Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

12 Az országgyűlés képviselőházának 25U. mert ahogy bátor voltam mondani, 1608-ban lépett életbe ez az intézmény, de voltaképp sohasem volt Magyarországon igazi követküldési jog, mert a követek magával az országgyűléssel szemben soha nem voltak arra kötelezve, — mint Deák sokszor kifejtette —hogy az utasításokhoz alkalmazkodjanak. Akárhány követ eltért az utasításoktól, szembehelyezkedett a vármegye utasításával, igen-igen sok ilyen eset van, de az utasítások különben sem lehettek kimerítőek, mert az országgyűlésen mindig újabb és újabb témák fordultak elő, ahban sincs tehát igaza a javaslat indokolásának, vagy az előadó úrnak, hogy ezekről a követküldésekről beszél és ezen az alapon is nem tudom én hogyan, ezeréves alkotmányt akar magyarázni és ezen az alapon, is úgy véli, hogy mivel akkoriban a megyék megkötötték a követek akaratát és ez is fék volt, ez most nem létezvén, most az egyenjogú felsőházban legyen akaratunk érvényesülése megkötve. Alkotmányos fejlődésünk azonban, mint fejtegettem, éppen az ellenkezőt követelné, azt, hogy a főrendiház visszaállításával hagyjunk fel, illetve amennyiben elfogadjuk a kettős kamarai rendszert, akkor csakugyan térjünk vissza a régi magyar érzelernvilághoz, a régi magyar küzdelmek, a szép, dicsőséges küzdelmek tradícióihoz. E javaslat gyengeségére jellemző az is. hogy az indokolás élő nagyságokra hivatkozik, többek között Bethlen Istvánra, Eckhardt Tiborra. Hát én tisztelem ezeket a tekintélyeket, de azt hiszem, hogy amíg a történelem nem mond valaki felett íteletet, mindaddig nem lehet azt olyan értéknek, olyan tekintélynek elfogadni, akire hivatkozva, egy egész nemzetet le lehessen igázni és annak egész jövendőjét végzetes útra lehessen terelni. Az élő. tekintélyek soha sem elfogulatlanok. Valamit sokszor valamiért mondanak. Ha már tekintélyekre méltóztatik hivatkozni. méltóztassék hivatkozni 1848-nak a nagy embereire, akiket a "történelem már hitelesített. Annál inkább felemlíthetem ezt, mert már ass 1926. évi XXII. te. indokolásában történt rájuk hivatkozás és a mostani javaslat indokolása is célzást tesz erre, csakhogy a hivatkozás történeüemellenesen, ineogruens, mert azt mond.ia az 1926-os indokolás, hogy elvben már 1848-bau is ugyanazt akarták, mint ez a javaslat, illetve ami ezzel egyenlő, az 1926. évi XXIT. te. Erről szó sincs. Hivatkoznak Irányi Dánielre, hogy állítólag az ő álláspontját fedné ez a javaslat. Ez nem áll, mégpedig azért nem, mert az 1885. évi vitában Helfy Ignác, aki ismertette az 1848-ban történtedet, ilyeneket mondott. (Olvassa): Beöthy Ödön felhívta a minisztériumot. , hogy a felsőház új alapom rendezése iránt a ' kor igényeinek megfelelő javaslatot terjesszen j elő. Erre felelt gróf Andrássy Gyula, az indít- | vánvt magáévá tette és mindjárt a választott i felsőház mellett szólott. Több főrend is ezt az [ álláspontot vallotta, Imiire következett Szemere [ Bertalan nagy beszéde és indítványa. Annak I végső szavai így szólottak: »Szükséges mindenesetre, hogy a felsőház egészen más alapokra fektettestsék, mint eddig volt. Többé a törvényhozás báni részvétre ne adhasson jogot önkény, ne születés, ne birtok, ne adó, hanem hoizzá kell járulnia oly kelléknek, amely által biztosíttassék az, hogy aki a felsőház munkáiko dúsában részt vészen, az személyes képességgel, erkölcsi jellemmel bírjon«. De ehhez hozzá kell tennem, hogy a főülése 1937 november 17-én, szerdán. rendjiház tagjai annyiban azután expiálták is a multat, hogy akkor ők is a képviseleti rendszeír mellett nyilatkoztak és végeredményben, amikor 1848-iban a nagy nemzeti mozgalom áttört az ellenzésen, már ezek is a szenátus hívei voltak. De hogy tovább folytassaími, hogy mi volt az igazi lényege az 1885-i vitában elhangzottaknak, amelyek során Helfy Ignác és Irányi Dániel az 1848. évi főrendiházi vitára is utaltak és mi volt a felfogása a többi közt magának Kossuth Lajosnak is a kérdésben, ez kitűnik Kossuth Lajosnak Kende Péterhez 1883 december 10-én és Szilágyi Virgilhez 1867 július 15-én írt leveleiből, amelyeket Helfy az 1885-ös vitában felolvasott. Ezekből a levelekiből világosan kitűnik, hogy 1848 nagy férfijai a teljes képviseleti rendszerhez ragaszkodtak és Beöthy Ödön indítványa nem a főrendiház kibővítését célozta, hanem tisztán ia törvényhatósági választásokon alapuló felsőházat. Kossuth mindig a puszta és tiszta választás útján alakított szenátust tekintette »a nemzet géniuszához alkalmazkodó alkotmány logikus posztulátumának«, mert — úgymond —: »hogy születés tegyen valakit törvényhozóvá, az kigúnyolása a józan észnek, hogy a kormány neveztessen ki törvényhozókat, az kigúnyolása. az alkotmányosság fogalmának. Az alkotmányos önkortmányzat eszméjében benne fekszik, hogy a törvényhozás hatalmának a népbizalom kifolyásának kell lemnie«. 1848-ban — úgymond — csak azért nem indítványozta a szenátust, hogy a többi reform sikerét ne veszélyeztesse, de — írja Kossuth — Beöthy Ödön indítványára a főrendek már az 1848-i pesti országgyűlésen elismerték elvben, , hogy olyan felsőház, amely születési alapon, vagy kormány által kinevezett tagokból áll, a képviseleti rendszerrel össze nem fér. Ezzel teljesen összhangban volt Irányi Dániel felszólalása a 85-ös vitában, amelyet ellenkezőképen citál a 926-os javaslat indokolása, amikor határozottan kijelent ette, hogy mind. ő, mind egész pártja csak a választott felsőházat tartja a képviseleti rendszerrel összeférhetőnek, így fejezvén be beszédét (olvassa): »Szabad ömibereknek törvényt csak az alkothat, kit azon szabad emberek e joggal felruháznak^ így állunk az ezeréves múlttal, így állunk az ezeréves alkotmányra való hivatkozással. Amikor tényleg alkotmányunk kifejlődött, amikor végre a százados nemzeti küzdelmek dicsőséges győzelemhez jutottak, történelmünk rezüméje már a parlamentarizmus és az lett, hogy nem kell főrendiház, az kigúnyolása a józan észnek, hanem igenis kell egy teljesen választott felsőház. Nemcsak gróf Andrássy Gyula és Beöthy Ödön, minden idők egyik legremekebb, ilegfinomabblelkű és leghazafiasabb nemes alakja, a bihari főispán, hanem még a született arisztokrácia is akkor ezen az állásponton volt. Ne akarjunk tehát mi arisztokratábbak, aulikusabbak lenni, mint amilyenek a 48-as főrendek voltak, hanem, ha már hivatkozunk a multra> kapaszkodunk bele, akkor tessék ehhez a gyönyörű mozzanathoz, szép tradícióhoz visszatérni. ÍAz elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.)