Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 254. ülése 1937 november 17-én, szerdán, 11 csak azért, inert személyes megjelenéssel nem akarták fárasztani és költségeknek kitenmi a nemességet, mentik fel a s'zelmélyes megjelenés alól, neto pedig

1 azért, aimint azt a javaslat indokolása, vagy amint :az előadó úr mondja, kissé elnagyolva mindig ezer esztendőiről beszélvén. Az igazság az volt, 'hogy a személyes megjelenés joga megillette a nemeseket még akkor is, ha electi nobiles-eket küldtek, tehát a (mellett személyesen is ímegjelenhetett a nemesség. ' Az egykamarás rendszer egyezik tehát a magyar alkotmánnyal és ezzel szemben akárki akármit is mond, a történelem ellen beszél. Éppen azért, mert az ősi alkotmány az egykamarás rendszer ellen volt. a Habsburgok által 1608-ban létrehozott főrendiházat, amely voltaképpen a király környezete volt, a magyar köznemesség, a magyar nép sohasem tartotta rokonszenves intézménynek. Egy-egy alkotmányban mindig vannak kivetnivaló részek is, különösen akkor, ha egy nemzetnek idegen hatalommal kapcsolatos történelmi életéről van szó. Ilyen esetben óhatatlan, hogy annak a népnek alkotmányában ne legyenek olyan intézmények, amelyeket rádiktáltak és tehernek érez, amelyeket nem kedvel, sőt amelyekre haragszik. Ha reánk is diktálták — egyrészt a főnemesség visszaélése, másrészt pedig a Habsburgok — azt, hogy legyen ez a •'^akciós második kamara, ez nem jelenti azt, hogy miután felszabadultunk azoknak a viszonyoknak nyomása alól, miután a magyar nép igaz akarata, érzése és érdeke érvényesülhetett, miután a magyar nép diadalmasan keresztül is törte magát a neki nem kedves intézményen, akkor most egyszerűen ezt a rosszat tegyük meg jogalapnak arra, hogy továbbra is, illetve újra a második • kamara, nevezetesen a főrendiház intézményéhez ragaszkodjunk. Nem volt áldott intézmény. A. köznemesség sohasem említette a főrendiházat a maga diétáin' máskép, mint mindig^csak bűnlajstromok felsorolásával kapcsolatban. A számtalan eset közül csak az 1838 ' március 3-án tartott egyik kerületi ülés esetét vágyok bátor felemlíteni, amikor is ott az egyik nemes azt panaszolta, hogy (olvassa): »Nemesség és nemesség között, még pedig egyrészről 500, másrészről 700.000 nemesség között van a kérdés. A 700.000 kétszer jelentette ki túágát«. — tudniillik, hogy magyarnyelvű le>gyeú. a törvényhozás —

f »kérdem, mi jussa van ötszáznak oly kemény ellenmondást csinálnia Mert nevezetes dolog, hogy a főrendiház még 1833-ban is ellenállt annak, hogy a törvén vhozás nyelve magyar legyen, ellenállt a 700.000 nemessel szemben Ea az az intézmény, ez az az ősi múlt, ez az :i jogalap, amelyért nekünk most lelkesedni kell és ezt a főrendiházat vissza kell állítanunk 1 Feljegyzi abból az időből Kölcsey azt is, hogy az egyik mágnás — gróf Cziráky — sírva fakadt, amikor a törvényhozás a magyar nyelv jogát mégis keresztülvitte, 'mondván, hogy elveszett az alkotmány. Ide akarunk visszatérni'? Oda akarunk visszatérni, ahol az alsótábla panaszával szemben nagyon sokszor hangzott fel az a jelszó, hogy: a parasztnak nincs igaza, bajonet pedig van. Ez volt ennek a főrendiháznak a levegője, kormányzati bölcsessége, ami átvitten ma is igaz, (tlay van! a szélsfíbaloldalon.) mondhatnám. hogy a polgárnak — értve ez alatt természetesen