségbe, de azt is tudja a miniszter úr, hogy a házra 128 pengőt fizet havonta, mert a ház ugyan megvan, annak egy csekély részét talán össze is adták régi tisztelői, de nem kapott nemzeti ajándékot. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: De kapott nemzeti ajándékot!) Kapott a kormányzó úr őfőméltóságától, aiki kine; vezte őt kormányfőtanácsossá, kapott nemzeti ajándékot a Magyar Tudományos Akadémiá­tól, amely elismerte az ő nagyszerű munkássá­gát, de a kormánytól csak ezt a levelet kapta, amelyet felolvastam. (Hóman Bálint vallás­és közoktatásügyi miniszter: Nézze meg, hogy mit kapott a ház ügyében tőlem és egyebek­ben is! Nagyra becsülöm Rózsahegyi Kálmán művészetét!) Bizonyos, hogy ezek a művészek igen sú­lyos százalékot fizettek be' a nyugdíjalapba­Körülbelül 50.000—60.000 pengőre tehető a nyugdíjérettség idejéig befizetett nyugdíjtőke, amely után 2400—2800 pengő az évi nyugdíj, tehát 5%-át kapják a tőkének és ez a nyug­díjalap a végén természetesen az illető halálá­val elvész. Bár eléggé paprikássá lett a hangulat, (Derütlség.) bátor vagyok ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy az örökös tagok halála után az özvegyek mind megkapják az örökös tagsági díj felét. Egyetlenegy tag volt az örökös tagok sorában, Gabányi Árpád, akinek az özvegye semmit sem kap. Legyen szabad appellálnom a miniszter úrnak előbb említett objektivitására, amikor azt kérem, hogy en­nek az egyetlenegy örökös tagnak, ennek a kiváló művésznek és írónak az özvegyét, —• aki jó 70 év körüli hölgy •— juttassa valami­féle kegydíjhoz. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan tegnap sok mindent elmondottak, és úgy érzem, tel­jes mértékben ki is merítették ennek.a kér­désnek a lényegét. Én folytatom az anyagia­kat, folytatom azoknak a kérdéseknek az elő­hozását, amelyek alkalmasak arra, hogy meg­világítsam, mennyire nem időszerű egy új Nemzeti Színház építése. (Meskó Rudolf: Nem 43*

Next

/
Thumbnails
Contents