Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-260

Az országgyűlés képviselőházának 260. egyszerűen szóbeli megbízást adni. De könnyű is a kérdés megoldása, mert hiszen a bíróságok tárgyalási ideje alatt a bíróságok székhelyén, a bíróságok közelében a szükséges űrlapok mindig gyorsan és röviden beszerezhetők lesznek. Amikor ezt a javaslatot így ezekben voltam bátor röviden ismertetni, akkor rá kell mutatnom arra, hogy az ügyvédi kar a világháború folytán és az utána következő gazdasági leromlásban annyit vesztett, hogy nem tudom, van-e társadalmi osztály ebben az országban, amely ennyit veszített volna. Ott van a Budapesti Ügyvéd Kamara dísztermében az elesett, hősi 'halált halt kartársak névsora, ott vannak azok a kollegák, akik kint a harctéren névtelenül estek el, akiknek emlékét a megszállott területen nem tudják megörökíteni; ott vannak a megszállt területen szenvedő ügyvédkollégáink, itt van azután a hazai gazdasági válság, amelyet, hogy mennyire érzett az ügyvédi kar, semmi sem bizonyítja jobban, mint azok a hátralék-kimutatások, amelyerői egy kis ízelítőt voltam bátor adni és végül a legsúlyosabb csapás volt a nyugdíjalap békebeli szorgos munkája eredményének teljes megsemmisülése. Igazán az ügyvédi kar önmegadóztatása, példaadó eljárása és önfeláldozása tette lehetővé, hogy a 'mai helyzetben mégis csak tud valamit tenni az ügyvédség a maga erejéből s a kormányzatnak valóban megértő támogatása folytán. Nem zárhatom tehát szavaimat anélkül, hogy az ügyvédi karnak az önmegadóztatás terén tanúsított és igazán példás önfeláldozására rá ne mutatnék, mint amely téren az ügyvédség az egész országnak példaadója. Rá kell mutatnom arra is, hogy ennek a javaslatnak előkészítésében az Úgyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet vezetősége igazán elismerésreméltó komoly munkát végzett. De azt hiszem, az egész ügyvédség hálája kíséri ezt a javaslatot, és kíséri figyelemmel ennek a javaslatnak a sorsát, háláját kell. hogy nyilvánítsa az igazságügyminiszter úrnak és a pénzügyminiszter úrnak. Az igazságügyminiszter úrnak azért, mert egész igazságügyi működése alatt az igazságszolgáltatás fontos tényezőjeként^ ismerve fel az ügyvédséget, az ügyvédség érdekében minden lehető jóindulatot tanúsított és tanúsít ezzel a javaslattal is, a pénzügyminiszter úrnak és a pénzügyi hatóságoknak pedig azért, mert ezt a javaslatot nem kincstári javaslatnak tekintették, nem mint kincstári szempontból elbírálandó javaslatot tárgyalták, hanem mint olyan javaslatot, amely e támogatásra érdemes kar elesettjeinek kíván segítségére jönni. Meg vagyok róla győződve, hogy ezek a szempontok fogják irányítani a t. Házat is a javaslat tárgyalásánál s éppen ezért kérem, méltóztassék azt általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven, — Kéthly Anna: Most még csak a receptekre kell bélyeg és kész!) Elnök: Mózes Sándor képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: Igen t. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, mely az ügyvédi meghatalmazásról szól, az ügyvédi kar egy régi kívánságát teljesíti. Igen hosszas harc előzte meg ennek a tör vény javaslatnaik beterjesztését. Hogy ez a, törvényjavaslat ide került a képviselőház elé, azért mindenesetre köszönet illeti az igazságügymin isziter urat, iaki az ügyvédi kart a legnagyobb mértékben támogatta azoknak a szociális törekvéseknek meigvalósíításáKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XVI. ülése 1987 december 3-án, pénteken. 