Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-260

Az országgyűlés képviselőházának 260. —• a szegényjog terén olyan nagy áldozatokat hoznak, olyan nagy költséget vállalnak és viselnek, hogy ez elől a csekély újabb megterheltetés elől, attól az ügyvédi szolidaritási gondolattól eltelten, amely őket állandóan táplálta és eltölti, nem fognak elzárkózni. Tudjuk azt, hogy a pereknek egy tekintélyes része szegényjogon megy; éveken kersztül bszéltünk arról, hogy a szegényjoggal visszaélések történnek. Ma már ezek az esetek — örömmel állapíthatjuk meg — redukálódtak és csökkentek, tudjuk azonban azt, hogy a szegényjogos perek vitele az ügyvédi társadalomra igen nagy megterheltetést jelent, mert hiszen tudjuk, hogy akármilyen hatósági, kamarai, vagy bírósági kirendelés elől az ügyvéd sohsem zárkózhatik el és köteles annak a kirendelésnek eleget tenni, gyakran igen nehéz jogi probh> mákban segítségére lenni annak a félnek, aki esetleg csak véli igazát, azonban ez a véleménye nem állhat meg és ilyen féllel szemben kell elegeit teinnie a kamarai kárén di lésnek. Ez gyakran lelkiismeretével való összeütközésekre is vezet. Az ügyvédi társadalom azonban vállalja ezt annak érdekében, hogy mindenki képviselethez juthasson és eleget is tesz ezirányú kötelezettségének. Mondom tehát, amikor szegényjogos ügyekben a meghatalmazás illetékéről van szó, előállhat az az eset, hogy az ügyvédi társadalmat újabb ilyen irányú megterheltetés fogja sújtani. Én azonban nem kétlem, hogy az ügyvédi társadalom ennek készséggel eleget is fog tenni annak tudatában, hogy ezzel is az ügyvédi kari szolidaritásnak adja újabb bizonyítékát és példáját. Nem osztozhatom abban sem, amit ebben a vonatkozásban Mózes Sándor t. képviselőtársam az előbb elmondott, hogy büntetőügyben <a közvédőt majd bizonyos megterhelés sújtja, mert a köizvédőt, amint a törvényjavaslat szövegéből nyilvánvalóban és pontosan kitűnik, nem terheli semmilyen meghatalmazási bélyegilleték kötelezettsége, abban az eseth m sem, ha a bírósági tárgyalás során merül fel védő kirendelésének szükségessége^, mert hiszen a meghatalmazás ezekben az esetekben ás illetékmentes. Ez a törvényjavaslat ezen a szociális feladaton kívül bizonyos kincstári érdekeket is képvisel, .amelyek azonban a jelen esetben kongruensek az ügyvédség érdekével is. Az illetékezés egyszerűsítését vezeti kert isztül a javaslat, ami a leletezés terhétől szabadítja meg az ügyvédet és már ebből ia kincstári szempontból is köszönet illeti meg a kormányt őzért, hogy ezt a törvény ja vaslöítot előterjesztette. Azok az intézkedések, amelyek az 1936 : XXII. tejből folynak, olyan hatékonyak voltaik az illetékezés szempontjából, hogy ezért külön elismerés illeti meg a pénzügyi kormányt és megállapíthatjuk, hogy az illetékkiszabási hivatalnak pontos és nagyszerű vezetése eliminálta mindazokat a panaszokat, amelyekkel az ügyvédi társadalom részéről előbb -méltán illethették az illetékkiszabás kérdését és ma ezek a kérdések teljes pénzügyi szakszerűséggel, az ügyvédi érdekeknek, a rendszernek és a rendnek szem előtt tartásával nyernek megoldást. Ezekben a szavakban voltam bátor szerény észrevételeimet <a javaslattal kapcsolatban előterjeszteni és ismételten köszönetet mondva az igazságügymináiszter úrnak az ügyvédséget megértő és a,z ügyvédség nehéz helyzetét meleg szívvel figyelemmel kísérő tényekedéséért ós intézkedéséért, amely ebben a javaslatiban nyillése 1987 december 3->án, pénteken. 