Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-260

2'óí Áz országgyűlés képviselőházának 260, Felmerült tehát az az aggodalom, hogy miért kössük éppen az ügyvédi meghatalmazás érvényességót ahhoz, hogy kincstári űrlap használtassák fel? Ezzel kapcsolatban felmerült még a következő igen súlyos észrevétel is. A legismertebb 'blankettahasználat a váltóürlap használata. A váltóval vállalt kötelezettség igen súlyos kötelezettség és ennek ellenére érvényes váltókötelezettség vállalható kincstári ürJap használata nélkül is. Bármely papiroson ki lehet állítani váltót, ha annak alakszerű kellékei fennforognak. Sőt nem is szükséges papíron kiállítani, akár egy aktatáskára is rá lehet írni a megfelelő szöveget a kellő aláírásokkal és az peresíthető váltóvá válik. A másik, a gyakorlati aggály, amely ezzel az eredeti elgondolással szemben felmerült, az, hogy az ügyvédnek sok esetben nem áll rendelkezésére kincstári üxlap, amely nélkül pedig a tervezett első elgondolás szerint ügyvédi meghatalmazást felvenni nem lehet. Megtörténhetik, hogy kint vidéken, egy tanyán kívánják megbízni az ügyvédet, vagy késő éjszaka, amikor irodájában véletlenül éppen nincsen a meghatalmazás felvételéhez szükséges blanketta, a postahivatalok, a trafikok már be vannak zárva és így az ügyvédnek sürgős szükség esetén nem lehetne meghatalmazást kapnia. Igaz ugyan, — el kell ismerni — hogy ilyen eset ritkán fordul elő, de mégis súlyos igazságtalanságok történhetnek. Eá kell mutatnom arra is, hogy egyes külföldi államokban a nyomtatott bélyeges kincstári űrlapok használata sokkal szélesebb mértékben van kötelezővé téve, mint Magyarországon. Mindazonáltal sem jogászi, sem politikai szempontból nem látszott indokoltnak, éppen az ügyvédi meghatalmazásokkal kapcsolatosan áttérni e téren a külföldi rendszer átvételére. Maga az eredeti javaslat nagyon kézenfekvő megoldást adott azonban .akkor, amikor azt mondotta, hogy a külföldön kiállított ügyvédi meghatalmazás esetében -a meghatalmazással együtt be kell mutatni a bélyeges nyomtatvány egyszerű másolatát. Ezt a megoldást a;z igazságügyi bizottság az igazságügyminiszter úr és a pénizügyminszlter úr hozzájárulásával átvitte a belföldön szükség esetében kiállított meghatározásokra is, úgyhogy az általános elv a jövőben az lesz, hogy az ügyvéd résziére -adott meghatalmazás csak akkor érvényes, ha kincstári űrlapon van kiállítva, kivételes esetbon azonban elfogadható akkor is, ha a meghatalmazás más módom van kiállítva, de ugyanakkor, amiiikor az ügyvédi meghatalmazást az ügyvéd felhasználja, a kiállított meghatalmazás másolatát rávezeitíi egy kincstári űrlapra és ezzel a kincstára űrlappal együtt használja fel. így a jóléti intézmények érdekeit is és a felek érdekeit is minden esetben teljes mértékben megóvjuk. Hangsúlyozom, hogy a kincstári űrlapon való ügyvédi meghatalmazás kiállítása csak a fél és az ügyvéd viszonylatában kötelező. Az ügyvéd által ügyvédnek adott helyettesítési meghatalmazás tehát nincsen az ilyen kincstári űrlap használatához és a jóléti bélyeg lerovásához kötve. Hasonló kisebb kivételeket még felhoz a javaslat imdokolása. Felmerült az a kérdés, hogyan biztosítsuk azt, hogy a meghatalmazás! illeték éis a jóléti járulékok a nyomtatvány használatával feltétlenül lerovassanak. Errenézve az elvi szempontok fenntartása mellett igein jó gyakorlati megoldást