Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-262

262 Az országgyűlés képviselőházának 262. kijelölése tárgyában intézkedjék a kormány és másrészt a Nemzeti Színház régi telkének hasznosítása tárgyában, vagyis itt világosan ki van mondva, hogy egy új telek kijelöléséről van szó, amelyre vonatkozólag a miniszter úr intézkedése van a törvényjavaslatba belefoglalva. Ez az intézkedés természetesen ebben a szituációban abszolúte nem helytálló; a régi Nemzeti Színház telkének csak hasznosításáról van itt szó, ami kifejezetten azt jelenti, hogy a törvényjavaslat szerint el van ejtve az a gondolat, hogy a Nemzeti Színház tradicionális^ kegyeleti, régi telikén építsük meg az új színházat. Mélyen t Képviselőház! Amikor a főváros a maga Népszínházát felajánlotta a Nemzeti Színház céljaira, amikor ezt a Fellner és Helmer, tehát a legelső színházépítő művészek által épített színházat, azoknak egyik legsikerültebb alkotását felajánlotta a Nemzeti Színház céljaira, akkor is olyan gesztust tanúsított a székesfőváros a Nemzeti Színház érdekében, amely a Nemzeti Színház történetében páratlan, mert hiszen így a korán lebontott színház helyébe egy ugyancsak méltó színházépületet bocsátott a Nemzeti Színház rendelkezésére, amelyben azóta a Nemzeti Színház meglehetős sikereket ért el és én tudom és érzem, hogy azon a helyen még sokáig további sikereket fog elérni. (Helyeslés.) Itt megállok egy pillanatra a Népszínháznál is és azt állítom, hogy a magyar főváros megmagyafros Oldásában és a magyar nyelv pallérozásában a Népszínház szerepét nem szabad alábecsülni a Nemzeti Színházzal szemben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) En azt állítom, hogy a főváros magyarrátételében Blaha Lujza dalainak legalább akkora érdeme van, mint Jászai Mari tragikus tirádáinak. En azt állítom, hogy a Népszínház művészei annakidején a magyar nyelv terjesztése és a német jellegű főváros megniagyarosítása terén legalább olyan halhatatlan érdemeiket szereztek, mint a Nemzeti Színház első színészei. (Bródy Ernő: A magyar népszínművekkel.) Amikor tehát én a Népszínház épületének olyan lebecsülését hallom, amely azt mondja, hogy ez a hely a Nemzeti Színház céljaira abszplute nem alkalmas, akkor én ezzel szembeállítom azt, hogy ezen a helyen igen értékes kultúrmunka folyt le, amelynek értékessége szintén kel, hogy legalább elismerést kapjon ebből az alkalomból a nemzeti törvényhozás házában. De én azt is állítom, hogy ha ez az épület adaptáltatnék a Nemzeti Színház céljaira^ akkor annak kibővítése, annak olyan átépítése, amely ia Blaha Lujza-térnek egy kissé nagyobb vagy további felhasználásával történhetik meg, nem tartoznék a megoldhatatlan technikai feladatok körébe. En állítom, hogy a Nemzeti Színház ezen a helyen talán olyan helyen volna, hogy gazdaságilag, üzletileg sem volna, hátrányára, mert egy színházat nem lehet akárhol felépíteni és azt kívánni, hogy a közönség .azt a színházat felkeresse. Roppant fontos, hogy a színház olyan forgalmi ponton legyen felállítva, — és ott sokkal jobban tud boldogulni — ahol mindenkinek az útjába, esik és ahol a közlekedésnek olyan középpontjában van, amely középpont olyan közönséget is vonz a színházba, amelyet nem vonzaná a színháznak bármilyen kultúrelőadása sem, ha a színház egy perifériális helyen volna. (Rassay Károly: Például a Várban.) En ezt a megállapításomat előrebocsátom nemcsak