237 vánult meg, a javaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálnám, ha ennek a törvényjavaslatnak tárgyaúgy folyna le, mintha ez a javaslat az ügyvédség háziügye volna. Az előadó úr is ügyvéd, az eddigi két hozzászóló is ügyvéd és az egymásután felszólaltak úgy foglalkoztak ezzel a 'törvényjavaslattal, mintha ez kizárólag annak kérdése volna, hogy az ügyvédi gyámés nyugdíjpénztárát hogyan látjuk el, hogyan kárpótoljuk azokért a veszteségekért, amelyek érték s mintha csak arról volna szó, hogy a kétségtelenül meglévő ügyvédi anyagi bajokon valamiféle módon seeítsünk és ezt a kérdést valami módon uiegoldjuk. Kénytelen vagyok elismerni, meg kell mondjam azt, hogy amint m&gy súlyt helyez ia törvényhozás a bírói függetlenségre, én valóban éppen olyan fontosnak tartom az ügyvéd függetlenségét is, anyagilag és erkölcsileg egyformán, éppen olyan fontosnak tartom azt, hogy az ügyvédnek ne legyenek gondjai, hogy hogyan fog megélni majd akkor, ha kiesik kezéből a munka lehetősége, vagy mii lesz hátramaradottaival, ha ő elpusztul, mert nem lehet a jogkereső közönségnek úgy rendelkezésiére állania, ahogyan azt a jogkereső közönség elvárja, ha olyan gondjai vannak az ügyvédségnek, amelyek leginkább anyagi természetűek. (Rassay Károly: Igazságosan kellene i loszltani a valutavédelmet! — Gr. Festetich Domonkos: Ez igaz! — Rassay Károly: Mondjuk ki aiz összeférhetetlenséget a képviselőség és a valuta védrlem között. — Zaj) Elnök: Csendet kérek. Kérem képviselőtársamat, méltóztassék beszédét; folytatni. Kéthly Anna: Az anyagi függetlenség nagy biztosíték arra, hogy ha valaki az ügyvédhez elmegy, perének vitelére olyan embert találjon, akiben' teljesen megbÍ7hat. akinél nem kell attól reszketnie, hogy ellenfelével összejátszik, akinél nem kell attól félnie, hogy talán az ő számára mindent jelentő, de a közösség szempontjából jelentéktelen ügyében nem olyan magatartást fog tanúsítani, mint amilyent ő szeretne. Érthető tehát, ha az ügyvédség keres valamilyen módot, valamiilyen intézményt, ami ly biztos talajra helyezi őt, amely számára a függetlenséget megadja és a jövőjétől való félelemtől megóvja, hogy ne kényszerüljön semmiféle hozzá nem

1 méltó tevékenységre, hanem igenis a maga munkáját, a maga hivatását úgy tölthesse be, hogy az valóban méltó párja legyen a bíró tevékenységének. De ennek a megnyugtatásnak egyik módia az volna, ha az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjpénztár alapját olyan értékállóvá itlennék, hogy maguknak az ügyvédek gyermekeinek, özvegyeinek biztos megélhetést adjon. Amikor ezt a javaslatot előterjesztették, akkor mégis kénytelen vagyok megállapítani, hogy úgy a kormány, mliníti az intézet ebben a nagy vitában a legkönnyebb módhoz nyúlt. a legegyszerűbb módszert fogta meg: egészem egyszerűen megdrágítja a jogkeresést.' (Ügy van! a szélsőbaloldalon — Lázár Andor igazságügyminiszter: Tévedés!) Az ügyvédségnek azt a jogos kívánságát, hogy az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjpénztárait biztos alapokra helyeaizék, egyszerűen úgy véük elintézni, hogy 36*