235 bari, amelyeknek ez a tör vény javaslat az eredménye. Hogy mégis ellene szólalok fel, annak oka az, hogy van a törvényjavaslatnak: egyetlen rendelkezése, amellyel kapcsolatban bizonyos kételyeim vannak. Azt, hogy az ügyvédi meghatalmazást kincstári űrlap felhasználásához kötik, az ügyvédekre nézve sérelmesnek nem tekinthetem, mert a kincstári űrlap felhasználásával minden körülmények között el tudjuk érni azt, hogy jövőben a meghatalmazással kapcsolatos leletek' elmaradnak és ki lesz zárva az, hogy az ügyvédekkel szemben meghatalmiazási leletek legyenek egyáltalában felvehetők. Jelen voltam az TTgyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet előzetes megbeszélésein, ahol a törvényjavaslatot megtárgyaltuk; ott több ügyvéd felszólalt és ugyanazon aggályának adott kifejezést, miint amelvet most én is bátor vagyok a t. Ház elé hozni. Nevezetesen a 2. § az, amely ellen a jelen voltak az előzetes megbeszélések alkalmával ^kifogásokat emelték s ennek is az a rendelkezése, amely kötelezővé teszi a kincstári űrlapok használatát és a jóléti bélyegek lerovását a szegény jogos pereikben is. Az 1914. évi XLITT. te, 73. §ia megadta a szegényjogon perlekedő félnek azt a kedvezményt, hogy abban az esetben, ha a polgári perrendtartás 112. §-ának 1. bekezdése alapján adja meer a bíróság a félnek a STegénvjoarot, a peres eljárásban ós a peres eliárás után következő végrehajtási eliárás során is mindenféle bélyeg- és illetékmentességet élvezzen. Ez a szakasz ezt a kedvezményt a teljesen szegény és vagyontalan felek részére megszünteti és kötelező vé teszi a szegény felek részére, tehát a^nik részére- akiknek a jövedelme nem nagyobb. miint a lakóhelyükön szokásos na-oszám, hoerv a meghatalmazásra okvetlenül róják le a szükséges bélyeget s azonkívül arra a kincstári űrlapra az ügyvéd lelvén -kénytelen az üo^védi szociális intézkedések cél iát szolgáló jóléti bélyegeket a saTatjából előlegezni. A törvénv mteneióia szerint ezt az ügyvédi jóléti bélyeget a .szegényjogon •oerleker'Ő féllel szemben az ügyvéd "i?em 'syámí'tih'atia fel. Azt, hogy az ügyvéd a szegényjogon perlekedő fél meghatalmazására ügyvédi jóléti bélyegeket ragasszon, talán még akceptálni tudom, de semmi körülmények között sem tudom elfogadni azt, hogy miért kell a szegényjogon perlekedő félnek szintén megfizetnie a bélyegűrlapot, illetőleg a kincstári űrlap illetékét, amikor a legtöbb esetben olyan helyzetben van az a szegényjogon perlekedő fél, hogy még a betevő falatja sincs meg? Most az a helyzet fog előállani az ügyvédekkel szemben, hogy nem a szegényjogon perlekedő fél fogja az ügyvédi meghatalmazási bélyegilletéket lefizetni, mert legtöbb esetben nem is tudja lefizetni s így az ügyvéd köteles az űrlap ellenértékét állandóan megfizetni. Ezért tisztelettel kérem a mélyen t. igazságügyminiszter urat és a t. Házat is, hogy ezt a szakaszt okvetlenül változtassa meg úgy, hogy a szegény30gon perlekedő fél, amennyiben a polgári perrendtartás 112. $-ának 1. bekezdése alapján kapja meg a szegényjogot, ne legyen köteles bélyeget leróni sem ő, sem pedig helyette az ügyvéd, aki az ő ügyét elvállalja. T. Ház! E törvényjavaslat folytán azokban a súlyos büntető ügyekben, amelyekben kötelező a védő kirendelése, és az ügyvédig képviselet, ha a vádlott részére esetleg a tárgya36