Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-262
264 Az országgyűlés képviselőházának 262, emelni. De én' a szóban lévő ponton egy üzleti toronyházat építenék, mert hiszen abban az üzleti miliőben, melyben az Erzsébet-tér elterül, egy üzletháznak van jogosultsága, nem pedig a Nemzeti Színháznak. Abban az üzleti miliőben, amelyben a nagykereskedelem irodái és nyitott üzlethelyiségei vannak 'köröskörül, nem a múzsák hajlékát kell megépíteni, .hanem a kereskedelemnek kell csarnokot emelni. Ezen a metszési ponton tehát egy nagy irodaház, egy toronyszerű kereskedelmi épület volna a point de vue, nem pedig a Nemzeti Színház. Sőt merem állítani, hogy a Nemzeti Színház soha sem lehet point de vue egy olyan helyen, amelyet előbb utóbb 7—8 emeletes épületekkel fognak körülópíteni és körülzárni, aminek előjelét már ottlátjulk az új Madách-út torkolatánál, ami az Ankerpalota létesítésével már egyébként is régen megkezdődött és ami folytatódni fog, akár akarjuk, akár nem. Ez a városrész tipikusan merkantil centrum, melybe nem való a Nemzeti Színház. A merkantil centrumba való építés gazdasági szempontból is karóikkal fog járni a Nemzeti Színházra. Nézetem szerint ezek a károk elmaradt bevételekben fognak évről-évre jelentkezni, mert ebben a városrészben való elhelyezkedés ellenkezik a Nemzeti Színház tradícióival, a merkantil központban való új Nemzeti Színház gondolata feltétlenül ellentétben áll a színház közönségének felfogásával. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az nem probléma, én a t. kultuszminiszter úrnak előre kijelentem, hogy ha méltóztatik majd kérni,^ hogy a székesfőváros engedje át a Nemzeti Színház céljaira az Erzsébet-teret, vagy az ottlévő [kioszk helyét, akkor a főváros ezt feltétlenül át fogja engedni. Ez nem probléma, nem erről van itt szó, hanem arról, hogy szabad-e, helyes-e városépítési szempontból egy kereskedelmi centrumot megszakítani azzal, hogy lebontjuk a marokkói-udvar blokkját. (Rassay Károly: Az a probléma, hogy ezt drága pénzen meg kell venni!) Ennek az épülettömbnek lebontása és a Nemzeti Színház felépítése e kereskedelmi centrum folytatólagosságának megbontását eredményezné és egy csomó üzletet tenne tönkre. Én állítom, hogy ha a Nemzeti Színháznak az Erzsébet-téren való megépítése miatt a színház, épületével háromnegyedrészben elfoglalt Erzsébet-teret üdülési szempontból és a szabad levegő szempontjából meg kellene nagyobbítani, akkor ezt nem lehetne másképpen elérni, mint a marokkóiudvar lebontásával, ami körülbelül 3 millió pengő, költséget jelentene a város háztartásában. Én netm hiszem, hogy amikor a kormányzat takarékosságra inti a fővárost, amikor a kormányzat szanálni akarja a fővárost, amikor éppen most folynak tárgyalások arról, hogyan lehetne a fővárosnak és az államnak egymáshoz való pénzügyi viszonyát úgy rendezni, hogy a főváros pénzügyei hosszú időre szilárd alapokra helyeztessenek, mondom, én nem hiszem, hogy a fővárosnak ilyen körülmények között fedezete lenne egy ilyen hároim-négymillió pengős kisajátításra. . Szerény véleményem sízerint .abban az esetben, ha volna <a fővárosnak erre a célra pénze, akkor sem fogja, a városrendezési tervét úgy végrehajtani, íiogy^ezt a pénzt az Erzsébet-tér kii szélesítésére fordítja,, hanem ez esetben is fenntartana, néhány olyan telket, melyekre hatalmas toronyházak épülnének, mert ezzel a töibbletépítéssel regress'zálni tudná magát azoiilése 1937 