minden dolgozó embert, a munkást i« igaza, bajonet pedig van, / Említi az előadó úr, hogy az 1825-től 1848-ig lefolyt történelmünkben a főrendiháznak milyen előkelő szerepe van. folytonosan vitte előbbre a magyar érdekek ügyét, sőt a jobbágyság felszabadítását is úgyszólván a főrendiház vitte keresztül, a 48-as törvényeket neki köszönhetiük. Hát szó sincs róla! A legnagyobb ellentállásuk ellenére a köznemesség vívta ki ezeket a dolgokat, a főrendiház kénytelen volt meghajolni. (Farkas István: Talán az egyetlen báró Wesselényi Miklós volt kivétel.) Igen,, úgyszólván Wesselényinek és Széchenyinek kivételével ellene voltak. Volt természetesen még néhány pártolója a reformoknak* .mint a nagy, derék magasztos lelkű Beöthy^ Ödön is, Biharmegye főispánja, de egyébként gátolták, ellenezték a dolgokat. Azt mondotta Bethlen István a bizottságban, hogy ez nagyon helyes is volt tőlük, mert ha ők nem ellenzik .árreformokat az 1830-as években, annak a vége forradalom lett volná. (Farkas István: Megvolna Nagy-Magyarország!) Bocsánatot kérek, ha a legszegényebb nép., a milliók, az akkor élő körülbelül 9 millió ember megkapja a jogait, megkapja a földet, miért csinált volna akkor forradalmat? El lenkezőleg, (Farkas István: Megvolna Nagymagyarország!), annak, hogy a 48-as forradalom ránktört, hogy a szabadságharcba belekényszerültünk, igen nagy részben oka volt a főrendiház, mert amikor 1848 március 3-án a kerületi ülések elhatározták a reformokat, a 48-as törvényéket, s 4-én d\n országosűlés is megszavazta azokat, akkor a. felsőtábla ioé}í; március 14-éig ült a reformokon, tanakodott, akadályozta azokat, miközben a császári udvarnak módja és alkalma nyilt arra, hogy Jellasiehot — bár Batthyány Lajos akkor már designált miniszterelnök volt*, az ő ellenjegyzése nélkül^— kinevezzék horvát bánná. Mert a törvény még nem- volt meg. A történelemben sokszor múlnak kis dolgokon nagy dolgok. Ezért szakadt ránk azután a szabadságharc kényszerűsége, mert véletlenül Jellasich olyan szerephez jutott, amely szerepben azután gáncsot vethetett az akkor még jóindulatú királynak, az akkor már nagyszerűen előretörő magyar alkotmányos fejlődésnek és megakadályozhatta .minden jó kezdetnek ós kezdeményezésnek minden jó folytatását is. Tehát ilyen kis dolgon múlt minden. Az alsótábla kerületi ülései — mint* mondtam — március 3-án kezdték tárgyalni a javaslatokat, 4-én az országos ülésben is elfogadták azokat, ha tehát másnap a főrendiház is elfogadta volna, akkor ezek a törvények gyorsan életbelépték volnai és nem kerülhetett volna sor Jellasich kinevezésére, tehát őt is — nem akarva is — a főrendiháznak köszönhetjük. A főrendek akadékoskodását természetesen tudatos és külön bűnnek nem tartom, csak rámutatok arra. hogy vas tör vény, a saját leküzdhetetlen Önzésükből eredő aggályoskodásuk kényszerítette a főrendeket akkor is arra, hogy gyorsan ne cselekedjenek, de éppen azért, mert tudjuk, hogy ez a vastörvénv öröktől ós ma is létezik, éppen ezért kell nekünk a nemzet millióinak akaratában megkeresnünk ezzel szemben a korrektivumotT. Képviselőház! Beszélnek arról a javaslat indokolásában, hogy a követküldés intézménye már a XIV. században életbelépett. JSíem sokra becsülik az ország értelmét, az ortörténelmi tudását, akik ilyet mondanak, öléÖ Könyvtár őrölve