Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-262
Az országgyűlés képviselőházának 262. Ez azonban ennél a teleknél sem lehetetlen és sokkal kevesebbe kerülne a Pannónia-épület megváltásával és a mellette lévő egyetemi, nagyrészt felesleges épületek lebontásával ott egy akkora teret létesíteni, amelyen a Nemzeti Színház teljes egészében szabadon lenne felállítható. Én, mint műszaki ember, mint városrendező, mint a Közmunkák Tanácsának tagja, tiltakozom az ellen a beállítás ellen, hogy a Nemzeti Színház mai telke erre a célra műszakilag alkalmatlan! Tiltakozom az ellen, hogy úgy állítsák be a dolgot, hogy a Nemzeti Színház a Rákóczi-út forgalmi viszonyai miatt azon a helyen nem állítható fel, mert igenis a Rákóczi-útból, a Múzeum-kőrútból leágazni arra a térre mindenütt lehet a kereszteződést megelőzőleg ós a 'kereszteződés kikapcsolásával. A Nemzeti Színház kérdését azon a helyen ennek a két épületnek hozzávételével, — ami igazán nem, jelentene megoldhatatlan feladatot* mert nem milliós hozzávétel, de viszont közlekedési szempontból szükséges — ma már meg lehet gyönyörűen és nagyszabásúan ol dani. Azon a helyen ugyanúgy, mint a Körút kereszteződésénéi a Blaha Lujza-tér, a Múzeum-körút és a Rákóczi-út kereszteződésénél egy újabb- tér képzésével a Nemzeti Színház teljesen szabadon állva megoldható lenne. Az autóparkozási probléma pedig úgy az Esterházy-utcával, mint a Trefort-utcával gyönyörűen és egyszerűen megoldható lenne. Ezek a belvárosi utcák színházi időszakokban úgyszólván abszolúte járatlanok és lakatlanok, úgyhogy az autóparkozás gondolatával egyáltalán nem kell törődnünk. Sőt felvonulási vonalnak is tökéletesen alkalmas a Szentkirályi-utca és a Trefort-utca abban a pillanatban, amikor a bölcsészeti fakultásnak azt a telkét a Nemzeti Színház telkéhez hozzávesszük. (Rassay Károly: Helyes!) Ez egy olyan nagyszabású megoldás, amelyhez éppen azért, mert nagyszabású, félek, hogy nem mernek hozzáfogni, hanem a tradíciók félretételével idegen helyen kívánják a Nemzeti Színházat felépíteni. (Rassay Károly: Ábrándoznak!) Hivatkozom arra, hogy volt egy tervpályázat a Nemzeti Színház felépítésére. Az ezen a tervpályázaton első díjat nyert művészek a mai szituáció alapulvételéve] átrajzolták tervüket erre a területre, a közlekedési, valamint műszaki követelmények figyelembevételével, amelyek a színház szabadon állása mellett természetszerűleg fennállanak és ezeket az átrajzolt képeket a lapok illusztrált mellékletei közölték. Ezek szerint ez a kérdés gyönyörűen megoldható. Ha tehát ezen a pályázaton első díjat nyert építőművész azt mondja, hogy igenis megoldható ez a kérdés és amikor más, városrendezésben jártas emberek is azt mondják, hogy megoldható, akkor nem lehet ezt a kérdést megvizsgálás tárgyává nem téve, egyszerűen kimondani, hogy a régi telek erre a célra alkalmatlan. Állítom, hogy a színház jövedelmezősége, látogatottsága szempontjából nem lehet a tradicionális hely mellőzésével egy harmadik helyet keresni, mert ez a színház pénzügyi eredményében is megbosszulná magát. (Rassay Károly: Konkurrencia van a színházak között!) Az után a magas nívón álló jogi fejtegetés után, amelyet Rassay igen t. képviselőtársam a Nemzeti Színház telkének kérdésében itt elmondott, én mint műszaki ember erre a kérdésre nem akarok kitérni. De méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem: az én józan gondolkozásom azt mondja, hogy az adakozó ülése 1937 december 9-én, csütörtökön. 