Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. eddig

1 is hozott és méltó lesz a főváros polgármesterének mindenkori méltóságához. En nem kételkedem abban, hogy a székesfőváros ezt meg fogja csinálni. Azt azonban már erősen kétlem, hogy a mai lerongyolt viszonyok mellett a vármegyék a maguk páholyának felépítéséhez hasonló áldozatot tudnának hozni. , De még ha ez megtörténnék is, ma a színházépítésnél nem a páholyépítés a f legnagyobb probléma. Ma a probléma a színházépítésnél a műszaki berendezések megvalósítása körül adódik, amelyek ugyan nem mutatósak, amelyekre kifelé nem lehet ráírni, hogy például Nógrád varmegye páholya, amelynek azonban mégis a költségeknek csaknem több, mint felét teszi ki. A színház alapjai, szuterrénje, gépháza, zsinorpadlása és a színpad, a nagy költségeket igénylő építkezési részletek, amelyek nem (mutatósak, amelyekre aligha akad majd donátor, de amelyek mégis a legtöbb költséget fogják okozni. En azt hiszem, hogy amikor ez a színház már nem is a nemzet színháza, hanem hova-tovább állami színháznak mondják, — az állam és a nemzet nem azonos fogalmak — akkor az állami színház építésére a törvényhatóságok áldozatkészségének oly mértékű igénybevételét, amint azt az én igen jólelkű és mindenesetre szépérzékű képviselőtársam, Zsitvay Tibor elgondolja, optimista elgondolás. A Nemzeti Színház építésénél semmiesetre sem lehet 90%-ban más forrásokra támaszkodni, 'mint kizárólag az állami költségvetésre. Én azt állítom hogy a színházépítés kérdése még nem is dörömböl itt a kapukon; ami a kapun dörömböl, az a helykérdés megoldása. A helyprobléma eldöntése a legközelebbi feladat, és én mindazt a három 'megoldást, amelyet itt említettem, nagyon ajánlom a miniszter úr figyelmébe abból a szempontból is, hogy mielőtt a helykérdésben a törvény szavai szerint intézkednék, méltóztassék 'mindegyik alternatívát lelkiismeretesen kidolgoztatni és lelkiismeretesen megvizsgáltatni. Méltóztassék esetleg többszörös tervpályázat útján mind a három megoldás terén megállapítani, mibe kerül az egyik és mit nyújt, mibe kerül a másik, és mit nyújt s mibe kerül a harmadik és mii nyújt ezzel szemben. Amikor ebben a tekintetben már méltóztatott határozni, akkor még méltóztassék az egész gazdasági komplexumot rátenni a történelmi mérlegre és a történelmi érték súlyát méltóztassék helyezni az egyik serpenyőbe és úgy méltóztassék véglegesen határozni ebben a kérdésben, amely hosszú időre van hivatva a Nemzeti Színház elhelyezésének fontos problémáját megoldani. Én azt hiszem, mind a három megoldásnak vannak határozott előnyei és határozott hátrányai és éppen ezért nagy lelkiismereti probléma kell hogy legyen az, amikor a miniszter úr a telek szempontjából ezekben a kérdésekben dönteni kíván. Én csak megállapítom, hogy ez a probléma a székesfővároson nem fog 'múlni; (Ügy van! Ügy van! balfelől.) megállapítom, hogy a székesfőváros már első lépésében is késznek nyilatkozott a legnagyobb és a legméltóbb áldozatra is a nemzet érdekében. A főváros^ ma is készséggel áll a miniszter úr rendelkezésére a telek kérdésben. Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy a székesfőváros teherbíróképessóge végtelen (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és hogy a székesfőváros nem lesz ezúttal okosabb és elővigyázatosabb, mint volt 1834-ben. Amit a székesfőváros a Nemzeti Színházért tesz, azt 'ése 1937 december 9-én, csütörtökön. 265 abban a tudatban és abban a gondolatban teszi hogy ő ezzel városfejlesztési céljait is szolgálja és abban a tudatban teszi, hogy nemcsak a Nemzeti Színházzal, hanem a székesfőváros adófizető polgárságával és a székesfőváros városrendezési és közlekedési szempontjaival szemben is vannak kötelességei, amelyeket mind teljesítenie kell. Nagyon komplex kérdés ez, nagyon sok ága van, amelyek mind megoldásra várnak, mielőtt magának a teleknek a kérdésében döntés történik. Én ezekkel a műszaki aggodalmakkal és a városi polgárnak ezekkel az aggályaival fogadom e törvényjavaslat 2. és 3. §-ának decizióit és a magam részéről is kérném a miniszter urat, méltóztassék olyan fogalmazást adatni a 3. §-nak, amely nem zárja ki, hogy a Nemzeti Színház tradicionális helyén épüljön fel. (IIóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ma sem zárja ki! — Rassay Károly: De kizárja!) Ez a szöveg kizárja, mert itt haszno sításról van szó. Méltóztassék ezt a »hasziiosít« szót olyan formában módosítani, hogy ez a gondolat, amely sokunk lelkében, azt hiszem, a város közönsége többségének lelkében él, ne legyen a javaslat szövege által a jövendő eshetőségei közül kizárva. A javaslatot különbem elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök; Györki Imre képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Amikor e törvényjavaslat 2. §-át elolvastam és elolvastam a törvényjavaslathoz fűzött indokolást, önkénytelenül az jutott eszembe, hogy megismétlődik most az 1837 után következett éveknek az a jelensége, amely száz évvel ezelőtt az új Nemzeti Színház felépítésével kapcsolatosan lejátszódott. Amint ennek a javaslatnak az indokolásából is kitűnik, de ettől függetlenül is tudjuk, akkor is két nagy probléma merült fel. Az egyik elgondolás egy nagyobbarányú Nemzeti Színházat akart felépíteni és erre ajánlott fel telket Pest városa az Akadémia mai helyén. A másik egy kisebb építkezés megindítását és megalkotását tűzte ki célul és néhány évi vitatkozás után az utóbbi megoldás csakugyan meg is valósult. Ez a javaslat most megint 'utasítást tartalmaz a kormány számára arra vonatkozólag, hogy az új Nemzeti Színház helyének kijelölése tekintetében lépjen érintkezésbe a székesfővárossal és a Közmunkák Tanácsával ós további rendelkezést tartalmaz az államháztartási viszonyok megfelelő alakulása esetén az épület felépítésére a magyar társadalom áldozatkészségének igénybevétele tekintetében. Őszintén szólva, én magam sémi értettem eddig, miért nem felel meg a Nemzeti Színház régi helye az új Nemzeti Színház felépítésének céljaira s különösen nem értettem meg azok után, hogy a régi helyre készített Tőry—Pogány-féle terv átdolgozása megtörtént, még pedig olyképpen, hogy figyelembe vette azokat a városforgalmi, műszaki és városrendezési feltételeket és igényeket, amelyeknek figyelembevételét a kormány, a kultuszminiszter úr szükségesnek tartja az új Nemzeti Színház területének kijelölésénél. Most azonban Petrovácz képviselő úr felszólalása után már némi világosságot látok ebben a kérdésben. Világosságot látok abban a tekintetben, hogy az a Kertész Róbert-féle elgondolás, a fórum elgondolása, amely az Erzsébet-tér környékére való elhelyezésre vonat-