erre a helyre, hanem a másik igen forgal* ülése 1937 december 9-én, csütörtökön, mas helyre, a Nemzeti Színház régi helyére vonatkozólag is. En a magáin részéről könnyelműségnek tartanám, ha a priori kidobnánk a további intézkedések sorrendjéből azt a gondolatot, hogy a Népszínház épületét adaptálják a Nemzeti Színház épületévé, mert állítom és vallom, hogy a székesfőváros feltétlenül meghozná a Nemzeti Színház érdekében azt az áldozatot, hogy ezt a legalább egymillió pengő értékű telket és legalább kétmillió pengő értékű épületet felajánlaná a Nemzeti Színház céljaira, ha a kultuszkormány azt igénybe óhajtaná venni, és azt hiszem, felajánlaná ellenérték nélkül, talán még a kétszázezer pengő évi szubvencióban rejlő ellenértéket sem venné fel érte. Én azt hiszem, hogy a miniszter úrnak egy ilyen gesztust nem lehet a priori elutasítani, hanem igenis, részletesen ki kell fejtetni és műszaki szempontból, színházi szempontokból, színházüzleti szempontokból is meg kell vizsgáltatni, 'hogy vájjon ez az épület tényleg alkalmatlan-e a Nemzeti Színház céljaira. Mert nálunk vannak szállóigék, amelyeket csak úgy odavetnek s ezekkel a szállóigékkel szokták a legegészségesebb terveket is ledorongolni. Szerintem az is szállóige, hogy a Nemzeti Színház céljaira a Népszínház épülete nem alkalmas, olyan szállóige, amelyet ,még senki részleteiben meg nem vizsgált és amelyre vonatkozólag senki egyetlen tervet nem készített, ennek lehetőségeit és szükségleteit meg nem bírálta. A Blaha Lujza-tér elég nagy arra, hogy akár a kétszeresére lehessen azt az épületet megnagyobbítani, ha szükség van rá és azt hiszem, így sokkal jobb helyre kerülne a Nemzeti Színház, mint bármelyik más megoldással. (Rassay Károly: A régi telek árának feléből meg lehetne csinálni ós meg volna oldva az egész probléma!) A másik megoldás, a régi Nemzeti Színház telkén való felépítés kérdése haáonló elbírálásban részesül a törvényjavaslat részéről. Ha én történész volnék, nem hoznék a Ház elé olyan törvényjavaslatot, amely ezt a történelmi helyet egyszerűen felborítja; ha én történész volnék, több érzékem volna azok iránt a tradíciók iránt, amelyek ehhez a telekhez fűződnek, (Rassay Károly: Ügy van!) sem hogy itt a priori megállapítsam, hogy forgalmi, közlekedési és egyéb szempontok miatt e,z a telek a Nemzeti Színház céljaira abszolúte alkalmatlan. (Rassay Károly: Tessék megnézni, más fővárosokban hol vannak építve!) Sokkal nagyobbra értékelem azokat a történelmi emlékeket, amelyek ehhez a helyhez fűződnek, semhogy hozzájárulnék ahhoz, hogy ennek a teleknek a Nemzeti Színház céljaira való felhasználása úgy, ahogyan a törvényjavaslat indokolásában van, a priori lehetetlenné tétessék. Amint az előbb mondottam^ ma is sajnálom a lebontott Nemzeti Színházat és még ma is azon gondolkozom, hogy a régi Nemzeti Színház történelmi képének megfelelően a Kamara Színházat azon a helyen ugyanúgy kellene felépíteni, (Rassay Károly: Ügy van!) mint ahogy ez már megvolt, tehát a már elpusztított műemlék visszaállításának gondolatához is hozzá tudnék járulni és ezt is megoldási módnak találnám. De ugyanúgy ragaszkodnék ahhoz, hogy ez a történelmi hely, amelyet annakidején nemes magyar lelkek ajánlottak fel és használtak fel, erre a célra to^ vábbra is hasznosíttassék. Igaz, hogy a mai színházi, építészeti technika megkívánja, hogy egy színház minden oldalról szabadon álljon.