263 szándékát, egy ilyen nemes lélek ajándékát minden körülmények között respektálandónak kell tartanunk, legalább morális szempontból, ha jogi szempontból talán nem volna respektálható, bár látom, hogy jogi szempontból is respektálandó. (Rassay Károly: Jelentse ki a miniszter úr, hogy vállalja a felelősséget megindítandó per esetén. Akkor deferálunk! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De hol van a miniszter úr?) Ahogyan Jankovich egykori kultuszminiszter úr nem vállalja az anyagi felelősséget r ezért, éppen úgy a mostani miniszter úr sem fogja vállalni a felelősséget, amely pedig e törvényjavaslat intézkedései következtében feltétlenül fel fog vele szemben is merülni. Azt hiszem, lehetetlenség ma belemagyarázni egy száz év előtti donátor gondolkozásába azt, hogy ha ő a mai helyzetben látná a területet és a forgalmi viszonyokat, akkor az ő elgondolása is az lenne, ami most a törvényjavaslaté. (Rassay Károly: Jogi abszurdum! Tenyérből jóslás!) Ez a donátor annakidején gondoskodott arról, hogy legyenek, akik helyette az Ő álláspontját képviselni fogják, amikor későbbi időkre nem önmagát, hanem szukcessorait állította oda, akik az ő szándékának ismeretében úgy gondolkoznak, mint ő és ezt a szándékot képviselni tudják és érvényesíteni hivatottak. Én ennek a kérdésnek jogi vonatkozásaiból csak egyet emelek ki. Az bizonyos, hogy akár perrel, akár kiegyezéssel, költségek fognak felmerülni, nagyobbak, mint amilyenek a Pannónia megszerzésének költségei, (Rassay Károly: "Ügy van! Világos!) Nincsen tehát ok arra, hogy" a tradicionális helyet elhagyjuk. amikor ennek elhagyása sokkal több költséget jelentene, mint a tradicionális helyen való építés. Rátérek arra a megoldásra,, amely implicite benne van ebben a törvényjavaslatban és ez Kertész Róbert fórum-problémája. Kertész Róbert annak a fórum-gondolatnak f propagálója, amely a Nemzeti Színház újjáépítésének kérdésében, mint időszerű probléma, most a műszaki világ előtt áll. Ez az elgondolás iaz, hogy egy városközpontot kell alakítani, mert Kertész 'Szerint nincs városközpont, nincs Budapesten olyan városközpont, amelyre szükség van. Bocsánatot kérek, én ezt az elgondolást kissé zavarosnak tartom, mert mióta a világon város van, soha sem történt meg,, hogy mesterségesen kellett volna egy városnak központot létesíteni. A városoknak van egy történelmi központjuk, mely az évszázadok folyamán kialakul, vagy pedig egyáltalán nincs központjuk, de mesterségesen városközpontot csinálni nem lehet. A Kertész K. Róbert-féle 'elgondolás szerint a Károlykörút tengelye és az Andrássy-út tengelye metszi egymást egy ponton az Erzsébettéren, és ez a pont megkíván egy point de vue-t, egy olyan építményt, amely úgy a Károly-körút tengelyének irányában,, mint az Andrássy-út tengelyének irányában nvugvópontot ad a nézőnök. (Rassay Károly: Bár lett volna ennyi művészi érzék a Bethlen-udvar megalkotásánál.) En nem mondom, hogy ez a gondolat nem helyes, nem állítom, hogy (városrendezési szempontból helytelen volna ilyen gondolatokra jutni. En csak azt állítom, hogy ez nem fog egy fórumot adni, ez nem fog egyáltalán városközpontot adni. En még azt is elismerem, hogy ennek a két fontos útvonalnak metsződési pontjára egy épületet kell
