Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-258

152 Az országgyűlés képviselőházának 251 valók az ifjúság közé, amelyek nem tartoznak szervesen az ifjúsághoz (Baross Endre: Csak a kisgazdapártiak! — Rupert Rezső: A szakállas ifjúsági vezérektől!) azokat, akik az ifjúságot csak politikai ambícióik ugródeszkájának te­kintik, (Drozdy Győző: De a legitimizmustól is óvják! — Fábián Béla: Mindentől!) azokat az embereket minden oldalról, legyenek (szociál­demokraták, kommunisták, nemzeti szocialis­ták, vagy legitimisták, az ifjúságtól el kell kü­löníteni {Ügy van! Ügy van! balfelől. — Hor­váh Zoltán: Ez csak korrekt beszéd!) mert ezek az emberek csak arravalók, hogy az ifjúság fejét elcsavarják, (Rupert Rezső: És a vállán felmásszanak!) befogják a maguk politikai szekerébe és hogy az ifjúságból eszközt csinál­janak a maguk érvényesüléséhez. (Zaj a jobb­oldalon. — Elnök csenget) De nemcsalk technikai, hanem organikus segítség is van ezek ellen a bajok ellen. Az első — ami kívül esik a kultuszminiszter úr ha­táskörén — az egész magyar nemzetpolitika megváltoztatása és végre-valahára ráállítása a nagy tömegek megsegítésének, a nagy tömegek levegőhözjuttatásának a sínére. (Rátz Kálmán: De hogyan?) Ez hiányzik nálunk, mert hiába, minden bajunknak az a végső olka. hogy itt egy zártkörű államélet folyik. (Mozgás a jobbolda­lon.) Nem az egész ország lakossága, nem az egész magyarság érdekében történik az, ami történik, hanem egy elkülönített rész érdeké­ben. (Horváth Zoltán: Az árendások érdeké­ben! — Zaj. — Elnök csenget. — Kun Béla: A karteleket miért nem félkezik meg?) Ezen kell segíteni. Ki kell terjeszteni a magyar nemzet­politikát az egész nemzetre, annak minden leg­nyomorultabb és legelesettebb tagjára is és akkor majd a magyar fiatalság meg fogja ta­lálni az ideálját ezeknek az intézkedéseknek a nyomán, (Scíimidt Lajos: Már megtalálta!) akkor meg fogja találni azt a helyet, ahol a maga ambícióit kielégítheti. (RaJkovszky Tibor: Aschner és Vida lesz kegyelmes úr megint! —• Nagy zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Szükség van arra is, hogy ebben az ifjú­ságban helyes történelemszemléletet alakítsunk ki. A magyar történelmet nem úgy kell tani tani, mint eddiar. (Gr. Festetics Domonkos: Nem Krausz Simi memoárjaiból. A leg­nagyobb gyalázat! — Malasits Géza: Keveset tanult belőle! — Zaj.) Elnök: Festetics képviselő nrat rendreuta­sítom. (Zaj.) Sulyok Dezső: T. Ház! A magyar történel­met reálisan kell tanítani. Magyarország tör­ténelme van annyira fényes, van annyira ra­gyogó, hogy elbírja a kritikát, és hogy meg­bírja azt is, hogy nemcsalk a fényoldalakat, ha­nem az árnyoldalakat is bemutatjuk, mert en­nek a nemzetnek a történetében a fény még mindig több, mint az árnyék. (Ügy van! a bal­oldalon.) De egyoldalú történelemszemlélettel nem lehet a fiatalságot telíteni, mert a fiatal­ság fogékony lelke rájön arra, hogy itt vala; mit eltakarnak előle, hanem meg kell mutatni az igazi magyar történelmet, hü realitással, úgy, ahogy volt, mert én hiszem és vallom, hogy ha reális magyar történelmet tanul ez a fiatalság, (Gr. Festetics Domonkos: Ezt akar­juk mi is!) akkor sokkal inkább fog lelkesülni, sokkal több erőt és kitartást fog abból a jö­vőre nézve meríteni, mint az egyoldalú és a szomorú eseményeket nem megfelelő módon feltüntető történelemből. (Vitéz Árpád: Mál­násyt védi? — Horváth Zoltán: Szekfü—Hó­man! — Zaj a jobboldalon. — Rassay Károly: . ülése 1987 december 1-én, szerdán. Nekünk elég a kuluszminiszter úr történelme, abban is elég jól meg van írva minden! — Rátz Kálmán: Mikor nem volt egyoldalú a történe­lemírás? — Elnök csenget.) Elhangzott itt tegnapelőtt az a kijelentés, hogy ezek az új eszméik olyanok, amelyek ellen hiába küzdünk, amelyek előtt meg kell hajol­nunk, (Schmidt Lajos: Ügy van! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) mert ez a kor szelleme, amelynek érvényesülé­sét nem lehet megakadályozni és amely dia­dalmaskodni fog nálunk is. (Zaj.) Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbí­tást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabítást megadta. Sulyok Dezső: Legyen szabad rámutatnom, hogy volt már egyszer egy koreszme, egy kor­szellem, az a becsületes demokrácia, amelyért az 1848-as nagyok, élükön Eötvös Józseffel, a teoretikussal, és Kossuth Lajossal, a gyakor­lati politikussal, küzdöttek. (Schmidt Lajos: Elévült! — Bródy Ernő: Eötvös sohasem évül el! — Rassay Károly: Azok közé tarto­zik, akik nem évülnek el! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez valóban koreszme volt és mégsem tudott Magyarországon soha: egy pillanatig sem becsületesen és maradéktalanul érvénye­sülni, (Zaj. — Rupert Rezső: Tessék megnézni, hogy milyen párt áll a miniszter urak mögött! Azt mondják, hogy 1848 elévült!) mert a nyu­gati demokratikus eszmék előtt kínai falat emeltek, hogy ezek a nyugati demokratikus eszmék ide be ne szűrődjenek és fenn tudtak tartani itt egész Európával szemben egy el­évült, feudális rendszert. (Bánó Iván: Igen, de belepusztultunk! — Horváth Zoltán: Azért kell megváltoztatni! — Rupert Rezső: Nem nagyon pusztultak bele, összeültek 55-en és elengedték a saját adósságukat!) Ha nem akarjuk, akkor a nemzeti szocialista koreszme sem juthat el hozzánk. (Felkiáltások a jobboldalon: Már itt is van! — Ellen/mondások a baloldalon.) Mért mi biztosíthat bennünket arról, hogy ez nem az emberi szellem dekadenciája, eltévelyedése? Nekünk nincs módunk kísérletezni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) nekünk ma már a puszta létünk forog kockán. Mi nem mehetünk bele abba, hogy ilyen eszmék kísérleti anya­gául dob.iuk oda magunkat, (Drozdy Győző: Ügy van!) amelyekről azt sem tudjuk, hogy egy-két évtized múlva nem mosolygunk-e fe­lettük (Rassay Károly: Miért évtized?) és nem az emberi gondolkodás eltévelyedéseként fog­juk-e emlegetni. (Gr. Festetics Sándor: Azt biztosan tudjuk, képviselő úr, hogy ezen nem fogunk mosolyogni. — Horváth Zoltán: Honnan tudja a képviselő úr? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. Ház! (Buchingor Manó: Nyugodt lehet, Festetics képviselő úr sem fog mosolyogni! — Horváth Zoltán: Ügy­látszik, újra hadügyminiszter lesz a gróf úr!) Horváth képviselő turat rendreutasítom. (Hor­váth Zoltán: Most szóltam először! — Fábián Béla: A jóslás miatt kaptad a rendreutasí­tást! — Egy hang jobbfelől: Mi lesz a történe­lemszemlélettel?) Sulyok Dezső: Miután a kultuszkormány­nak megvan minden eszköze arra, hogy ezekbe a dolgokba belenyúljon, miután tőle függ, hogy ennek a propaganda anyagnak az isko­lákból való kizárását megcsinálja, vagy nem csinálja meg és miután a kultuszminiszter ar mint legfőbb felügyeleti hatóság megteheti,

Next

/
Thumbnails
Contents