jelölt már meg az 1936:XXII. te. I , ülése 1937 december 3-án, péntekért. Ennek alapelveit az ügyvédi meghatalmazásokra alkalmazva, az lesz a helyzet, hogy ha a meghatalmazás ni^im felel meg az ebben a törvényjavaslatban előírt kellékeknek, akkor a meghatalmazást a bíróság nem tekinti igazoltnak és a polgári perrendtartás 110. §-ának analógiáját alkalmazva, a felet, illetve •cl -SZ-El" bályiszurű meghatalmazás nélkül megjelent ügyvédet a hiány pótlására felhívja, arra rövid határidőit tűz ki. Ha szükségét látja, akkor fenntartva aiz utólagos pótlás, lehetőségét, nyomban tárgyalja az ügyet, sőt a perrendtartás megfelelő szabályainak alkalmazása mellett, ha az elknfél beleegyezik, akkor köteles is az ügyet szabályszerű meghatalmazás nélkül iis tárgyalás alá venni. Amennyiben természetesen a megszabott rövid idő alatt a fél, illetve az ügyvéd meghatalmazási blankettát, kincstári űrlapot nem csatol be, ebben az esetben azok a jogosulekmények, amelyeket az ügyvéd meghatalmazás nélkül végzett, természetesen hatálytalanoknak tekintendők. (ErődiHarrach Tihamér: Falsus procurater!) Bizonyos aggodalmak merültek fel bizonyos oldalról a törvényjavaslat 2. §-ával szemben, amíjly kiimondja azt, hogy a szegény jogon fellépő meghatalmazott ügyvéd is kénytelen ezentúl ilyen kincstári űrlapon meghatalmazást bemutatni, illetve annak másolatát csatolni. Felhozták azt, hogy ez éppjn a legsúlyosabb helyzetben lévő néposztályokra, .a szegény emberekre róna nagy terhet. Amikor azonban ,a kérdéssel behatóbban foglalkoztunk, akkor ezzel az aggállyal szemben arra a meggyőződésre kellett jutnunk, hogy ez az aggály inkább hangzatos szólam, de a valóságnak nem felel meg. Ugyanis minden szegény és vagyontalan embernek módjában áll az ügyvédi kamarához fordulni és pártfogó ügyvéd kirendelését kérni. A pártfogó ügyvéd kirendelése pedig pótolja ,a meghatalmazást és így a kamarai kirendelés után sem meghatalmazási illetéket, sem jóléti bélyeget nem kell leróni. Ha azonban valaki válogatni kíván az ügyvédek között, (Rassay Károly: Módja van hozzá! Elég sokan vannak!) akkor azt az igazán csekély, néhány filléres áldozatot vagy ő, vagy pedig a meghatalmazott, kiválasztott ügyvéd meg fogja hozni. Olyan kijátszásokra adna alkalmat a 2. §. elejtésed hogy az egész elgondolást mind alapelveiben, mind pénzügyi kihatásaiban súlyosan érintené ós veszélyeztetné magát a célt, amelyet ezzel a törvényjavaslattal az igazságügyi kormányzat, hangsúlyozom, az összes érdekeltek megegyezésével és hozzájárulásával elérni kívánt. Ennélfogva hosszú vita után, miután a helyzet így tisztázódott, az igazságügyi bizottság arra az álláspontra jutott, hogy a 2. §-t változatlan szövegben javasolja elfogadásra a t. Háznak. Ugyancsak megbeszélés tárgya volt az is, hogy vájjon elejtendő-e a polgári perrendtartás 101. §-a, amelyet ez a törvényjavaslat hatályon kívül akar helyezni s amely szerint a bíróságoknál szóbeli meghatalmazásnak ezentúl helye nincs. Ennek is vannak elvi és gyakorlati oldalai. Az elvi szempont az, hogy a szóbeli meghatalmazás után is, amennyiben az illetékkötelezettség tárgyi előfeltételei fennforognak, a meghatalmazási illetéket, tehát utána ezentúl a jóléti illetéket is le kell róni. Egyes bíróságok ezt következetesen keresztül is vitték, némely bíróságok elhanyagolták. Most már egységes lesz az eljárás, mert most már nem lehet