december 9-én, csütörtökön. kért a 'telekrészeikért, amelyek 'beépítetlenek maradnának, vagyis azt ia volument, amely ott ma vízszintesen van beépítve, függőlegesen építené be, hogy regresszáija magát az óriási befektetésekért. Ismétlem, ebben a miliőben, mélyen t. miniszter úr, a Nemzeti Színház nincsen otthon, a Nemzeti Színház prófan helyen volna, a vásárcsarnok közepében volna,, a kereskedelmi élet [központjában volna, ez pedig történelmi szempontból, a hagyományolk' szempontjából abszolúte nem felel meg a Nemzeti Színháznak. A kérdés nem megoldhatatlan, de szerintem ez a megoldás nem méltó megoldása a Nemzeti Színház problémájának. Szerintem sokkal méltóbb megoldás az, amelyet az előbb proponáltam: méltóztassék kisajátítani a Pannónia-szálló telikét, méltóztassék az egyetemi épületek telkéből annyit hozzávenni, hogy szabadonállóan épülhessen meg saját telkén az új Nemzeti Színház. Ez még mindig 'kevesebbe fog kerülni, mint amennyit majd 'kártérítés címén fizetni fog kelleni a Grassalkovich-öröfcösöknek. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egy krajcárt sem fizetünk! — Rassay Károly: Vállalja az anyagi felelősséget a miniszter úri — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A képviselő úr 1 ? — Rassay Károly: En nem akarom vállalni, épp azért kérdem a miniszter úrtól, hogy vállalja-e. # — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: En azt mondtam, hogy egy krajcárt sem fogunk fizetni! — Rassay Károly: Es ha tévedtünk, akkor tévedtünk!) Az általam javasolt megoldás sokkal olcsóbb tehát, de ha drágább volna is, mint .az erzsébettéri megoldás, én akkor is a megszentelt tradicionális telken való építkezés mellett szavaznék, mert nem szabad történelmi adottságokat oík nélkül feleslegesen feláldozni és nem szabad a kegyeletet megbántani azzal, hogy az erre a célra adományoizott telket gazdasági célokra fn-rdítsá;!. (Helyeslés balfelöl.) T. Ház! Szólni akarok még arról, r hogy méltóztattak a Nemzeti Színház felépítésében a törvényhatóságok áldozatkészségére apellálni és méltóztattak a közönség áldozatkészségére is apellálni, méltóztattak ignybevenni kívánni olyan erőket, amelyek a múltban a Nemzeti Színház felépítésénél arra alkalmasaknak bizonyultak. En kétségbe vonom, hogy ezma, lehetséges. Kétségbe vonom nemcsak azért, mert az a közönség, amely annak idején áldozni tudott a Nemzeti Színház céljaira, ma már (lerongyolódott és így ma már nem .alkalmas arra, hogy áldozatot hozzon. Itt van a budai színház, a Déry Játékszín felállításának gondolata, melynek fenntartásáért lánglelkű, férfiak és hölgyek próbálták meg részvényjegyzés formájában összehozni a szükséges pénzt. Ennek a budai színháznak szintén vannak tradíciói és vannak olyan lokálpatriotikus motívumok, amelyek minden budait serkentenek, hogy a budai színház felépítéséihez hozzájáruljon. Méltóztassék megnézni, milyen eredményt értek el hathónapi munkával: még egyetlenegy páholy tényleges építési költségét sem tudták összehozni gyűjtés útján. Zsitvay Tibor t. képviselőtársam azt az indítványt tette, 'hogy a főváros egy páholy építésével járuljon hozzá az építkezéshez, tehát még pénzzel is járuljon ho^á a Nemzeti Színház létesítéséhez. Én nem kétlem, hogy a felépítendő új Németi Színháziban is meg lesz a székesfőváros páholya, az a páholy, amely méltó le&z a főváros méltóságához, méltó lesz azokhoz az áldozatokhoz, amelyeket a főváros a Nemzeti Színház érdekében
